Mivel lassan jubilálok, ...

zoknival kezdtem, és most zoknival folytatom:o)

Elkészült egy cseppet sem minike lábikóra az első igazi zoknifonalból horgolt zokni. 4-es horgolótűvel, nem kellett hozzá 10 dkg.

A tapasztalatokat leszűrve a következő már 4,5 tűvel készül, ezáltal picit vékonyabb és lazább szerkezetű lesz a darabocska.

És amikből beindul a sorozatgyártás:

Két blogtársunk is fonalriadót fújt, ennek örömére tegnap reggel irtó nagy rohanással átkocsikáztam a tőlünk 5 km-re lévő városkába, és mind a fonalkészletet, mind pedig a pénztárcám tartalmát megnyírbáltam:o) Hagytam még azért másnak is, sokféle színből volt választék, mindegyikből azért nem vettem:o) Jót nevetett rajtam Férjuram: "Hova ez a nagy sietség, nincs ott azért annyi hülye, aki mind zoknifonalat akar venni..."

Na, ennyit a kreatívkodásomhoz való hozzáállásáról.

Tavaszi-őszi színkavalkád és egyebek

Elhatároztam, hogy sűrűbben fogok jelentkezni. Épp ezért - igaz, nem jó napot választottam a fotózáshoz, borult az idő - bemutatom az elkészült színkavalkádjaimat, amik Tündikém és barátnője, Reni nyakát fogják melegítgetni és szépíteni. Hosszú vajúdás után egy még hosszadalmasabb és nehézkesebb szülés volt, de végre ezt is kipipálhatom! Icinyke-picinyke fonal maradt, nem kockáztattam meg, hogy kevés legyen, azt pedig átadtam Tündinek, hogy hímezzen belőle valami különlegeset:o)

































A múlt héten Erika közreműködésével megérkeztek a kék gyapjaim Mözsről, így egy-két lopott percemben haladgatok az Anyukámnak karácsonyra szánt takaróval. Hasonlatos lesz a Babooéhoz, de mégsem olyan. Ugyanis míg sárgából háromfélém volt, a kékből sikerült négyféle árnyalatot begyűjtenem, ezért azt gondoltam, hogy csak négyzetekből fog állni, nem horgolok a szélére, max. valamiféle egyszerű szegélyt csupán. Hogy a kész takaró méreteit tartani tudjam (kb. 110x110 cm), nem 9, hanem legalább 16, vagy talán 25 ilyen négyzetecskére lesz szükségem:o(
Jár az agyam, hogy az Anyósomnak is kellene egy ilyet készítenem, mondjuk zöldből. Még átgondolom a dolgot:o)














Végre Zita segítségével hozzájutottam egy kis Aldis zoknifonalhoz. Csodás fonalacska, nem bírtam ellenállni, és próbálkozom a zoknihorgolással. Legalább 4 horgolótű méretet kipróbáltam, míg végül a 4-es mellett döntöttem. Mivel Tündikémnek elég széles a lábfeje, sokat kell próbálgatni - még szerencse, hogy itthon van táppénzen - bontogatni, nem győzök könyvelni, hogy mikor mit csinálok. Jaj, csak ez a prototípus lenne már kész! Talán ma este a végére járok.














Csak most a kerti betakarítások miatt kicsit kevesebb időm, illetve energiám jut az alkotásra, most inkább a spájzpolcok feltöltésével vagyok elfoglalva. Tegnap csináltam Erős Pistát és Édes Annát, jobban mondva a kettő keverékét, enyhén csípős finomság került az üvegekbe. Töltöttem még káposztával paprikákat, ma pedig folytatom egy kis almapaprika bespájzolásával.

Mivel már kétszer nagyon finomságos kenyeret sikerült készítenünk, hamar elfogyott, így holnap megint kenyérsütés?o( Remélem, az a fránya dagasztógép végre tegnap este tökéletesítésre került, és bírni fogja a 8 kilónyi tészta dagasztását. Én - bevallom őszintén - a múlt héten majd becsináltam, míg összeállítottam. A gép kikészült, nem bírta a frekiváltó a gyűrődést. A mai kor háziasszonya ilyen puhány lenne, hogy 8 kg liszt feldolgozása fizikálisan teljesen kikészíti? A régiek valahogy jobban bírták. Vagy csak nem volt kinek nyavalyogniuk? Nem tudom.

Még egy kis születésnap

Ma egy kis szürettel egybekötött szülinapi ebédet tartottunk lent a kertben. Tegnap pedig kenyeret sütöttünk, elég dolgos volt a hétvége.

Okos és szép kislány volt és most is az, csak már nem kislány, hanem fiatal felnőtt! Hogy elrepült az idő! Nem is tudom, akarnám e, hogy újra 1992 legyen, amikor is ezek a fényképek készültek Babooról. Ezek a kedvenceim Róla.

Itt pedig a tortácska, amit innen készítettem. Annyira nem is pepecs, nagyon finom és mutatós. A díszítést tessenek elnézni, az nem erős oldalam:o)

Horgolás, egyre többször és ...

elkészültem végre a batmanujjú felsővel. Kicsit megszenvedtünk egymással, de a végeredmény szép lett. Remélem, a Leányzóm fogja viselni. Ime ő:

100 % pamut (Burda bolt, papírját sajna eltettem jó helyre, csak nem tudom, az hol van:o)), 4,5-es tűméret

Hosszú hallgatásom oka, hogy nem igazán tudtam mit mutogatni, legalábbis kész munkát nem. Kb. 2 hete pattant ki a fejemből, hogy Babookám szülinapjára készíteni kellene egy gyapjútakarót. Az ihletet Judit adta, régebben láttam Nála a hatalmas nagyinégyzet takarót, és rögtön beleszerelmesedtem. Most jött el az ideje, hogy elkészítsem, bár kissé megriadtam az egyre hosszabb sorok monoton horgolásától. Épp ezért azt találtam ki, hogy horgolok nagyobbacska négyzeteket, majd végül összedolgozom, és köré néhány sort horgolok még. Az elmélkedést tett követte, előszedtem a tolnai sárgácskáimat, és belevágtam. Nagyon tetszenek nekem ezek a színek, így együtt pedig különösen. Bár menet közben kicsit izgultam, ugyanis a legvilágosabbikból kevéském volt, mivel a régebben kötött Ene's kendőm elég sokat megevett a félkilóból. A narancsosból szintén nem sok volt, azt meg a sivatagi csoda falta fel. A középső színből érintetlenül megvolt az összes. A végeredmény egy 110x110 cm-es takarócska lett, ami színvilágilag tökéletesen illeszkedik Babookám szegedi otthonába. Remélem, a hosszú téli estéken, amikor éppen tanulgat valamelyik zh-jára vagyvizsgájára, vagy éppen sportközvetítéssel múlatja az időt, hasznára fog válni.

Tolnai 100 % gyapjú, 3,5-4-es körüli horgolótű méret (nem tudom, mert régebben lekopott)

Kedden, a szokásos reggeli blogbarangolásom során akadtam rá erre az oldalra, és rögtön beleszerelmesedtem az ott látható horgolt zokniba. A fantáziám azonnal beindult, és a Google-ban "zoknihorgolás" vagy "horgolt zokni" (már nem emlékszem) keresésemre találtam ezt az oldalt. Rögtön be is tettem a bloglistámba, hogy nyomon követhessem a horgolmányokat. Na szóval, az 5 tűs kötéssel nem vagyok túl jó barátságban, ezért gondoltam, kipróbálom ezt. Mostanában amúgy is elég sokat horgolok. Még karácsonyra kaptam Babootól színátmenetes fonalkákat, rögtön elő is vettem, kotortam hozzá az Ercsu-dobozkámból egy 4,5-es horgolótút, és belekezdtem. Közben főztem, mostam és egyebek, de délelőtt folyamán elkészült egy fél pár zokni. Nagyon szuper és érthető a leírás, semmi ördöngősség nincs a dologban. Délután elkezdtem a másik felét, és bevallom, nem néztem az órát, de míg Tündikém tanult a nappaliban, én megbökdöstem a zoknit. Szóval, rém hamar elkészült. Most már csak az Aldi honlapját kell állandóan vizslatnom, hogy nekem is legyen végre zoknifonalam. Mert hát sajnos azzal még nem büszkélkedhetek, pedig naaaagyon vágyom már rá.

Color Varázs 100 % akril, 4,5-es horgolótű méret

Elég sokat bíbelődtem egy áthajtós elejű, lidis pamut kardigánnal, már végre kezdtem látni a végét, fél ujja félig készen, mikor is jött a nagy felismerés, hogy elbaltáztam az elejét. Még keskenyebbre kellett volna fogyasztani, mert így széles lett a válla, és a hátával összedolgozva a nyaknak nem maradna hely. Pedig én csak jót akartam, mert kicsi Lánykám nem éppen egy XS-es vagy S-es méret, de hát csak igaza van annak a fránya leírásnak. Miért is kell nekem mindig eltérnem a tényektől? Szóval megegyeztünk Tündikével, hogy majd tavaszra-nyárra visszabontom, és leírás szerint befejezem. Aranyos ez a gyerek, hajlik az egyezségekre (színkavalkád - tavasziból őszi) Ez a szín úgysem igazán télies, úgyhogy landolt a drága a fiók mélyén. Már a fotózáshoz sem volt kedvem elővenni, de bizonyára ismeritek azt a sárgás-narancsos lidis fonalat. De, hogy ezt a mintát nehogy elfelejtsem - egyébként roppant egyszerű, ámde mutatós, ebből készült Katica poncsója - beleszerelmesedvén a Magdi-kézimunka akciós bambusz-pamut fonalába, amit szintén Juditnak köszönhetek - rendeltem szép csokibarnát, és ebből újra nekikezdtem az áthajtós kardigánnak. Nagyon klassz ez a fonal, csak nagyon oda kell figyelni, mert rengeteg szálból van sodorva, és egy kis félrenézés és félrebökés, aztán mindjárt itt lóg, ott lóg egy picinyke szálacska:o) És persze van még Tündikétől rendelésem egy ugyanilyen fazonra, feketéből. Azt is kellene már kezdenem, mert mindjárt itt a színházi szezon, csak macerásabb, mert kötéspróbáznom kellene, látnom kell, gyapjúból hogyan is alakulnak a szemszámok. Lehet, Katicát meg is kérem, mérje már meg, milyen széles a poncsója egyik téglalapja. A mintaegységet meg megszámolom a feltett fotón.


















Anchor Style 70 % bambusz - 30 % pamut, 5-ös tűméret

Mááár csak ennyi fonalam van a két végéről megtámadott színkavalkádból, hamarosan kivégzem őt is. Azt hiszem, épp időben, mert lassacskán a hűvös reggeleken már a nyakacskák megtűrnek egy efféle vékonyka kendőt. A színvilága pedig még a nyár sokszínűségét idézi fel.

Ercsu-féle első közös bizniszünk, fonal anyaga ismeretlen (számomra) 4-es tűméret

Azért, hogy a csipkekendőket se felejtsem el, belekezdtem ebből a szépséges külföldi zöldeskéből egy Laminariába. Azt hiszem, szerelemkötés lesz, csak lassacskán haladok, mert van ennél fontosabb is. Általában jutalomsorokat engedek meg magamnak, dícséret és vállveregetés helyett. Ahogy a méretét elnézem, nem sok dícséretet zsebeltem be mostanában:o)

Uruguay-i lace 100 % gyapjú, 4,5-es tűméret

Mindezen bejegyzést merem azért ma megtenni, mert Babookám most az egyetemen van, egész későig órái vannak, aztán pedig vonatra pattan, útra kel a családi fészekbe, így nem lövöm le a poént, és este át is tudom adni az ajándékokat az én - ma 20 éves - Nagylányomnak. Isten éltessen, Kicsikém!

Ui: A zokniprojektet tegnap elkezdtem egy - már 20 % gyapjút is tartalmazó (isteni, még ha csak pici a gyapjútartalom is, nyúlik, formára igazodik, csodás) - fonalkából, csak már nem érkezek lefotózni. Bejegyzésem ugyanis tegnap óta készen áll, és arra vár, hogy most rögtön azonnal megmutassam Nektek:o)

Úgy látom, - hosszú hallgatás után - újra szómenésem volt.

Szép napot Mindenkinek!