Először is: kedves díjat kaptam ismét, most Csipcsillától. Nagyon köszönöm! Már lassan megismertek, így mondanom sem kell, hogy most sem nevezek meg külön-külön emberkéket, adom tovább Mindenkinek, akiket olvasok, pl. csalfaszemű és leendő hódító minipasikat, édes kis tündérkéket mutogató, csodás ajándékötletekkel meglepő, technikai dolgokat videón - megtanulhatón - mutogató, rendíthetetlen fonalfestegető és fonó Blogbarátnéimnak. Hú, ez a mondat nem semmi lett! Na, szóval a lényeg, Mindenkinek, aki alkot és alkotásait megosztja velünk. Azt hiszem, ezt most nem ragozom tovább:o)
Új dolgokat most nem tudok mutogatni, nem publikus egyik sem. Dolgozok rendületlenül az ajándékokon, bár van még olyan családtagom, akit fogalmam sincs, mivel ajándékozom meg. Szerintem egy Nina-kendő tulajdonosa lesz.
Egy ötlet horgolóknak, még akár Mikulásig is elkészülhet, de Karácsonyra mindenképp. Egy nagyon kedves Blogbarátném számára készült ez a mamuszka innen, a végmunkálatokat Rá bízom, szemecskéket fog varázsolni a pofira. Lehet, hogy a végterméknek köze nincs az eredeti leíráshoz, hisz tudjátok, angol, és én nem vagyok barátságban vele. Csak úgy mentem a magam feje után, és ez lett belőle.
És végezetül néhány régi dolgom került lencsevégre, hogy megmutassam Nektek, tényleg kötögettem 20-25 évvel ezelőtt is. 
Ezt azért tettem fel, hogy lássátok, 20 évvel ezelőtt is divat volt a melírozott fonal.
Ezt meg azért, mert gyapjúból van. Erről el is feledkeztem, hogy fogdostam én már Rikkerék előtt is gyapjút. Ez történetesen Bulgáriából származik, még a megboldogult szocializmusban nem igazán volt sok minden náluk, de gyapjú... na az garmadával volt. És ezt is egy férfiembernek, történetesen Apukámnak köszönhetem. Ő vette észre egy árusnál a piacon, és mint mindig, kívánságom számára parancs volt:o) Szegénykém, mostmár 8 éve odafönt nézelődik nekem a gyapjak között.
Jaj, ezt meg nagyon imádtam nézegetni, hordani, kötni már kevésbé:o) Nagyon mutatós kis darab lett, egyike volt a legbonyolultabb kötöményeimnek.
Lenne még bőven mutogatni való, de mára ennyi is elég, azt hiszem.
Lassan-lassan véghajrá, húzzunk bele!
