2009. július 28., kedd

Újabb poncsó...

rohamtempóban, 4 délután-este-éjszaka. És ismét kék, mert már úgy belejöttem. A fiókomban icipicit felszabadult a hely, sikerült e fonal készletét 1 gombócra csökkentenem:o)

Rém egyszerű, fejből szinte odanézés nélkül köthető minta, mindezek ellenére mutatós. Fonal: tolnai 9-es, tűméret: 5,5-es.
Újítottam a téglalapok egymáshoz rögzítésén. Én eddig szinte minden darabomat horgolással rögzítettem egymáshoz, de a végeredmény nem igazán mutatós. Varrni nem szeretem, nekem az sem tetszik. Mindig is izgatott a szemöltés tudománya, hát... most fogtam a kis darabjaimat, beültem a számítógép elé egy merkelőtű társaságában, elindítottam a videot, és uccu neki, a végeredmény elég mutatós lett. Mivel a darabjaim végét a kötés befejeztével leláncoltam, ezért kitaláltam, hogy felszedem tűre, mintha kötnék tovább, és így alkalmaztam a szemöltés technikáját. Néhány nap múlva jobban is fogom tudni szemléltetni a különbséget, mert Babookám batman-ujjú blúzocskáján a vállvarrást vissza fogom bontani, és ezzel a módszerrel fogom összedolgozni.
















Tegnap este blokkolás utáni állapot



















Ma reggel a csilláron lógatva



2009. július 25., szombat

Kékséges Baltic Blossom

Elkészültem ezzel a szépséggel.
Már éppen ideje volt, elég régen elkezdtem, de csak 2 napja fejeztem be, mivel már esedékessé vált az átadása. Most szűkszavú leszek, 2 órára vagyunk hivatalosak, és a kicsike is átvándorol a szomszédba jogos tulajdonosához. Remélem, tetszeni fog az ünnepeltnek.
Méretei: 190*90 cm

2009. július 23., csütörtök

Ha július ...

akkor nálunk ünnep, avagy mire jó egy blog?

Engedtessék meg, hogy most picit ömlengősnek és dicsekvősnek tűnjek. Nem annak szánom, csupán az elmúlt néhány nap gondolatait vetem most képernyőre. Az ihletet a születésnapom adta, és az, hogy rájöttem, 42 évesen a fél életemet az urammal, DE NEM parancsolómmal éltem le:o) Ma ünnepeltük házasságunk fennállásának 21. évfordulóját. Azért ez már elég szép szám, nemigaz?
Ezek vagyunk mi, a fotó friss és meleg:o)

És életünk értelmei, a Lányok, Ági és Tündi:
Az elmúlt 21 közös évben az én nyereségeim:

- Egy olyan, holtomiglan-holtogidlan társ, akire mindig lehet számítani mindenféle hibájával, rigolyájáival együtt (no, engem sem kell ám félteni, akad bőven nekem is)
- Egy diploma, mely nem lenne (tiszta Oscar díjkiosztós) a Férjem és a Lányaim segítsége és türelme nélkül

Közös nyereségeink:

- Két csodálatos gyermek, akikre méltán lehetünk büszkék
- Sok-sok munka és kínlódás, néhány építkezés után két családi ház (az egyikben édesanyám lakik, a másikban mi), egy horgászós tanya, néhány telek a család tulajdonában
- Egy olyan anyagi biztonság, ami hátralévő életünk szerény, ám tisztességes eltöltését teszi lehetővé, és persze mindkét Leánykánk önálló életkezdését megalapozza

Akadnak azért nemkívánatos dolgok is, melyek nélkül igazán ellennénk:

- Néhány „plusz kilogramm”, ami nem feltétlenül az én "csodás" főző- és sütőtudományomnak köszönhető:o)
- Néhány betegség-féleség, jó sok stressz ebben a kegyetlen és elembertelenedő világban

A férjem nyereségeiről nem tudok beszámolni, azonban egy, az elmúlt 21 év hiányosságát én is meg tudom fogalmazni:

- A Lánykáinkkal kapcsolatban elmulasztott és már soha be nem pótolható percek-órák-napok, amik annak a nyavalyás pénznek és hajszolásának tudhatók be:o)

Úgyhogy fiatalok, házasságban élők és azelőtt állók figyelem: érdemes az ilyen mérlegekből tanulni, és a negatív dolgokat elkerülni!
Mint a többi nap, a mai is jó sok munkával telt, csupán egy gyors vacsora került a kerti pihenő asztalára.
Volt ajándékozás is, a Lányok, mint ahogy azt már megszoktuk, közösen alkották az alábbi szépségeket:
Férjuram is meglepett ezzel a csodaszép virággal, és ezekkel a tányérokkal és csuporral.
Ez pedig a szülinapi virágom, unokatesója a mainak. Állítólag jó szárazságtűrő fajták, épp nekem valók:o)
És milyen jó, hogy van ez a blog. Majd az elkövetkezendő 21 évben nézegethetem a mai nap fotóit és olvasgathatom e sorokat.
Hamarosan kötöményeim megmutatásával is jelentkezek, ugyanis vannak végre elkészült dolgaim.


Ismét egy díj!

Újabb díjjal lettem gazdagabb, Naomi és Kriszta lepett meg vele. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy a mostanság kevésbé aktív blogocskám ilyen kedves díjjal gyarapodott.














Néhány szó a szabályokról:

1. Tedd ki a díjat a blogodra!
2. Linkeld ki azt, akitől kaptad!
3. Nevezz meg legalább 3 blogot!
4. Hagyj üzenetet a díjazottaknak a díjukról!

Puff neki, hogy csak 3 blogot nevezzek meg, bár vannak nehézségeim, ha 7-et kell is megnevezni:o)

Mindenkit imádok olvasni, mindenkinek adnék szíves szerint, hisz elég hosszú a bloglistám, illetve sokaknál vagyok rendszeres olvasó. Nyilván azért, mert tetszenek az írásaik és munkáik. De hát a szabály az szabály, illik betartani. Bár a múltkoriban szabályt szegtem, és őszintén mondom, nem éreztem jól magam emiatt. Bár egy kicsit most is rendhagyó leszek, amit ekképp oldok meg: a díjacska visszafelé is veszi az irányt, továbbá ...

a jelöltjeim, szigorúan ABC-sorrendben:

Maris
Melinda
Timici

Díjat tehát öten kaptak tőlem, de csak 3 blogot neveztem meg, ugye:o)

2009. július 19., vasárnap

Ha szombat ...

akkor kenyérsütés, ha vasárnap, a jól megérdemelt pihenés, avagy a tegnapi nap krónikája!

Ami igazság szerint már péntek este 10 órakor elkezdődött, mégpedig a kovász elkészítésével. Mivel nem vagyok egy megrögzött fotós, épp ezért erről elfelejtettem fényképet készíteni. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon-nagyon izgultam, miképp sikerül olyan vagy hasonló kovász készítenem, mint első alkalommal egy szakavatott ember, a pék apu segítségével. És ... premierje volt a Férjuram által készített dagasztógépnek, neki:





























Mondanom sem kell, igen jó szolgálatot tett, hisz megmentett a majd 6 kg lisztből készült tészta nagyon kemény fizikai erőt igénylő bedagasztásától.

Szombaton reggel 8 órakor folytatódott az izgalom, az egész mennyiségű tészta elkészítése. Mivel a nyári szünidejüket töltő Leánykáimnak ez az időpont még kora reggelnek számít, Férjuram pedig nekem segédkezett a gép leszorításával (nagyon nagy vehemenciával dagasztódott a tészta), a vendégségben nálunk lévő Anyósom pedig az ebédre készülő birkapörkölt alapanyagaival foglalatoskodott, így nem volt, aki a képes beszámolóm ezen részéhez szükséges anyagot előállítsa. Így a következő fotó már a szakajtóban megformált növekedő kenyérkéket, illetve a nyújtásra várakozó kenyérlángos gombóckákat ábrázolja.































A kenyérkék növekedése közben készülgetett az igen finomnak ígérkező birkapörkölt Férjuram hathatós közreműködésével.















És persze közben a kemence is melegedett.














A kisült kenyérlángosokról sajnos szintén nem készült fotó, mert minden szorgos kéz be volt fogva, és nem maradt egyetlen üres kezecske sem a masina kattogtatásához.

A kenyérkék bevetésre kész állapotban (most látom, hogy hívatlan vendégünk is volt, aki az egyik cipót szemelte ki napozási területként):














És íme a végeredmény, amivel egyáltalán nem büszkélkedhetek.














Apu ha meglátná, sírva röhögne rajta. De hát én nem vagyok pék, csak egy pék gyereke. Mivel sajnos 6 éves koromban a szüleim elváltak, így a maszek nagyüzemi kenyérkészítés technikáit, fifikáit nem volt módom megtanulni. Csupán a pékség illata maradt meg bennem, és elevenedett fel ismét a nyárikonyhámban.

Egész nap jegyzeteltem, mit hogyan, hány percig csináltam, a nap végével Férjuram is papírra vetette a fűtés mozzanatait, így a konzekvenciákat levonva
- keményebb tésztát kell dagasztani, mert máskülönben szétfolyik, és lapos lesz a végeredmény; - hamarabb kell befűteni a kemencét, hogy a tűz le tudjon égni, és a kelési idő végére a kemence elérje a 200-250 fokos hőmérsékletet
a következő alkalommal reményeink szerint tökéletes végeredménnyel büszkélkedhetünk.

Azért sült még finom tepertős pogácsa is (a villanysütőben, így legalább ő ehető volt:o) és kefires-szezámmagos pogácsa is a kemencében, ami szegénykém - bár küllemre nagyon bájos, fogyasztásra szinte alkalmatlan, olyan száraz lett:o((














Miután leültünk a jól megérdemelt ebédünket elfogyasztani, kicsiny cicáink nagyon jól érezték magukat a kertben, és tanulták a barackfára mászás technikáját, illetve a tűző nap elől a cserép kutya és cica árnyékában kerestek menedéket.
















































Ez volt egy nagyon nehéz és strapás nap krónikája.
Mert persze ebédre megérkezett az Apósom is, illetve a szomszéd baráti házaspár is, és a délutánt kellemes beszélgetéssel, ebéddel és dinnyézéssel töltöttük, megspékelve mosogatással és takarítással.
Ma pedig nem győzök pihenni. Miután Anyósom hazautazott Tiszafüredre, Férjuram pedig kiment a horgászósunkba szétnézni, milyen károkat okozott a hozzánk tegnap este megérkező vihar, addig én csak kötögetek és néha bealszok, kötögetek és kávézgatok, és közben érdekes műsorokat nézek a Discovery csatornán:o)

2009. július 17., péntek

42 éves lettem én ...

meglepetés e költemény
csecse
becse:
És hozzá csodás ajándékok, melyekkel meglepett két gyönyörű gyermekem.

Bocsánatot kérek József Attilától, hogy átköltöttem egyik csodás versét, és bocsánat a kedves olvasótól, hogy ilyen zagyvasággal traktálom, de ma egyfolytában az eredeti vers első két sora járt a fejemben, persze az én életkoromra igazítva.
Nem akarom én nagy dobra verni, hogy megint öregebb lettem egy évvel, de ezeket a csodaszép ajándékokat azt gondolom, muszáj megmutatni Nektek is.

Lánykáim, mint mindig, most is sk ajándékokkal készültek. Ha nem így lett volna, nem is örültem volna annyira.

Kaptam egy csodásan illatozó tűpárnát szépséges fimos tűcskékkel, természetesen Baboos kivitelezésben, továbbá egy szépséges anyaggal bevont, a kötésmintáim tárolására használandó mappát, melynek megvalósításában Mazsola leírása szolgált útmutatóul. Tündikém pedig hímezett egy csodaszép könyvjelzőt, ami a mappa tartozéka. Szóval a Lányok ismét összedolgoztak, és remek dolgokat alkottak, amikkel nagy-nagy örömet szereztek lassacskán öregedő anyukájuknak:o)































A fotók igen-igen prűdre sikeredtek. Készültek sokkal szebbek is lent a kertben, a rusztikus kerti asztalkán, de a telefonomból az istennek sem sikerült kivarázsolni őket, pedig jól elbabráltunk Tündikémmel majd egy órát eredménytelenül.


2009. július 16., csütörtök

Díj és játék

Rita játékára szeretnék jelentkezni ezzel a kis aprósággal. Hímezni ritkán szoktam, akkor is inkább az ehhez hasonló mintákat részesítem előnyben. Eléggé vaksizok ezekkel is, épp ezért nem vállalkozom nagyobb és bonyolultabb, csodálatosabbnál csodálatosabb sokszínű képecskékkel. Meg aztán maradok inkább a kaptafánál, akarom mondani a kötő- és horgolótűimnél.
De ez a meseszép ajándék lázba hozott, ezért tettem félre röpke órácskára hőn szeretett tűimet.














Katicától, Timicitől és Naomitól - már elég régen - ezt a díjat kaptam:













Nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltatok rám és megajándékoztatok! Mivel egy kissé fáziskésésbe keveredtem, nem válogatok egyenként, hisz már Mindenki megkapta a maga díjacskáját. Küldöm Mindenkinek, akinek a blogjában és persze a gyönyörű munkáiban gyönyörködöm és ihletet, ötletet merítek.

2009. július 14., kedd

Jelentem, továbbra is megvagyok!

Nagyon aranyosak vagytok, hogy érdeklődtök felőlem a blogon, illetve mél-ben is, köszönöm!
Nincs semmi baj sem velem, sem a Családommal, csak most sok a meló háztartásban, kertben, és nem jut idő a blogolásra. Sokat járok ügyintézni is, és tudjátok, a hivatalok bürokráciája, ügyintézési ideje... A múlt héten nézelődtem azért a blogokon, láttam sok-sok szépséget, csak a kommenteléssel nem töltöttem az időd. Sajnálom, szégyenlem is magam. Itt és most sok-sok dícséret Mindenkinek, számtalan szépséget alkottatok-alkottok!!!

Voltam egy picit előnyaralni, vagy mondhatnám úgy is, hogy hosszúhétvégézni, Tiszafüreden és a kadarcsi horgásztanyánkon töltöttünk néhány napot. Egyik helyen sincs net, így még a nézelődés élvezetétől is meg voltam fosztva. Most néhány percem van, így gyorsan kukkolok, illetve életjelet adok magamról.

A kötögetésre is kevés időm jut, továbbra is képes vagyok a fotelben ülve, kötőtűvel a kezemben bealudni. Inkább nem is erőltetem a dolgot. Imádom a nyarat, de már egy picit várom a telet, hogy több idő legyen az alkotásra.

Hétvégén ismét kenyér, tepertős pogácsa és kenyérlángos sütés lesz nálunk, megspékelve egy kis birkapörkölt főzéssel (hogy ezt minek találta ki az Uram?), igyekszem fotózni, és majd talán vasárnap némi képes beszámolóval is tudok jelentkezni.

Addig is alkossatok továbbra is szépségeket, pihenjetek-nyaraljatok sokat!

2009. július 4., szombat

Jelentem, megvagyok!

Csak egy rövid bejelentkezés egyenlőre. Elég sűrű volt a hetem, hét elején Szegeden jártam, és végre már nemcsak lakásnézéssel, bútorvásárlással és a 4. emeletre való cipekedéssel teltek a napjaink. Babookám városnézésre, vadaspark látogatásra vett ár, és nagyon jól éreztem magam. Fotók Baboonál. Remélem, augusztusban mind a négyen el tudunk néhány napot még tölteni ebben a csodálatos városban.

Csütörtökön vendégem érkezett, pék édesapám Salgótarjánból jött kipróbálni a kemencét, úgyhogy kenyeret sütöttünk. Tegnap egész napos meló volt, mondanom sem kell, este nem volt szükségem altatásra. Igen-igen strapás munka ez a kenyérsütés, de megérte. Sajnos fotókkal nem tudok szolgálni, mert arra nem igazán volt idő. Ugyanis a hugom is itt volt két apró csemetéjével, ebédet is kellett készíteni. Azért összességében jól telt a nap.

Nagyon szépen köszönöm a díjat, amint picit több időm lesz, továbbadom. Valószínű, hogy az általam kiválasztottak már részesültek benne, de ez engem különösebben nem fog izgatni:o)