Szombaton késő délután ballagásra voltunk hivatalosak, és úgy gondoltam, Babookám felvehetné ezt a kendőcskét, ha elkészülnék vele. Ha jól emlékszem, talán 8 sor volt még hátra és a leláncolás. Nem számoltam, hány szem volt a tűn, de legalább 300 biztosan, mert nagyon soknak tűnt. Az a lényeg, hogy beleadtam apait-anyait, és cca. 1 óra alatt kész lettem leláncolással együtt. A csuklómat aztán egy ideig nem éreztem, úgy elfáradtam. Következett egy gyors öblítés, és jöhetett a nehezebb meló, a feszítés. Mivel nekem nincs olyan klassz kis kerítésem, mint Moncsi barátnémnak, így maradt a ruhaszárító kötél egy lepedő társaságában. Az eredmény így néz ki:
Ezen a két fotón látszik, hogy én készítettem, a következők sokkal jobbak lesznek, azok Baboo érdemei. Van rajtuk egy kis cizella-mizella, művészi beállítás.
Készült hozzá gyorsan egy kis virágos kitűző is.
A kendő méretei: 100x200 cm, de még lehetett volna feszíteni. Nem ment el hozzá 2 gombóc fonal, és csodásan könnyű, légies a kendőcske.
Olyannyira nagy lett a szerelem a fonal és közöttem, hogy a maradék kis gombócból elkezdtem valamit, amit már régóta tervezek, hogy újból megkötöm, magamnak. Kitaláljátok, hogy miről lehet szó?
Jutalmat most nem tudok adni érte, sajnos, majd legközelebb:o)
