2009. február 28., szombat

Ene's Scarf

Elkészültem eme csodás remekművemmel. Minden nagyképűség nélkül (nem jellemző rám) mondhatom, hogy csodálatos darab került ki a kezeim közül. Hatalmas, 120x240x150 cm-es, 7-es tűvel kötve, digimérleggel mérve pontosan 37,8 dkg.
Igaz, hogy a végén már picit untam kötni, de a végeredményt látva megérte. Hamarosan megkötöm más színekben is, kicsit kisebb tűvel. Azt hiszem, ezt is a Lánykámnak adom, annyira jól tudja ezeket a kendőket viselni. És persze Ő több helyen tudja mutogatni, mint én. Csak aztán az egyre több és szebbnél szebb kendők láttán a szegedi joghallgatók nehogy ostromolni kezdjenek! Persze imádok kötni, de a családi várólistám nagyon hosszú, nem fogok unatkozni mostanság. Aztán ha megjön a tavasz, amit mindannyian nagyon-nagyon várunk, lehet menni a kertbe is, a kötésre picit kevesebb időm fog jutni.

Néhány fotó félvállon átvetve, és egyenlőre csak bőr kontytűvel megtűzve, illetve vállkendőként középen szalaggal összekötve. A kendőket kötőknek és viselőknek nagyon ajánlom, nézzen szét itt. Csodálatos dolgokkal fognak találkozni, akik ellátogatnak Annamária blogjára, többek között készít sáltűket, egyedi igények szerint is.

A képek minőségéért nem vállalok garanciát, mert én készítettem őket, a főfotós modellt állt.











































































További szép napsütéses napot Mindenkinek!

2009. február 25., szerda

Lassacskán haladgatok


Jelentkezek már, nehogy elfelejtsetek. Most csak félkész dolgokat tudok mutatni, de olyan írás- és fotókényszerem van, úgyhogy megmutatom, éppen hol tartok a csodás Ene-kendővel. Azért már látszik a vége, a 2-es mintát kell még egyszer ismételnem, aztán jöhet az utolsó minta, és KÉSZ lesz. Jó lenne a héten befejezni, mert már egy kicsikét unom. Annyi bizonyos, hogy irtó nagy lesz, és súlya is van. Nem is tudom, hol fogom én ezt blokkolni. Nagy tűvel, pontosan 7-essel készül, és marhára eszi a fonalat. A fél kg 3 darabban érkezett, és már a 2. darabnak a végét járom. Gyanítom, el kell kezdenem felgurigázni az utolsót is.

Pihentetésképpen kötök egy mellényt is, amibe Gabella blogján szerelmesedtem bele. Még karácsonyra készítettem Baboonak egy kissé ortopéd mellényt, így e minta láttán azt bontogatom, és ezt kötöm belőle, szintén Baboonak. Furi a 7-es tű után 4-essel kötni, ennek ellenére ez picit látványosabban növekszik, hisz lényegesen kevesebb a szemszám.
Szokásomtól eltérően nagyon igyekszek a leírást szó szerint követni, csakhát... Nagyon-nagyon nem szeretek egy sor sima - egy sor fordítottat kötni, csak úgy magában, nem is tudom szép egyenletes kötni. Épp ezért a vállrészen egy csalafintaságot teszek a dologba, a szélére is kötök mintát. Ez főleg a hátuljánál lesz jó, mert a sok-sok sima szem kötése után alig várom majd, hogy jöjjön egy pici mintarész.















Elég sokat bolyongok mostanában a blogok között, nézelődök, tátom a szememet-számat, miféle csodákkal találkozok össze. És persze közben gyűjtögetem az ötleteket, csak sokszor elfelejtem, kinél mibe szerelmesedtem bele, és ez egy kicsit növeli a net-ezéssel töltött időmet, míg megkeresek valamit. Meg aztán a számítógép előtti széken is muszáj üldögélni, mert a fotel már bőrkeményedést csinált a fenekemre. Fő a változatosság!

Szép napot Mindenkinek!

2009. február 23., hétfő

Special Friens Award



Egy számomra nagyon kedves blogbarátnőmtől, Naomitól kaptam ezt a Special Friens Award díjat!Miről is van szó?
"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Nem a pénz a mozgatórugó. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."
És íme az én nyolc választottam:
Először is, vissza a feladónak, azaz Naomi, és a többiek, szigorúan ABC-sorrendben:

2009. február 20., péntek

Gyapjú

Anice kérésére néhány fotó a mözsi gyapjúról:
Annyit el kell, hogy mondjak, én még soha nem kötöttem 100 %-os gyapjúfonalból, éppen ezért nincs összehasonlítási alapom. Max. 50 %-os gyapjúból, pl. a Laminariát, illetve 40 %-osból az ST-t és a Gailt. Már azok kötésekor meglepődtem, mennyire más, mint a tiszta műizés fonalak. Olyan rugalmas, nyúlós, szóval, élveztem velük a munkát. Na de a 100 %-os gyapjú, ez valami csoda a számomra. Nem tudom, hogy a külföldről származó tiszta gyapjúk, mint pl. amiket Bucillánál is Erikánál is látok, milyen minőségűek, egyenletes e a szál stb. A Rikker féle egyágú gyapjú szála nem egyenletes, vannak benne nagyon rövid szakaszon picit vastagabb részek, pl. ilyenek:
Vannak nagyon vékony szakaszok, illetve nagyon vastag részek is, de nem sok. Most pont nem találtam olyat a gurigámon, ami szabad lenne, így csak a megkötött részt tudtam fotózni, ime:















Azért alapvetően a fonal vastagsága ilyen:
Még nem tudom, milyen lesz a kész kendő, teljes véleményt csak akkor tudok mondani. Annyi viszont tény, hogy itt van Magyarországon, mindenki számára elérhető közelségben, és ami nagyon fontos, megfizethető! Érdemes többet rendelni, mert utánvéttel postáznak, ha jól emlékszem, 1620,- Ft a postaköltség. Én ezen a vajszínűn kívül rendeltem még március közepi szállítással kétágú feketét, háromágú zöldet is. Kíváncsian várom őket.
Bocsánat a képek minőségéért, nem vagyok profi fotós.
Szép napsütéses napot Mindenkinek!

2009. február 19., csütörtök

Shetland Triangle

Ma délelőtt elkészültem egy újabb művel, a Shetlend Triangle-val. Méreteit tekintve: 190x100 cm. Olyan igazi, beleburkolózós darab lett, ilyenre is akartam, pontosan 30 dkg Pittsburgh fonal ment bele 7-es tűvel kötve. Remélem, Babookámat kellőképpen melegíteni fogja! A fotók nem az igaziak, vaku nélkül nagyon sötét, vakuval pedig a színét nem adja vissza.































Közben megkérkezett a gyapjúm egy része is, mosás, száradás után az ujjaim annyira bizseregtek, hogy nem bírtam ellenállni, elkezdtem az Ene's Scarftot. Hát, mit mondjak, elég volt a 375 szemet felszedni! De olyan jó, hogy a széle nemsoká kész, és jön a kicsit lagymatagabb főrész. És nem mellékes, elkezdenek fogyni a szemek!

















Azért, hogy ne gondoljátok rólam azt, hogy mindig csak kötök, megmutatom, ma délelőtt mit csináltam kendőáztatás és tűzés között. Sonkát sütöttem kenyértésztában. Évek óta készítem, nagyon finom. Én főleg a sonkalével átitatódott kenyeret szeretem nagyon. Egy harmadik fotó, a végeredmény hiányzik, sajnos, az megmutathatatlan. Így még soha nem jártam, a tészta szabályosan lecsúszott a sonkáról. Így hát nem publikus. Legyen elég egy a nyújtótáblán és egy a tepsiben, becsomagolt állapotban.













További szép napsütéses délutánt kívánok!

2009. február 16., hétfő

Papapapám... Laminaria

Végre, valahára, elkészültem!!! Bocsi Lányok, hogy nem vártalak meg Benneteket, de egyéb sürgős kötnivalóim vannak. Ezúton köszönöm Erikának és Anicének a segítséget! Nem gondoltam, hogy eljön ez az idő, már a végét rettenetesen untam. Azért nem bántam meg, hogy belefogtam, és elkészült ez a kis finom csoda. Azért a mintát most elteszem, na nem a kosaram legmélyére, de egyenlőre nem kívánom látni. A kendő méretei: 152x90 cm. Tudtam volna még feszíteni, de nincs akkora szabad helyem. Néhány fotó, melyek vakuval készültek, de nem igazán adják a fonal eredeti színét.














































Talán ez színhűbb, de nagyon sötét a fotó:
















Közben pihentetésképpen elkészültem Baboo tavaszi színkavalkádjával. Méretei: 145x24 cm. Nem igazán hosszú, mert ez a kedvencemmé vált csillagminta elég fonalzabálós. De igazán jó tartást ad a sálnak.
































Készül a tesónak is egy kistesó, illetve a tesó barátnője is igényét fejezte ki egy ilyen kis tavaszi nyakbavalóra. Ez a fonal nem annyira élénk színű, amolyan kis szolid, pasztelesebb. Fél számmal nagyobb tűvel illetve kevesebb szemmel kötöm, mert kettőnek kell kijönni ebből a gurigából.
















És végül: Baboo és én elindítottuk a saját családi cserebere akciónkat. Én kötök Neki kendőt, sálat, ő pedig fűz, horgol nekem karkötőt. Íme legújabb alkotása. Bocsi kislányom, a képet Tőled loptam. Mint mindent, a fotózást is ésszel és jó ízléssel csinálod. Csuda ez a gyerek, képes minden hétvégén 2 x 4,5 órát utazni Szegedről hazáig, csak hogy ilyen és más szépségeket alkothasson. A karkötő közelebbről megszemlélhető itt.




















Szép napsütéses napot Mindenkinek!

2009. február 13., péntek

Laminaria


Engem is elkapott a Laminaria-őrület, elhatároztam, hogy Erikáékkal együtt én is megkötöm ezt a misztikusnak tűnő kendőcskét. A méreteit tekintve szép kis darab lesz, a szemek számáról már nem is beszélve. Most majd 300 szemnél járok, elég egy sort végig kötni. Intenzíven két napja foglalkozom vele, minden szabad percemet ez tölti ki. Akad is probléma bőven, nem győzöm jelölni, hol tartok éppen, de azért a minta is adja magát, hogy éppen mi következik. Érdekes módon nekem gondot jelent a virágminta 5. sora, itt állandóan tévesztek, aztán nem győzök számolni, ellenőrizni, végül visszabontani. Szerencsére a közepéig rendben van, alig várom a szakasz végét, hogy kijön-e a centerszem rendesen, aztán a baloldalon bontogatás. Ilyen az én formám, de nem adom fel. Szuper ez a kis "százéves" Róma fonal, azon túlmenően, hogy fele gyapjú, a színe is éppen elmegy, ennyit már megkötöttem egy 5 dkg-os gurigából, és még egy picinyke van belőle. Méterben nem tudom, mennyi lehet, úgy látszik, 20-30 éve nem volt divat feltüntetni a fonal hosszát. Csupán annyi van a papírján, hogy kb. 5 dkg. Bár olvastam Erikánál, hogy a következő minta fonalzabáló lesz, szerencsére a készletem ezen kívül még 3 gurigából áll. Reményeim szerint marad még annyi, hogy egy ST kendő, vagy egy Ene kitelik belőle. Ja, és 4,5-ös tűvel kötöm. Szóval, most ez tölti ki a szabad perceimet.
Alkotásteli hétvégét kívánok Mindenkinek!

2009. február 10., kedd

Újabb szerelem

Tegnap mozgalmas napom volt, Debrecenben jártam ügyintézni. Ha már ott jártam, nem szalaszthattam el annak a kézimunkaboltnak a megtekintését, amit Moncsi barátnőm ajánlott, mégpedit őket. Hát, megállapítottam, hogy a készlet picit megkopott, különösen a gyapjútartalmú fonalak tekintetében. A net-en sokféle fonal van, sok-sok színben, a valóságban készleten nincs, megrendelésre érkezik. Így nem tudtam pótolni a Gailnál megfogyatkozott fonalamat, valószínű, hogy nem lesz elég egy újabbra, hacsak nem kötöm hozzá a kb. 3 éve megkezdett kötöményemet bontás után. Már a bontás megtörtént, hadd simuljon a szentem. De azért nem jöttem haza üres kézzel, a Pittsburgh-ból vettem másszínűt, szép bordót. Ebből elhoztam a készletet, 50 dkg volt. Nem bírtam ki, hogy ne kezdjek bele az újabb szerelmem megvalósításába, a Shetland Triangle kötésébe. Borzasztó, hogy mostanában milyen kicsapongó vagyok, állandóan szerelembe esem és hűtlenkedek. Mindig valami újra vágyom, így aztán gyűlnek-gyűlnek a megkezdett munkák. Végül is nem baj, legalább változatos az életem. Mikor melyikhez van kedvem. Visszatérve az ST-hez, nagyon szép ez a minta, és könnyű. Hálás köszönet érte Áginak. Íme:




Délután pedig apróságok kötésébe kezdtem, az útrakelő Gail, hogy ne unatkozzon, kapott utitársul 2 majonez-féle nyuszikát, és egy eprecskét, őket:




A vékonyka színes fonalak egyikéből szintén ST kendő készül, terveim szerint magamnak.




Ja, persze nem bírtam magammal, és elkezdtem a Laminariát is, csak azt elfelejtettem lefotózni, majd ha már többet haladtam vele, mutatom. Egyenlőre ennyi.
Jaj, majdnem elfelejtettem egy fontosat, ma felvettem telefonon a kapcsolatot Rikkerékkel, rendeltem kétféle gyapjút, az egyik hamarosan megérkezik, a másik március vége felé - egyrészt sajnos, másrészt pedig nem baj - ha így folytatja az idő, a poncsó viselése úgyis várat még magára.

2009. február 6., péntek

Gail

Ma kora reggel kész lettem egy csodával! Ilyen szépet talán még soha nem kötöttem. Teljesen beleszerelmesedtem a múltkoriban Évi blogjában. Ő is elkészült vele. 4 nappal ezelőtt csodák csodájára találtam a régi dolgaim között olyan fonalat, ami gyapjút is tartalmaz, igaz csak 40 %-ban. De ez éppen elég volt ahhoz, hogy élvezzem a kötést. A gyártó 5-ös tűt javasol, én 6-ossal vágtam bele. Nagyon jó volt kötni, a minta sem túl bonyolult. Igaz, hogy a végén a széle mintánál kétszer is bontanom kellett, de azt hiszem, megérte. Még tegnap vettem hozzávaló mosóport, áztattam, öblítettem, és most fejeztem be a kifeszítést. Helyem nem nagyon van ekkora darabokhoz, de megoldottam. Most a kifeszítéskor vettem észre egy apró hibát, de azt gondolom, csak én látom, mert tudom, hogy hol kell keresni. Ajándékba szánom, remélem, a leendő gazdájának is tetszeni fog ez a hatalmas darab, melynek méretei kb. 170x100 cm. Lehetne még feszíteni, de már nem fér. 25 dkg, azaz 470 m Pittsburgh márkájú fonal ment bele. Azt hiszem, hamarosan megkötöm újból.

Voltam tegnapelőtt elmaradt Katalin napot köszönteni, vittem a kis zongorakesztyű-sál szettemet, ami szerencsére nagy örömöt okozott a gazdájának. Mint kiderült, valamikor régen ő is kötött, és maradtak ki fonalai. Rögtön 2 szatyor mindenféle kötnivalóval tértem haza, Férjem "nagy-nagy örömére." Akad benne akril, de találtam 5 guriga 50 %-os gyapjútartalmút is, fáradt bordó színben, Róma névre hallgat. Már csináltam is próbakötést, és úgy döntöttem, hogy Erikáékkal belevágok a Laminariába. Már nagyon várom a kezdést. Félkész darabjaim vannak, Baboonak nemsoká kész a színes kavalkádból készülő tavaszi kendő. Tündikémnek elég lassan halad a sötétszürke mohair stóla, most ahhoz nincs kedvem. Borzasztó dolog ez, hogy ha látok valami újat, mindig az izgat a legjobban. Pl. szegény zoknik is még mindig ott hevernek a kosárban. Majd a nyáron talán sor kerül rájuk. Mivel nem nagy darabok, talán nem fogok beléjük izzadni.