2009. augusztus 26., szerda

Ihletem van ...:o)

az íráshoz és a mutogatáshoz. Bár az az igazság, hogy kész dologgal nem igazán tudok előrukkolni, és ez az állapot már-már engem is aggaszt:o( Míg kedves Barátnéim sorban mutogatják a csodásabbnál csodásabb alkotásaikat, addig én csak idekapok meg odakapok, és minden félben van. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy kendőt kötni számomra felüdülés és rém egyszerű dolog, miután kapok némi segítséget az én kis "csipkenagyasszonyomtól":o) Míg egy pulcsi vagy egy kardigán kín szenvedés, már a darabok megkötése is, az összeállításról már nem is beszélve. És most ilyenek vannak nálam porondon. De azért egy elkészült és már viselt darabkát tudok mutatni, a már több hónappal ezelőtt elkezdett Gabella-féle poncsó, szintén Nönésítve, jobban mondva Baboosítva.
Először is két nagyon fontos dologról ejtenék szót, mielőtt belecsapok a mutogatásba. Csodálatos 3 napot töltöttünk el a családommal Kunszentmiklós-Bösztörpusztán, a Magyarok Szövetsége Országos Gyűlésén. Persze ezt nem kell ám szó szerint érteni, hogy gyűlés volt, az csak az utolsó napon és mi már azon nem voltunk jelen. Én ennek a Szövetségnek a ténykedéséről és programjáról nem óhajtok beszélni, akit érdekel, utánanézhet. Viszont arról, hogy 1-2 százezer ember kultúrált, galibamentes 3 napos - szinte már történelmi időutazásnak tekinthető (bocsi, Babookám, de ez a gondolatod nagyon megtetszett, így kölcsönvettem) - együttlétének voltunk mi is részesei, arról már annál inkább. És, mint ahogy a hangosbemondóban el is hangzott, Magyarország legnagyobb létszámú szabad téri rendezvénye volt ez úgy, hogy a média egy szóval sem említette. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: csodálatos népi, kézzel készült alkotások, őstermelők portékái (palackozva és frissen), egyéb népies alkotások, mint például sok-sok magyaros ruha, és aki éhes és szomjas volt, nagyon-nagyon sok kifőzde kínálatából válogathatott. A folyadékra különösen nagy szükség volt, mert az első két napban iszonytató hőség akart minket legyűrni, mi is nem győztük üvegszámra inni a löttyöket és a frissen csapolt nagyon-nagyon finom Magyarok Sörét. Voltak műsorok, magyar ősi harcművészeti bemutatók, történelmi élőkép több száz lovassal és gyalogossal különféle korok ruháiban, népi gyógyítók, csontkovácsok, akik sátrai előtt irtó sok ember várakozott a sorára. Egyszóval jellemezve a történéseket, csodálatos volt! A jövő évi nyaralásunk egy része már eldöntve, újra ugyanitt.

És eme rendezvénysorozat számomra egyik legfontosabb eseménye az volt, hogy végre személyesen találkozhattam az én barátnémmal, Erikával. Igaz, a technika ördöge nagyon-nagyon ellenünkre volt (alig volt térerő, illetve terheltek voltak a vonalak), alig tudtunk telefonon egyeztetni, így csupán röpke időre sikerült összefutnunk közeledve a nap végéhez. Persze, mondanom sem kell, hogy egy cseppet sem csalódtam az én barátnémban, ugyanolyan nyílt, közvetlen és aranyos, mint ahogyan eddig a virtuális világban megismertem és elképzeltem magamban Őt. És, nem érkeztünk üres kézzel.

Mivel én magamban Erikát a csipkekötés nagyasszonyának nevezem, ezért azt gondoltam, hogy badarság lenne valamiféle csipkekendővel vagy poncsóval előállnom. Így hosszas vívódás után ismét a horgolótűhöz nyúltam (mint már korábban is egyszer), és Csilla weblapjáról ihletet merítve ezt a kis hátizsákot követtem el. Köszönet érte! A leírást picit Nönésítettem, de azt gondolom, nem vált kárára. Pici hiányossága: egy gyönyörűséges fagomb, de ezt a gazdájára bíztam. Továbbá elkalandoztam egy kicsikét másfelé is, Babookám segítségével horgoltam ezt a gyöngykarkötőt (nekem is van ilyenem), a szerelvényezését Ágikám készítette, ahhoz Ő mégis csak jobban ért. Illetve varrógéphez is ültem, miután Ágikám befestette és kiszabta a hófehér pamutanyagot, én összebarmoltam. Igen, annak nevezem, mert nem úgy sikerült, ahogy én az elméletben elgondoltam. Megállapítottam, hogy a varrógéppel továbbra sem vagyok jó barátságban:o(

Mivel Erika szereti a lepkentyűket, Baboo hímezett egy lepkemintás tömött fityegőkét.



Én is kaptam ám csodálatos ajándékokat. Ezt a dobozkát, amit már Erika oldalán is megcsodálhattatok, benne megbújva egy bambusz horgolótűkészlettel. Na és, hogy nehogy fonal nélkül maradjak az elkövetkezendő néhány évben, ezeket a csodákat is kaptam. Fotó után jól elrejtem őket a doboz mélyére a többi uruguy-i fonalam mellé, hogy majd a téli hosszú estéken vehessem csak elő. Ugyanis már a fantázim beindult, csak az a fránya idő... És a postaköltségtől mentesítve egy fonalrendelés eredménye is a birtokomba került:o)



Nyaralásunk utolsó felvonásaként holnap indulunk Szegedre, útba ejtve a debreceni Farmer-expót, és vasárnap délután hazaérkezve nyilvánítjuk majd befejezettnek az idei nyaralásunkat. Hát, lehetett volna hosszabb és kevésbé megszabdalt, na de sebaj, lesz még nyár jövőre is!

2009. augusztus 23., vasárnap

Még mindig Barbi játéka





Remélem, Barbikám, még nem késtem le a határidőt! Nemrég érkeztünk haza pihenésünk második felvonásáról, és némi pakolás, mosógépindítás után nem bírtam megállni, hogy ne blogozgassak egy keveset. Még elmenetelünk előtt Babookám lefényképezte az én dolgos, de cseppet sem szépséges kezeimet, amint éppen az utolsó simításokat végzem a több hónapja elkezdett horgolt poncsóján (fotó később), illetve most gyorsan lefotóztam a csecsebecséimet, amik természetesen nem mások, mint a Leánykáim saját kezú alkotásai. Hirtelenjében ennyit tudtam összeszedni, ezek többnyire egy kupacban vannak a fonaltartóm tetején, de persze a lakás többi részén is található még néhány alkotásuk.

Egy újabb adag elpakolása után folytatom a blognézelődést, azt már láttam, hogy nem fogok unatkozni este-éjszaka. Még a jövő hetem menő-manós lesz, de aztán jövök teljes gőzzel, elég sok mutogatni valóm van ám! Továbbra is alkossatok szépeket!

2009. augusztus 18., kedd

Ismét egy játék

A múlt hét végén nagyon lóhalálában jelentkeztem Barbinál az 1. blogszülinapja alkalmából meghirdetett játékra. Részletek itt! Olyannyira lóhalálában tettem azt, hogy a saját blogomban elfelejtettem említést tenni eme jeles eseményről! Barbikám drága, ezúton ismételten kívánok Neked sok boldog blogszülinapot, azon kívül a saját születésnapodra pedig kívánok jó egészséget, örömet, boldogságot Kis Családod körében! Légy továbbra is ilyen aktív, és kápráztass el minket sok-sok csodás alkotással!

Most másfél napot itthon leszünk, meg kellett szakítanunk a pihenésünket különféle okok miatt. Aug. 20-án indulunk tovább Kunszentmiklósra egy hatalmas magyarságos rendezvényre. Már nagyon várom! Éééés, lesz még ott valami, vagy inkább valaki, amire már nagyon-nagyon készülök!


2009. augusztus 14., péntek

A horgolt csoda...


egy icinyke-picinyke darabja elkészült. Hosszú idő óta nem mondtam már valamire azt, hogy KÉSZ. Végre ezt a kis négyzetecskét ma délelőtt gyorsan elkészítettem.
Csilla, postára tenni csak jövő hét szerdán tudom, mert holnap reggel picit elutazunk pihenni.
Mobil internetünk nincs, így nélkülözni kényszerülök a blognézelődést, sajnos:o(((
De kötni- és horgolnivalót viszek magammal, már össze is készítettem 4 szatyornyi cuccot:o)))
Alkossatok nagyon szépeket, és aki ezután indul pihenni, nyaralni, kellemes kikapcsolódást és jó időjárást kívánok!

2009. augusztus 12., szerda

Egy újabb játék és sok-sok apróság

Kedves Olvasó, egy napi hideg élelemmel helyezkedj el a számítógéped előtt, mert megérkeztem, és nem érem be egy mondanivalóval:o)

Manka kipécézett egy játékra . A szabály a következő : fogd a könyvet , amit éppen olvasol , nyisd ki a 161.oldalon és másold be a blogodba az 5. mondatot.Add tovább a játékot 5 embernek.


























Nos, ezt a könyvet karácsonyra kaptam az Anyósomtól, Penny Vincenzi: Fájdalmas titkok. Érdekesnek ígérkezik, a borítóról egy mondat: "Vajon mi késztet arra egy anyát, hogy elhagyja gyermekét?" Haladok, haladgatok vele, MÁR a 129. oldalon járok! Bevallom őszintén, igen ritkán veszem a kezembe (mostanság nem nagyon érek rá olvasni), de azért még a cselekményre emlékszem ám! És akkor jöjjön az a bizonyos mondat:
"Sajnálom - mondta Helen."

Én is sajnálom, nem egy igazán izgalmas mondat:o)

De azért látható (direkt került rá a fotóra) a könyvjelzőmön, hogy kötős énemet olvasás közben sem tagadom meg:o) Tulajdonképpen nincs is igazi könyvjelzőm, pedig hány és hány ötletet láttam már a blogokat olvasgatva. Na, majd egyszer, a 10. ötéves tervbe hátha bekerül.


A játékot továbbadnám Csillának, Krisztának, Christine-nek, Naominak, Gabellának.

És a fotón még sejlik egy-két dolog, amivel mostanság foglalatoskodok. És azért csak sejlik, mert még TITOK! Csupán annyit róla, hogy kalandozgatok különféle technikákban, egyedül a TŰ, ami fix dolog. Majd fotók később!

Moncsi! Ezek az uborkák nem akarnak elfogyni!














A Titaniával jelenleg így állok, és gyanítom, hogy sokáig így is fogok. Jelenleg a ruhatárunkból nem hiányzik, engem inkább a kezdésének módja izgatott rettenetesen. Erika barátném nagyon precíz magyarázata és képes útmutatója oly tökéletesre sikeredett, hogy az alapján gyerekjátéknak tűnt a dolog.















A múlt héten egy csodás randit bonyolítottunk le Katicával, aki most épp itthon nyaral. Egy végtelenül szimpatikus, aranyos barátnét ismertem meg Benne. Persze ez egy percig nem volt kétséges, hisz imádom olvasni mindkét blogját, szeretem a stílusát, csodálom a sokrétű és szép munkáit. Remélem, a személyes találkozásokat meg tudjuk majd oldani a jövőben is itthonléte alatt. Ééééés kaptam szépséges olaszhoni fonalkákat és egy-két apróságot, íme:













Én pedig a legutóbb bemutatott kész munkámat, a kék poncsót Neki készítettem, csak titokzatoskodtam eddig.

Szolgálati közlemény: Csipianyu, Kedves, jelenleg horgolt négyzetundorom van, de néhány napon belül én is elkészítem a magam négyzetét a közös takaróhoz!
És ha már Csillát megemlítettem, a világért sem hagynám ki ezt a fotót! Ezt a baglyocskát Tőle kaptam. Még egyszer nagyon köszönöm. Itt szoktam szemezni vele napjában többször is a számítógépem előtt, persze már amikor éppen énfelém fordítja magát:o)




És a végére két nyálcsorgatós kép. A kifliket néhány napja sütöttem, amolyan kétszínű tésztából. Azért azt megállapítottam, hogy ezeknek a receptleírásoknak nem mindig kell hinni ám! Az eredeti verzióban könnyen felejthető volt, de majd a következőt picit másképp csinálom.






Recept: Fehér tésztához: 20 dkg főtt, melegen áttört burgonya, 40 dkg finomliszt, 1 dl víz, 1-1 mk. só és cukor, 2,5 dkg élesztő, 5 dkg van. Piros tésztához: 1 nagy fej vöröshagyma, 5 dkg vaj, 1 ek. pirospaprika, fél mk. őrölt kömény, 15 dkg, főtt, melegen áttört burgonya, 40 dkg finomliszt, 1 dl víz, 1 mk. ső és cukor, 2,5 dkg élesztő.
A piros tésztához: a hagymát a vajon üvegesre sütjük, majd meghintjük a pirospaprikával, őrölt köménnyel, és hűlni hagyjuk. A kétféle tésztát külön-külön bedagasztjuk (nagyon jó a tészta állaga). Letakarva 1 órát kelesztjük. Mindkét tésztából egy-egy rudat sodrunk, majd 20 egyenlő résztre daraboljuk. Meggömbölyítgetjük őket, picit meghúzogatjuk, és egy piros-egy fehér tésztát egymásra fektetve vékonyra nyújtjuk, és kifliket sodrunk belőlük. Enyhén sós vízzel megkenjük őket, bevagdossuk, meghinthetjük köménnyel, és előmelegített sütőben 200 fokon 15-20 perc alatt szép pirosra sütjük.
Saját tapasztalat: a tésztát nálunk gyakorlatilag mind én ettem meg, a csipet-csapatnak nem igazán ízlett, igen, igazuk volt, sótlan volt. De én megettem:o) Talán még több vöröshagyma is mehet bele.
Ilyen idilli környezetben szoktunk pocsázni, illetve már aki szokott a Családomból. Bevallom őszintén, énrám nem jellemző. Miért is? A válasz rém egyszerű, elfelejtettem úszni (soha nem is tudtam igazán)! Ja, és vizes lesz a hajam:oDD




Végezetül egy jó tanács: ne hagyjatok egy bejegyzésre ennyi mondani- és mutogatnivalót, mert az egész estétek rámegy!

Blogszülinap és játék


Nem, nem nálam, kedves Olvasó, az még egy kicsit odébb van!


Edige ünnepli 2. blogszülinapját, amelyhez ezúton is szívből gratulálok!


Ennek örömére játékra hívott bennünket, és a képen látható rózsaszín csodákból nyerhetünk!

A részletekről itt olvashattok! Játékra fel Mindenkinek!


2009. augusztus 7., péntek

Egy csodás kezdeményezés


Csilla egy csodás kezdeményezést indít útjára, vegyünk részt benne minél többen! Részletek itt olvashatók.


2009. augusztus 5., szerda

Újabb díj

Timicitől kaptam ezt a helyes kis díjat, amit ezuton is nagyon köszönök!

2009. augusztus 3., hétfő

Nyereményeső!!!

Az én drága Barátném, Erika sok-sok ünnepelni valója tiszteletére játékot hirdetett!
Feladat: 1.) Üzenet hagyása a blogjában. 2.) A képecske blogomban való megjelenítése. 3.) És a legnehezebb feladat: kiválasztani e sok szépség közül, hogy én melyiket szeretném.
Ez utóbbi nagyon-nagyon nehéz feladat, hosszas tipródás után a zöldesre esett a választásom.
Ráadás ajándék egy varrós könyvecske. Naná, hogy azt is szeretném!
Mostanában nekem is voltak ünnepelni valóim, és egy Erika-féle ajándék megkoronázná a többi szépségemet.
Játszatok Ti is! Szerencse fel!