Hétvégi termések

Ez a hétvégém igen termékenynek bizonyult. Néhány dolog nem publikus, csupán ezeket a könyvjelzőket tudom most megmutatni. Viszonylag gyorsan elkészíthető, mutatós ajándék könyvmolyoknak:o) Van még néhány színű horgolómadzagom, azokból is készítek párat, csak most egy kis pihi ezen a téren, mert a harmadik már nagyon uncsi volt.

Kötöttem ám Apukának sapkát is! A "felbújtóm" Ági volt. Annyira megtetszett ennek a sapinak az egyszerűsége, és gondoltam, sokkal hamarabb elkészül, mint egy Cousteau-sapi. Neki is veselkedtem egy lidis zoknifonalból, íme a végeredmény. Modellem egy tökmécses, és nem Apa tökfeje:o) Muszáj volt a fejére húzni a méret miatt, így oda a meglepi, de van még fonalam, egy egyszerű sálra még futja.

Ezen a képen a passzé a lényeg. Ajánlom figyelmetekbe Betti csőkötéses videóit. Nagyon érthető, precíz előadásmód, még én is meg tudtam belőle tanulni eme mumusnak kikiáltott passzés kezdést. Sokkal rugalmasabb és szebb, még körkötés esetén is:o)

Nem vesztem el...

csak lassan már én is a lakásunkban uralkodó fonalhegyek martalékává válok:o)

Először is: kedves díjat kaptam ismét, most Csipcsillától. Nagyon köszönöm! Már lassan megismertek, így mondanom sem kell, hogy most sem nevezek meg külön-külön emberkéket, adom tovább Mindenkinek, akiket olvasok, pl. csalfaszemű és leendő hódító minipasikat, édes kis tündérkéket mutogató, csodás ajándékötletekkel meglepő, technikai dolgokat videón - megtanulhatón - mutogató, rendíthetetlen fonalfestegető és fonó Blogbarátnéimnak. Hú, ez a mondat nem semmi lett! Na, szóval a lényeg, Mindenkinek, aki alkot és alkotásait megosztja velünk. Azt hiszem, ezt most nem ragozom tovább:o)


Új dolgokat most nem tudok mutogatni, nem publikus egyik sem. Dolgozok rendületlenül az ajándékokon, bár van még olyan családtagom, akit fogalmam sincs, mivel ajándékozom meg. Szerintem egy Nina-kendő tulajdonosa lesz.

Egy ötlet horgolóknak, még akár Mikulásig is elkészülhet, de Karácsonyra mindenképp. Egy nagyon kedves Blogbarátném számára készült ez a mamuszka innen, a végmunkálatokat Rá bízom, szemecskéket fog varázsolni a pofira. Lehet, hogy a végterméknek köze nincs az eredeti leíráshoz, hisz tudjátok, angol, és én nem vagyok barátságban vele. Csak úgy mentem a magam feje után, és ez lett belőle.

És végezetül néhány régi dolgom került lencsevégre, hogy megmutassam Nektek, tényleg kötögettem 20-25 évvel ezelőtt is.

Ezt azért tettem fel, hogy lássátok, 20 évvel ezelőtt is divat volt a melírozott fonal.

Ezt meg azért, mert gyapjúból van. Erről el is feledkeztem, hogy fogdostam én már Rikkerék előtt is gyapjút. Ez történetesen Bulgáriából származik, még a megboldogult szocializmusban nem igazán volt sok minden náluk, de gyapjú... na az garmadával volt. És ezt is egy férfiembernek, történetesen Apukámnak köszönhetem. Ő vette észre egy árusnál a piacon, és mint mindig, kívánságom számára parancs volt:o) Szegénykém, mostmár 8 éve odafönt nézelődik nekem a gyapjak között.

Jaj, ezt meg nagyon imádtam nézegetni, hordani, kötni már kevésbé:o) Nagyon mutatós kis darab lett, egyike volt a legbonyolultabb kötöményeimnek.

Lenne még bőven mutogatni való, de mára ennyi is elég, azt hiszem.

Lassan-lassan véghajrá, húzzunk bele!

Míg el nem feledem...

gyorsan közzéteszem, hogy Mankától díjat kaptam. Történt ugyanis még a nyáron, a hatalmas kánikulában, hogy Kriszta volt oly kedves, és egy hűsítő limonádéval ajándékozott meg, és én azt nem adtam tovább a kánikulától szenvedő többi Kreatívkának. Szégyenlem magam, mert el nem felejtettem, csak... roppant lusta voltam. Kriszta, meg tudsz bocsátani?

Manka kedves, nagyon szépen köszönöm! Úgy istenigazából nem tudom, ez a díj mit jelent, de örülök, főleg annak, ahogyan Manka azt a bejegyzésében nekem szánta:o) És... megint jön az én bajom, ugyan kinek is adjam tovább? Hisz nagyon-nagyon sokan vagytok, akik díjra érdemesek, ez a szép számú kis család minden egyes tagja imádnivaló!
Mivel Manka egy emberkének adta tovább, így én is így teszek, a jelöltem pedig egy olyan emberke, akinek a blogját nagyon szeretem, bár nem mindegy, melyik gépünkről és melyik böngészővel olvasom, csodaszépen alkot, és még mindig képezi magát, hogy szebbeket alkothasson. Ő pedig nem más, mint Abile. Fogadd szeretettel!

Más: tegnap csodaszép dolgokat hozott nekem a postás. Kíváncsiságotok sajnos egész karácsonyig csigázni vagyok kénytelen, mert ajándékok lesznek, és MOST juszt is titoktartó leszek:o)

Elkészült végre...

Kriszta barátnőnk pulcsija! Megszenvedtem vele elég takarosan. A végeredmény, hát... lehetett volna jobb is. Itt most kicsit beképzeltnek tűnhetek, de a kiviteléz nagyon klassz lett, és életemben először görcsösen ragaszkodtam a leíráshoz. Illetve két helyen eltértem, bár tettem volna ezt többször is! 50 cm hosszúságot írtak, én azt nagyon rövidelltem, de már akkor megtörtént az eleje kettéválasztása. Gyors telefon, legyen inkább 60 cm, 58 lett végül, így is elég mély a dekoltázs. A nyakára 11 cm-es passzét írt, én majd 14 cm-eset kötöttem, éjszaka már majd megvakultam, de bőszen kötöttem, hogy ma Baboo tudja magával vinni. Két méret volt megadva, 38-40-es ill. 42-44-es. Miután az ifjú hölgy karcsú, nyilván az első méretet kötöttem. Így utólag látva a végeredményt, lazán elbírta volna a 10-12 szemmel többet is mind az eleje, mind a háta. 45 dkg fonal ment bele, a maradék hármat visszaküldöm, a boltban ígérték neki, hogy visszaveszik. Csak remélni tudom, hogy tetszeni fog, és nem a szekrény mélyének készült. Ahhoz elég drága mulatság lenne, a fonal gombóca 600 Ft volt, az én munkámról már nem is beszélek, de elmolyoltam vele majd 3 hétig kisebb-nagyobb megszakításokkal.
Mindenesetre egy tanulságot levontam, pulcsit bérkötésbe nem hiszem, hogy vállalok egyhamar, főleg így, hogy a tulaj 240 km-re lakik tőlem.

A hátulja végül így néz ki, bogyesz nélkül, de az eredeti mintát hellyel-közzel követve.

Más: Minden egyes reggel, amikor a blogomat megnyitom, elszörnyülködök, hogy egyre kevesebb nap van karácsonyig:o(( Még szinte semmilyen családi ajándékot nem készítettem. Van néhány megkezdettem, ide-oda kapkodok, a szabadidőm is igen-igen változó, kezem elég sokat fájdogál (a szívem még jobban), szóval kezdek bepánikolni. Igaz, most egy teher lement rólam, megpróbálok most már csak a Családomra koncentrálni.

Húzzunk bele Lánykák!

Közkívánatra:o)

Színmágia – Kitalálója Nina – Fordítója Mária - Kipróbálója Nöné

„A leírás nem teljesen kiérlelt, teret hagy a saját ötleteknek is.
Elhasználtam : Regia Hand-dyu Effect, 100 g/420 m
5-ös körkötőtűvel

150 szemet szedünk fel egész lazán /lehet több vagy kevesebb is/

3 sor lusta
/szélszem csak csavartan leemelve/
Következő sort a vége előtti 2 szemig kötjük, megfordítjuk /rövidített sorok/
Tovább ugyanígy, míg nincs mit megfordítani.
Szálat elvágni.

Minden szemet egy tűre tenni, a munka színén kezdeni a szállal.

Én a mindenkori 2 szemet a rövidített soroknál így kötöttem le:
Ezeket a szemeket a jobb tűre emeltem.
Szálat a bal tűre, mindkét szemet újra a balra.
Szálat a két szem körül hátra és normál simán lekötni mindkét szemet. E művelet előtt és után egy ráhajtást készíteni. Vigyázat, nem elfelejteni: kinek hogy tetszik, színén avagy a visszáján mindkét szélen egy-egy szem szaporítás a „kunkorkához”. Ezt lehet ráhajtással vagy a keresztszálból.

Egy pár lustasor után még egy lyuksort tettem bele: 3 sima + 1 ráhajtás, 1 szemet leemelni, 2 szemet simán összekötni, a leemelt szemen áthúzni, 1 ráhajtás, 3 sima +.

Továbbkötni a kívánt nagyságig vagy míg a fonal majdnem elfogy.

De vigyázat, elég fonalat hagyni a leláncoláshoz.

A leláncolást én így csináltam:
2 szemet lekötni, az elsőt a másodikon áthúzni, aztán ezt a szemet vissza a bal tűre és még egyszer simán lekötni, stb.
Így enyhén hullámos lesz a széle.”

Ennyi a fordítás. A ferdén szedettet már én barmolásztam bele sk. tapasztalatok alapján.

Tanács: én ugyebár tolnai színátmenetesekből dolgoztam, de mindegyiknek más-más a vastagsága, pici eltérés van közöttük. A zöldes-barnás-narancsos volt a legvastagabb, azt 6-os tűvel kezdtem 130 szemre, majd az első lyuksor után tűt váltottam, 7-essel folytattam tovább.
A mályvás-lilás picit vékonyabb, őt 5,5-es tűvel 140 szemre kezdtem, és 6-ossal folytattam. Ugyanígy készült a legelső, zöldes-kékes-barnás. A legutóbbi barnás színvilágú volt a legvékonyabb, őt 5-össel kötöttem végig, 150 szemre kezdve.

Kössétek meg minél többen, tényleg roppant egyszerű, nem sok odafigyelést kívánó, hamar elkészülő, pihe-puha divatos nyakbavaló lesz a végeredmény.

Apróságok

Készítettem már magamnak is egy ilyen kis mamuszkát, hogy a fürdés utáni böködéskor ne fázzanak a lábaim. Nem csiliviliztem ki, nincs még neki bogyeszos gombocskája és pántlikája, de lehet, nem is lesz. Nagyon hamar elkészült, míg a másodikat horgoltam, az első már melegítette a lábikómat:o) Kicsit módosítottam a leíráson, kezdéskor nem körré formálom a láncszemeket, hanem 5-6 láncszem horgolása után a láncszemsor mindkét oldalán rövidpálcákat készítek, így vízszintes lesz az ujjrészeknél. Nekem így jobban tetszik:o) Lidis fonal kettős szála, szegélye tolnai merino kettős szála, 5-ös horgolótű. Tényleg jó meleg, hát még ha meg is nemezelődik a használat, illetve a mosás során. Baboo-é már sarokrészen csak úgy, magától filcesedik.

Közben elkészült egy újabb Nina-kendő, ez is nagyon tetszik. Ebből a színből van most egy megkezdett a tűimen, illetve még magamnak is szeretnék egyet a téli kabátkámhoz:o) Remélem, addigra totálisan nem unom meg. De tényleg jó kötni, mert nem kell ész és különösebb odafigyelés hozzá.

Már nagyon készülődök a karácsonyra nem csupán az apróságok készítésével, hanem előástam a karácsonyi mézes kiszúró formáimat is. Igaz, még nem sütin gyakoroltam velük, csupán birsalma sajtot készítettem. Olyan szépek, hát még milyen finomak:o)

Játék Jucuunál!

Figyelem, Judit játékot hirdet! A játék feltételei:

- hagyj kommentet nála és az 1001fonal.hu blogján
- a blogodban írj egy bejegyzést a játékról, benne a játék feltételeivel, határidővel és a nyereményről készült fotóval
- szerepeljen az üzenetedben Jucuu blogjára és az 1001 fonal.hu-ra mutató link.

Jelentkezési határidő november 14. szombat éjfél. Sorsolás vasárnap.

Nyeremény 100g JUCKA-zoknifonal, a nyertes választhatja ki, melyik legyen a femtebb látható 3 szín közül.

Jó játékot Mindenkinek! Úgy szeretnék már végre én is nyerni!

Bogyeszos pulcsi és díj

Tanácsot jöttem kérni, ezért hányavetin összetűztem a készülő pulcsit. A leírás nem tartalmaz olyasmit, hogy a hátulja eltérő lenne az elejétől, tehát ott is bogyeszolni kell. De kérdezem én Tőletek, szakavatott és jó ízléssel megáldott emberkéktől, hogyan fog vajon mutatni a hátulján középen az a csavartas bogyeszos csík? Az én szerény véleményem szerint - bár kissé ízlésficamult szoktam lenni - elég hülyén nézne ki. Én szívem szerint a hátulját végig fordítottal kötném. És Ti?

Ismét díjazunk, ami nagyon kedves, ugyanakkor lelkiismeretfurdalást okozó gesztus (legalábbis nekem). Két kedves Barátnémtől is kaptam ezt a szép kis díjat, Krisztától és Timicitől. Nagyon szépen köszönöm! És amiért lelkiismeretfurdalást okoz, és le akartam írni, Timikénél szinte szó szerint olvasható. "Innye", de egy rugóra jár az agyunk:o) Azért van kedvenceim bloglistája, és vagyok jó néhány blog rendszeres olvasója, mert őket szeretem betűstől-fotóstól együtt. Nagyon remélem, nem fogtok rám megharagudni, amiért most nem jelölök senkit (bízom benne, hogy a lánc nem szakad meg miattam), hanem adom Mindannyiuknak. További két dolog tart még vissza a jelöléstől: most nincs sok időm, ugyanis az elmúlt néhány napban "budi" lett a lakás, mert annyit kötöttem-horgoltam, illetve annyira vacak a gépem, hogy délig sem végeznék a blogmegnyitásokkal, címsorkijelöléssel, bemásolással:o(

Mégegyszer köszönöm szépen, és naaaagyon szeretlek Benneteket!

Sikerült...

végre elkészítenem ezt a mamuszkát. A múltkori sikertelensége után már könnyebb helyzetben voltam, így megszületett a majdnem tökéletes végeredmény. Persze a majdnem egyik okáról azt hiszem, nem tehetek, lábfejben icipicit bő. Tudjátok, mint amikor olyan cipőt próbálunk, ami olyan ormótlan lábfejű. Amiről viszont tehetek, hogy mosáskor egy zöld törölköző, amiről eddig nem tudtam, hogy fog, halványan megzöldítette az én szépséges natúr fonalacskámat. Lehet, így kellene fonalat festenem:o) Száz szónak is egy a vége, elégedett vagyok a végeredménnyel. Csak hát még egyet kell készítenem:o( Ilyenkor szoktam mondani, azért nem szeretek kézre és lábravalót készíteni, mert míg az első darab izgalmas, a második már tiszta uncsi. A fotók bénák, mert egyedül szerencsétlenkedtem. A mamuszka tolnai merino dupla szálából 5-ös horgolótűvel készült.

Egy közelebbi a nemezelés eredményéről.

Közben elkészült egy újabb Nina-kendő ebből a szerelemfonalból. Majd félkészen van még kettő, de már bevallom őszintén, unom egy kicsit. Készülget a Kriszta-pulcsi is, mindkét ujja kész, most az elejét bütykölöm.

Tökölés és mamuszolás

Az utóbbi néhány napban nem igazán voltam termékeny, szinte semmit nem tudok felmutatni, mert minden nap menő-manót játszottam, esténként pedig - kötéssel a kezemben - szépen bealudtam. Így megmutatni csupán ezt a mamuszkát tudom. Babookám szerelmesedett bele itt.
A bogyó horgolása nem sikerült igazán (de már jó úton haladok), így maradt a gombocska.

Szombaton este, miután hazajöttünk a temetőből, a Lányok nekiálltak tököt faragni.

Íme Babookám elkészült műve:

Ez pedig Tündikém alkotása:

Egy kis tereprendezés után az alkotások, kibővítve a Férjuram által vásárolt műtökkel, valamint a háttérben kertünk terméseivel:

Hangulatvilágítás:

A végére hagytam ezt a furcsaságot, ezt a "minek nevezzelek?" dolgot. Hát...az úgy volt, hogy elhatároztam, mamuszt horgolok és nemezelek. A tervet tett követte, és meghorgoltam 8 db 15x15-ös nagyinégyzetet, tolnai pihe-puha merino dupla szálával, hogy jó meleg legyen. Már menet közben gyanús volt, hogy irgalmatlan nagy lesz a végeredmény, de azt gondoltam, majd a meleg víz megteszi jótékony hatását, és méretre zsugorodik a darab. Mosás előtt így nézett ki, a talphosszúsága 46 cm!!!!!!! Szerintem még a Jetinek is nagy lenne:o)

Egy szemüvegtokot tettem mellé, hogy jobban érzékelhető legyen a mérete.

Összevártam néhány törölközőt és 60 fokon elindítottam a kicsikét. Míg a mosógép dolgozott magának, mi elmentünk a temetőbe, majd hazaérve azonnal a mosógépnek estem, és kibogoztam a sok törölköző közül a kis drágámat. Hát... a látvány egyáltalán nem volt biztató, össz-vissz 1 cm-t ment össze a hossza:o(((((( Sebaj, legalább tudom, hogy a következőt hogyan csináljam!

És mondtam már, hogy egyébként meg pontosan ilyen fonaltartóra vágytam, úgyis minden kötős kosaram telis tele van megkezdettekkel, csak az épp aktuális nem fér már sehova. Tehát a mamuszt nem elrontottam, hanem pontosan ilyen végeredményt vártam:o)))

Ez is elkészült:o)

Friss és meleg, még szintén nincs blokkolva, most jött le a tűről. Ezt nem igazán szerettem kötni, mert a fonal vastagsága elbírta a 7-es tűt is, az pedig már nem az én méretem. Igazából nálam az 5-ös és 6-os tű a nyerő. Ez 6-os tűvel kezdve 130 szemen, majd az első ráhajtásos sor után váltottam 7-esre, de csak azért, mert 6,5-em nincs:o( Egyébként azért váltok tűt, mert így még lazább lesz a kunkori része, még jobban nyújthatóvá válik. Tegnap este a fél hetes híradón kezdtem el, a rövidített sorokkal végeztem kb. éjfélre. Persze közben azért mást is csináltam. Ma reggel-délelőtt egyéb más tennivalók mellett készült el teljesen.

Na, megyek, megfürdetem a kicsikét:o)


Segítenétek nekem? Hogyan kell gombocskát-bogyócskát horgolni?

Kéééééész!

Na, kérem szépen, elkészült eme remek alkotás! Ez a kendő, ha sikerül a fonalat a megfelelő tűvel összeházasítani, egy délután-este-pici éjszaka el is készül. És még egy kis bontás is belefér:o) Ez most 5-ös tűvel kezdődött, majd az első ráhajtásos sor után váltottam 5,5-ösre, de szerintem elbír egy 6-osat is. Méretét még nem tudom, ugyanis nincs blokkolva, de szépen körbeér már így is és meg is köthető. Most Babookám elmegy itthonról, viszi a nyakában egy kis szellőzésre:o) Egyébként nem Neki készült, de ahogy most ebben a pillanatban ránéztem, az egyik Nina-fotón látható befűzős viselettel, gyanítom, örökre az Ő nyakában marad:o)

Köszönet Ninának, amiért kitalált egy ilyen egyszerű, ámde mutatós kendőt.

Vielen dank für Nina! Ich libe dein einfaches, schönes Halstuch!

Örök hála Máriának a fordításért! Soha nem jöttem volna rá, hogy rövidített sorokkal kell megkezdeni.


És íme a további áldozatok! Milyen jó, hogy így behörcsögöltem ezekből a tolnai színátmenetesekből. Néhány ajándék általuk pipálva:o)

Brrrrrr...bontanom kell:o(((

Mint aki még életében nem kötött kendőt:o((( Hogy lehetek ekkora balfék? Pedig már néhány sor lett volna hátra. Most oda a tegnap esti-éjszakai munkám. DE NEM ADOM FEL! Egyébként marha jól néz ki! Szerintetek is?

Hétvégi terméseim

A hétvégén meglátogattuk a horgásztanyánkat egy jó kis pihenés és téliesítés szándékával. Vittem magammal kötnivalókat. Most nagyon visszafogott voltam, csupán 3 megkezdettemet csomagoltam be. Az egyik közülük a Nina-féle kendő, amibe rettenetesen szerelmes vagyok. Mikor megláttam, azonnal tudtam, hogy ha sikerül fordítást szereznem, melyik fonalból készítem el. A választásom erre a török, viszonylag hosszan átmenetes vékonyságra esett. A vastagsága (vékonysága) szerintem nem engedi meg az 5-ös tűt, épp ezért 4-essel böktem bele, 200 szemre. Haladtam is annak rendje-módja szerint a Máriának köszönhető leírás alapján, aztán kicsit elakadtam, ugyanis a fordítás nem esett egybe az én elképzelésemmel. Persze ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a fordítás a ludas, inkább bennem lehet a hiba, hisz sokszor apró dolgokon akadok el. Olyankor mindjárt kétségbe esek, és billentyűt ragadva Erikát zargatom a kérdéseimmel. Aztán - mivel nem hagy nyugodni a dolog - a levélírás után újra átnézve a leírásokat, általában megtalálom a titkok nyitját. Igen, ezt a hibámat - hamarabb jár a szám és kezem, mint az eszem - még mindig nem sikerült kinőnöm. Így ezt a kötést félretettem. Aztán vasárnap este csak nem hagyott nyugodni a dolog, mentem a fejem után. Még mindig nem érzem, hogy jó lesz, úgyhogy megint leálltam. Aztán a Tökéletes katona c. film alatt - igen-igen, én ilyeneket is naaaagyon szeretek nézni, persze csak a fiúkák miatt (családom kétségbe is vonja a férfiideáljaimat:o) - kattogott a kötőtűkön kívül az agyam is, és előkotortam ezt a festő asszony által összepartizánkodott fonalkát, és beleböktem az 5-ös tűimet. Úgy gondoltam, ezzel a tűmérettel és fonallal hamarabb haladok, és a végeredményt hamarabb meglátom. Nem is olyan rossz ez a fonal ilyen tömör mintával. Itt ugyebár csupán a színek játéka a lényeg, mintára nem kell figyelni.

Babookám barátnője, Kriszta, megtalálta azt a pulcsimintát, amit szívesen viselne, ha megkötném neki. A két lány ügyesen vásárolt fonalat, Szegeden a Mars téren van egy jó kis boltocska, telis tele gyönyörű fonalakkal. Én még nem merészkedtem be, a családom nagy örömére:o) Erre a 45 % gyapjút és 55 % polyacrylt tartalmazó Eroica névre hallgató fonalra esett a választás. Nagyon klassz kötni ebből a fonalból. Rendhagyó módon az ujjával kezdtem, és az egyikkel el is készültem.

És reményeim szerint ilyen lesz a pulcsi, ha elkészül. Forrás: Sabrina special No. 14.

Van ám egy majdnem kész művem is, ez a kézmelegítő. A párjának még a hüvelykujjából kilóg a 3 tű, de 16 szemre 4-5 sor van hátra, szóval mindjárt kész:o) A fotók nagyon szerencsétlenek, milyenek is lennének, hisz én készítettem őket:o)

Most egyenlőre ennyi. Mihelyst kész a Nina-kendő valamelyik változata, jelentkezni fogok.

Elkészült végre...

a fekete kardigán. Igaz, már egy hete, tulajdonosa már a múlt héten fel is avatta egy színházi estén. Elég sok tapasztalatot szűrtem le készítése közben: pl. tiszta gyapjúból soha többet nem kötök formázott ruhadarabot, feketét nem akarok az elkövetkezendő x évben készíteni, alaposabban ki kell silabizálnom a leírást. Mentségemre legyen mondja, egy német újságból készült a mű, és valamit nagyon félreérthettünk mi három leányzó, az elején kissé hirtelen történt a fogyasztás. Ha legközelebb (ami nem mostanában lesz) ismét ilyenre vetemedek, majd másképp csinálom.

Tolnai egyágú 100 % gyapjú, 5-ös kötőtű

Még a nyáron üzletet kötöttem egy kedves barátunkkal: ő készít nekem bőrből egy kisebb övszütyőt, én pedig kötök neki egy sapkát, esetleg még egy sálat. Na, a sapka elkészült, már ezekben a hideg napokban melegítette is tulajdonosa fejét, vagy ahogy Férjuram mondja, illetve ezen szent szavakkal adta át a kész művet: "A tágulási tartályod szét ne fagyjon..." A sapka mintáját - mely Jacques Cousteau pipo névre hallgat - Moncsi barátnőmtől kaptam. Némileg változtattam a leíráson, nekem nem úgy jött ki a fogyasztás, ahogy azt a leírás tartalmazza. De a végeredmény olyan lett. Ki érti ezt?

"Cortina" sock wool, alias Lidis fonal, 75 % gyapjú, 25 % akril, dupla szál, 3,5-es kötőtű

Felkérést kaptam Macustól az alábbi kérdőív kitöltésére, szívesen teszek eleget. További emberkéket nem neveznék meg, aki szeretné, válaszolja meg a kérdéseket.

1. Írd össze, mire van szükséged! Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

Nos, mint ahogy sok helyen olvastam, én is vezetek listát, mert a fejem nem computer, muszáj írni a hiányzó vagy fogyóban lévő dolgokat. Általában bevásárlóközpontokban tudom le a nagyobb bevásárlásokat (Metro, Lidl), a kenyér, pékárú (már amikor nem sütök), illetve egyéb apróságok beszerzésére pedig az egyik helyi kisboltot pécézem ki egy héten 3 alkalommal.
A reklámoktól nem hatódok meg, utálom őket, csupán akkor várom, ha film közben már nagyon-nagyon szükségét érzem a tüdőm mérgezésének.

2. Menj a piacra vagy helyi boltba! Így vásárlásoddal a helyi kisvállakozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.
Lásd 1. pont. Továbbá elég hatalmas kertünk van, sokfélét termesztünk, illetve baromfit tartunk, háztól vesszük friss vágásból a disznóhúst, illetve mi vesszük meg élve, és dolgozzuk fel a szomszéd barátainkkal közösen. Boltba ritkán veszünk akár zöldségfélét, akár húsokat.

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot! Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.
Kosárpárti vagy, illetve nagyobb méretű erős szatyraim vannak, amik mindig benn vannak a kocsiban, tehát kéznél vannak. Sokszor jut eszembe egy-egy amerikai film láttán, hogy nálunk miért nem vezetik be a papírzacskókat. Bár kétségeim vannak a strapabírásukat illetően.

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel! A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környzeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.
Hát, hogy olcsóbb, azt megkérdőjelezem. Mivel egy kisfaluban lakom, helyi tömegközlekedés nincs, így marad a gyaloglás, vacak időben az autó. Bármiféle ügyintézés, nagybevásárlás alkalmával szintén nem tömegközlekedek, általában többfélét kötök össze, ha bemegyek Debrecenbe, tehát marad az autó.

5. Vegyél helyi termékeket! Keresd a lakóhelyed közelében készülő dogokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.
Zömmel megtermesztjük, piacról vesszük, vagy a 4-es főút melletti árusoktól. Tudom-tudom, belepi a benzingőz, de a piacira sincs ráírva, hogy hol termett.

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást! Ne dőlj be a szép külsőnek! A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz, egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást!
Ha lehetőség van rá, nyilván olyan választok, ami környezetbarát, de ez nem mindig jön össze. Sok ásványvízzel élünk, gyűlnek a PET-palackok elég rendesen, és bevallom, nem mindig a szelektív gyűjtőbe kerülnek. Igaz, van nálunk is olyan, de néhányszor már megjártam, tele volt, aztán vihettem haza, és végül a szemeteszsákban landoltak, és még benzint is pocsékoltam rá.

7. Kerüld a vegyszereket! Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket! A vegyszerek ártanak az egészségednek.
Nem sok félkész-kész terméket vásárolok, nem szeretjük őket, de bevallom, van a fagyasztóban készenlétben ilyen-olyan műkaja. Igyekszem mindig friss dolgokat készíteni, sütögetek is, de sokszor az idő hiánya nagy úr.

8. Vegyél idényzöldséget és gyümölcsöt! Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak, és csak a szemnek szépek.
Zöldség és gyümölcs terem a kertben és üvegházban, néha vegyszert is kap (sajnos), de a Férjem olykor tehetetlen a növénybetegségekkel szemben. Sok savanyúságot, befőttöt, lecsót rakok el télire, lekvárt főzök, gyümölcsöt fagyasztok. Viszont szeretjük a narancsot és banánt, de azért azt nem termesztünk, bár fügefánk van:o)

9. Került az egyszer használatos és felesleges dolgokat! Az egyszer használatos termékek előállítása, majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már...
Nem igen van egyszer használatos dolgunk, elektromos kütyükkel viszont takarosan el vagyok látva, de nem mindegyiket használom.

10. Olvad el a címkéket! Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.
Általában elolvasom (ha olvasható, illetve az én nyelvemet íródott). De azért ha egy termékből többféle van, azért mindet nem szoktam ám végigbogarászni. Akkor a bevásárlás napokig is eltartana.

Most ennyire futotta. Jaj, de régen is gépeltem ennyit. Az amúgy is fájós kezecskéimenk nemigen tett most jót. Remélem, azért estére javul egy keveset:o)

Végül szeretném megkérdezni, hogy valamelyik németben profi kötős leányka nem szerelmesedett-e bele ebbe az egyszerű, ám szépséges kendőcskébe? Mert nálam a szerelmi vonzódás roppant erős, fonalam is lenne hozzá, de a német..., na az nem megy:o(((

Visszaszámlálás és apróságok

Amint látjátok, én már elkezdtem a visszaszámlálást. Még kerek 80 napunk van a karácsonyi ajándékok elkészítésére. Elégnek kell lennie, ha a fene fenét eszik is, hisz Verne főhősével 80 nap alatt a Földet is körbe utaztatta. Nagy terveim vannak, sok-sok apróság, és néhány nagyobb darab elkészítése vár rám. Közben egy lehetséges felkérésre is várok, Babookám barátnője beleszerelmesedett néhány darabomba, és most fantáziálgat, mit is szeretne köttetni velem. Baboot felszereltem a hétvégén egy szépséges Sabrina újsággal, telis tele csodás csivert-csavart pulcsival, illetve fonalmintákat is küldtem. Üzentem, hogy igyekezzen a választással, mert sok a dolgom:o)

Tartozom ezzel a képpel, néhány napja elkészült az újabb horgolt zokni. Baboo a hétvégén már használatba is vette, felfért egy jó meleg zokni a kissé hűvöskés lakásba. Megsúgom, szombat este begyújtottunk a kandallóba, jól esett az a kis meleg. A zoknit lehet még tökéletesíteni, picit hosszabb szárat készíteni, mert ez kis bokalengő. Lengő amúgy is, mert én nem ismerek a horgolásban olyan mintát, ami hasonlítana a kötés passzéjához. Aki tud ilyet, szívesen veszem! Egyébként rendeltem innen ún. elasztikus szálat, ami a kötésben pl. a mandzsettát is rugalmasabbá teszi. Én a horgolásnál fogom kipróbálni. Remélem, beválik.

"Cortina" sock wool alias Lidis zoknifonal 75 % gyapjú, 25 % műszál, 4,5-es horgolótű

Annyira belejöttem a horgolásba, hogy most ilyen kis apróságokkal is múlatom az időt. Ez a két kis darabocska Tündikém immár Nöné-sál tulajdonos barátnőjének, Reninek készült a névnapjára. Remélem, tetszeni fog neki, még nincs itthon a Kisebbikem, hogy referáljon. Az angol nyelvű leírásban egyik kedves blogos barátném volt a segítségemre.

Nina 100 % pamut, alias Mülleres horgolócérna, illetve

Ercsu-féle első közös biznisz, fonal alapanyaga számomra ismeretlen, 1,5-es horgolótű

Múlt hét szombaton családi kiruccanáson voltunk Nyíregyházán a Zsibiben. Nagyon régen voltunk így együtt mindannyian vásárolni. Férjuram sűrűn jár, mert ott tud magának viszonylag olcsón szerszámokat vásárolgatni. Míg a Lányok kicsik voltak, sűrűn mentünk Vele mi is, mindig sikerült az aktuális szezonnak megfelelő portékákat beszereznünk elég jutányos áron. Manapság viszont már nem vonzza Őket a piaci tömeg, és a kínálat sem igazán. Babookám átmeneti kabát vásárlási szándékával volt hajlandó bevállalni a "hajnali" negyed 8-as indulást, Tünde pedig szolidaritásból jött. Kb. 1 óra nézelődés után 10 pár zoknival a szatyrunkban már csörgettük Apát, hogy mi végeztünk. Ebből kitűnik, hogy nem volt nyerő a mostani felhozatal sem. Vagy mi vagyunk nagyon igényesek? Sajnos Apa még nem végzett, így céltalanul bolyongtunk a tömegben, mígnem Baboo felfedezett egy árus asszonyságot, akinél szépséges csipkét, szalagok, gumik, néhány fonal és horgolócéra, illetve kötő- és horgolótűk voltak. Na, nekünk sem kellett több, egy kicsit megcsappintottuk a készletét. A csipkéket elfelejtettem lefotózni, de az én szerzeményeim itten vannak. Néhány igen-igen jó minőségűnek tűnő japán horgolótűcske, és egy szépséges Honleány fonalacska. A 30 km-es úton rögtön fel is avattam a kellékeimet, ennyire jutottam az úton.


Ezzel a tűvásárlással már ilyen nagyra nőtt a készletem. És még várok szállítmányt a Magdi kézimunkától is:o) Az Ercsu-féle dobozocskám lassan megtelik.

Délután pedig - mivel Apa kiment a horgászósunkba egy jó nagyot pihenni és aludni, csajos délutánt tartottunk, és bementünk Debrecenbe a Takkoba, ahol sikerült átmeneti kabátot vásárolnunk. Aztán pedig bementünk a híres Müllerbe. Ugyanis valamelyik blogolós társunknál olvastam, hogy lehet kapni bambusz kötőtűket, és fonalakat is. Sikeres is volt a vásárlás, amint az a fotón is látható. Ugyanis feltett szándékom, hogy úja nekiveselkedek a zokni kötésének is. Csak eddig azért nem szerettem, mert a teflon tűkön nagyon csúszik a fonal. De most már van klassz kis bambusztűm, amit nagyon-nagyon szeretek, így semmi akadálya annak, hogy olyan szépséges mintás zoknikákat is gyártsak, amilyeneket néhány zoknit is kötő társamnál szoktam látni:o)

Úgy látom, ma ismét rám tört a szómenés:o)

Alkotásteli estét kívánok Mindenkinek!

És remélem, a fotóim nagyíthatóak, mert már megint újítottam egy kicsikét:o)

Mivel lassan jubilálok, ...

zoknival kezdtem, és most zoknival folytatom:o)

Elkészült egy cseppet sem minike lábikóra az első igazi zoknifonalból horgolt zokni. 4-es horgolótűvel, nem kellett hozzá 10 dkg.

A tapasztalatokat leszűrve a következő már 4,5 tűvel készül, ezáltal picit vékonyabb és lazább szerkezetű lesz a darabocska.

És amikből beindul a sorozatgyártás:

Két blogtársunk is fonalriadót fújt, ennek örömére tegnap reggel irtó nagy rohanással átkocsikáztam a tőlünk 5 km-re lévő városkába, és mind a fonalkészletet, mind pedig a pénztárcám tartalmát megnyírbáltam:o) Hagytam még azért másnak is, sokféle színből volt választék, mindegyikből azért nem vettem:o) Jót nevetett rajtam Férjuram: "Hova ez a nagy sietség, nincs ott azért annyi hülye, aki mind zoknifonalat akar venni..."

Na, ennyit a kreatívkodásomhoz való hozzáállásáról.

Tavaszi-őszi színkavalkád és egyebek

Elhatároztam, hogy sűrűbben fogok jelentkezni. Épp ezért - igaz, nem jó napot választottam a fotózáshoz, borult az idő - bemutatom az elkészült színkavalkádjaimat, amik Tündikém és barátnője, Reni nyakát fogják melegítgetni és szépíteni. Hosszú vajúdás után egy még hosszadalmasabb és nehézkesebb szülés volt, de végre ezt is kipipálhatom! Icinyke-picinyke fonal maradt, nem kockáztattam meg, hogy kevés legyen, azt pedig átadtam Tündinek, hogy hímezzen belőle valami különlegeset:o)

































A múlt héten Erika közreműködésével megérkeztek a kék gyapjaim Mözsről, így egy-két lopott percemben haladgatok az Anyukámnak karácsonyra szánt takaróval. Hasonlatos lesz a Babooéhoz, de mégsem olyan. Ugyanis míg sárgából háromfélém volt, a kékből sikerült négyféle árnyalatot begyűjtenem, ezért azt gondoltam, hogy csak négyzetekből fog állni, nem horgolok a szélére, max. valamiféle egyszerű szegélyt csupán. Hogy a kész takaró méreteit tartani tudjam (kb. 110x110 cm), nem 9, hanem legalább 16, vagy talán 25 ilyen négyzetecskére lesz szükségem:o(
Jár az agyam, hogy az Anyósomnak is kellene egy ilyet készítenem, mondjuk zöldből. Még átgondolom a dolgot:o)














Végre Zita segítségével hozzájutottam egy kis Aldis zoknifonalhoz. Csodás fonalacska, nem bírtam ellenállni, és próbálkozom a zoknihorgolással. Legalább 4 horgolótű méretet kipróbáltam, míg végül a 4-es mellett döntöttem. Mivel Tündikémnek elég széles a lábfeje, sokat kell próbálgatni - még szerencse, hogy itthon van táppénzen - bontogatni, nem győzök könyvelni, hogy mikor mit csinálok. Jaj, csak ez a prototípus lenne már kész! Talán ma este a végére járok.














Csak most a kerti betakarítások miatt kicsit kevesebb időm, illetve energiám jut az alkotásra, most inkább a spájzpolcok feltöltésével vagyok elfoglalva. Tegnap csináltam Erős Pistát és Édes Annát, jobban mondva a kettő keverékét, enyhén csípős finomság került az üvegekbe. Töltöttem még káposztával paprikákat, ma pedig folytatom egy kis almapaprika bespájzolásával.

Mivel már kétszer nagyon finomságos kenyeret sikerült készítenünk, hamar elfogyott, így holnap megint kenyérsütés?o( Remélem, az a fránya dagasztógép végre tegnap este tökéletesítésre került, és bírni fogja a 8 kilónyi tészta dagasztását. Én - bevallom őszintén - a múlt héten majd becsináltam, míg összeállítottam. A gép kikészült, nem bírta a frekiváltó a gyűrődést. A mai kor háziasszonya ilyen puhány lenne, hogy 8 kg liszt feldolgozása fizikálisan teljesen kikészíti? A régiek valahogy jobban bírták. Vagy csak nem volt kinek nyavalyogniuk? Nem tudom.

Még egy kis születésnap

Ma egy kis szürettel egybekötött szülinapi ebédet tartottunk lent a kertben. Tegnap pedig kenyeret sütöttünk, elég dolgos volt a hétvége.

Okos és szép kislány volt és most is az, csak már nem kislány, hanem fiatal felnőtt! Hogy elrepült az idő! Nem is tudom, akarnám e, hogy újra 1992 legyen, amikor is ezek a fényképek készültek Babooról. Ezek a kedvenceim Róla.

Itt pedig a tortácska, amit innen készítettem. Annyira nem is pepecs, nagyon finom és mutatós. A díszítést tessenek elnézni, az nem erős oldalam:o)

Horgolás, egyre többször és ...

elkészültem végre a batmanujjú felsővel. Kicsit megszenvedtünk egymással, de a végeredmény szép lett. Remélem, a Leányzóm fogja viselni. Ime ő:

100 % pamut (Burda bolt, papírját sajna eltettem jó helyre, csak nem tudom, az hol van:o)), 4,5-es tűméret

Hosszú hallgatásom oka, hogy nem igazán tudtam mit mutogatni, legalábbis kész munkát nem. Kb. 2 hete pattant ki a fejemből, hogy Babookám szülinapjára készíteni kellene egy gyapjútakarót. Az ihletet Judit adta, régebben láttam Nála a hatalmas nagyinégyzet takarót, és rögtön beleszerelmesedtem. Most jött el az ideje, hogy elkészítsem, bár kissé megriadtam az egyre hosszabb sorok monoton horgolásától. Épp ezért azt találtam ki, hogy horgolok nagyobbacska négyzeteket, majd végül összedolgozom, és köré néhány sort horgolok még. Az elmélkedést tett követte, előszedtem a tolnai sárgácskáimat, és belevágtam. Nagyon tetszenek nekem ezek a színek, így együtt pedig különösen. Bár menet közben kicsit izgultam, ugyanis a legvilágosabbikból kevéském volt, mivel a régebben kötött Ene's kendőm elég sokat megevett a félkilóból. A narancsosból szintén nem sok volt, azt meg a sivatagi csoda falta fel. A középső színből érintetlenül megvolt az összes. A végeredmény egy 110x110 cm-es takarócska lett, ami színvilágilag tökéletesen illeszkedik Babookám szegedi otthonába. Remélem, a hosszú téli estéken, amikor éppen tanulgat valamelyik zh-jára vagyvizsgájára, vagy éppen sportközvetítéssel múlatja az időt, hasznára fog válni.

Tolnai 100 % gyapjú, 3,5-4-es körüli horgolótű méret (nem tudom, mert régebben lekopott)

Kedden, a szokásos reggeli blogbarangolásom során akadtam rá erre az oldalra, és rögtön beleszerelmesedtem az ott látható horgolt zokniba. A fantáziám azonnal beindult, és a Google-ban "zoknihorgolás" vagy "horgolt zokni" (már nem emlékszem) keresésemre találtam ezt az oldalt. Rögtön be is tettem a bloglistámba, hogy nyomon követhessem a horgolmányokat. Na szóval, az 5 tűs kötéssel nem vagyok túl jó barátságban, ezért gondoltam, kipróbálom ezt. Mostanában amúgy is elég sokat horgolok. Még karácsonyra kaptam Babootól színátmenetes fonalkákat, rögtön elő is vettem, kotortam hozzá az Ercsu-dobozkámból egy 4,5-es horgolótút, és belekezdtem. Közben főztem, mostam és egyebek, de délelőtt folyamán elkészült egy fél pár zokni. Nagyon szuper és érthető a leírás, semmi ördöngősség nincs a dologban. Délután elkezdtem a másik felét, és bevallom, nem néztem az órát, de míg Tündikém tanult a nappaliban, én megbökdöstem a zoknit. Szóval, rém hamar elkészült. Most már csak az Aldi honlapját kell állandóan vizslatnom, hogy nekem is legyen végre zoknifonalam. Mert hát sajnos azzal még nem büszkélkedhetek, pedig naaaagyon vágyom már rá.

Color Varázs 100 % akril, 4,5-es horgolótű méret

Elég sokat bíbelődtem egy áthajtós elejű, lidis pamut kardigánnal, már végre kezdtem látni a végét, fél ujja félig készen, mikor is jött a nagy felismerés, hogy elbaltáztam az elejét. Még keskenyebbre kellett volna fogyasztani, mert így széles lett a válla, és a hátával összedolgozva a nyaknak nem maradna hely. Pedig én csak jót akartam, mert kicsi Lánykám nem éppen egy XS-es vagy S-es méret, de hát csak igaza van annak a fránya leírásnak. Miért is kell nekem mindig eltérnem a tényektől? Szóval megegyeztünk Tündikével, hogy majd tavaszra-nyárra visszabontom, és leírás szerint befejezem. Aranyos ez a gyerek, hajlik az egyezségekre (színkavalkád - tavasziból őszi) Ez a szín úgysem igazán télies, úgyhogy landolt a drága a fiók mélyén. Már a fotózáshoz sem volt kedvem elővenni, de bizonyára ismeritek azt a sárgás-narancsos lidis fonalat. De, hogy ezt a mintát nehogy elfelejtsem - egyébként roppant egyszerű, ámde mutatós, ebből készült Katica poncsója - beleszerelmesedvén a Magdi-kézimunka akciós bambusz-pamut fonalába, amit szintén Juditnak köszönhetek - rendeltem szép csokibarnát, és ebből újra nekikezdtem az áthajtós kardigánnak. Nagyon klassz ez a fonal, csak nagyon oda kell figyelni, mert rengeteg szálból van sodorva, és egy kis félrenézés és félrebökés, aztán mindjárt itt lóg, ott lóg egy picinyke szálacska:o) És persze van még Tündikétől rendelésem egy ugyanilyen fazonra, feketéből. Azt is kellene már kezdenem, mert mindjárt itt a színházi szezon, csak macerásabb, mert kötéspróbáznom kellene, látnom kell, gyapjúból hogyan is alakulnak a szemszámok. Lehet, Katicát meg is kérem, mérje már meg, milyen széles a poncsója egyik téglalapja. A mintaegységet meg megszámolom a feltett fotón.


















Anchor Style 70 % bambusz - 30 % pamut, 5-ös tűméret

Mááár csak ennyi fonalam van a két végéről megtámadott színkavalkádból, hamarosan kivégzem őt is. Azt hiszem, épp időben, mert lassacskán a hűvös reggeleken már a nyakacskák megtűrnek egy efféle vékonyka kendőt. A színvilága pedig még a nyár sokszínűségét idézi fel.

Ercsu-féle első közös bizniszünk, fonal anyaga ismeretlen (számomra) 4-es tűméret

Azért, hogy a csipkekendőket se felejtsem el, belekezdtem ebből a szépséges külföldi zöldeskéből egy Laminariába. Azt hiszem, szerelemkötés lesz, csak lassacskán haladok, mert van ennél fontosabb is. Általában jutalomsorokat engedek meg magamnak, dícséret és vállveregetés helyett. Ahogy a méretét elnézem, nem sok dícséretet zsebeltem be mostanában:o)

Uruguay-i lace 100 % gyapjú, 4,5-es tűméret

Mindezen bejegyzést merem azért ma megtenni, mert Babookám most az egyetemen van, egész későig órái vannak, aztán pedig vonatra pattan, útra kel a családi fészekbe, így nem lövöm le a poént, és este át is tudom adni az ajándékokat az én - ma 20 éves - Nagylányomnak. Isten éltessen, Kicsikém!

Ui: A zokniprojektet tegnap elkezdtem egy - már 20 % gyapjút is tartalmazó (isteni, még ha csak pici a gyapjútartalom is, nyúlik, formára igazodik, csodás) - fonalkából, csak már nem érkezek lefotózni. Bejegyzésem ugyanis tegnap óta készen áll, és arra vár, hogy most rögtön azonnal megmutassam Nektek:o)

Úgy látom, - hosszú hallgatás után - újra szómenésem volt.

Szép napot Mindenkinek!

Ihletem van ...:o)

az íráshoz és a mutogatáshoz. Bár az az igazság, hogy kész dologgal nem igazán tudok előrukkolni, és ez az állapot már-már engem is aggaszt:o( Míg kedves Barátnéim sorban mutogatják a csodásabbnál csodásabb alkotásaikat, addig én csak idekapok meg odakapok, és minden félben van. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy kendőt kötni számomra felüdülés és rém egyszerű dolog, miután kapok némi segítséget az én kis "csipkenagyasszonyomtól":o) Míg egy pulcsi vagy egy kardigán kín szenvedés, már a darabok megkötése is, az összeállításról már nem is beszélve. És most ilyenek vannak nálam porondon. De azért egy elkészült és már viselt darabkát tudok mutatni, a már több hónappal ezelőtt elkezdett Gabella-féle poncsó, szintén Nönésítve, jobban mondva Baboosítva.

Először is két nagyon fontos dologról ejtenék szót, mielőtt belecsapok a mutogatásba. Csodálatos 3 napot töltöttünk el a családommal Kunszentmiklós-Bösztörpusztán, a Magyarok Szövetsége Országos Gyűlésén. Persze ezt nem kell ám szó szerint érteni, hogy gyűlés volt, az csak az utolsó napon és mi már azon nem voltunk jelen. Én ennek a Szövetségnek a ténykedéséről és programjáról nem óhajtok beszélni, akit érdekel, utánanézhet. Viszont arról, hogy 1-2 százezer ember kultúrált, galibamentes 3 napos - szinte már történelmi időutazásnak tekinthető (bocsi, Babookám, de ez a gondolatod nagyon megtetszett, így kölcsönvettem) - együttlétének voltunk mi is részesei, arról már annál inkább. És, mint ahogy a hangosbemondóban el is hangzott, Magyarország legnagyobb létszámú szabad téri rendezvénye volt ez úgy, hogy a média egy szóval sem említette. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: csodálatos népi, kézzel készült alkotások, őstermelők portékái (palackozva és frissen), egyéb népies alkotások, mint például sok-sok magyaros ruha, és aki éhes és szomjas volt, nagyon-nagyon sok kifőzde kínálatából válogathatott. A folyadékra különösen nagy szükség volt, mert az első két napban iszonytató hőség akart minket legyűrni, mi is nem győztük üvegszámra inni a löttyöket és a frissen csapolt nagyon-nagyon finom Magyarok Sörét. Voltak műsorok, magyar ősi harcművészeti bemutatók, történelmi élőkép több száz lovassal és gyalogossal különféle korok ruháiban, népi gyógyítók, csontkovácsok, akik sátrai előtt irtó sok ember várakozott a sorára. Egyszóval jellemezve a történéseket, csodálatos volt! A jövő évi nyaralásunk egy része már eldöntve, újra ugyanitt.

És eme rendezvénysorozat számomra egyik legfontosabb eseménye az volt, hogy végre személyesen találkozhattam az én barátnémmal, Erikával. Igaz, a technika ördöge nagyon-nagyon ellenünkre volt (alig volt térerő, illetve terheltek voltak a vonalak), alig tudtunk telefonon egyeztetni, így csupán röpke időre sikerült összefutnunk közeledve a nap végéhez. Persze, mondanom sem kell, hogy egy cseppet sem csalódtam az én barátnémban, ugyanolyan nyílt, közvetlen és aranyos, mint ahogyan eddig a virtuális világban megismertem és elképzeltem magamban Őt. És, nem érkeztünk üres kézzel.

Mivel én magamban Erikát a csipkekötés nagyasszonyának nevezem, ezért azt gondoltam, hogy badarság lenne valamiféle csipkekendővel vagy poncsóval előállnom. Így hosszas vívódás után ismét a horgolótűhöz nyúltam (mint már korábban is egyszer), és Csilla weblapjáról ihletet merítve ezt a kis hátizsákot követtem el. Köszönet érte! A leírást picit Nönésítettem, de azt gondolom, nem vált kárára. Pici hiányossága: egy gyönyörűséges fagomb, de ezt a gazdájára bíztam. Továbbá elkalandoztam egy kicsikét másfelé is, Babookám segítségével horgoltam ezt a gyöngykarkötőt (nekem is van ilyenem), a szerelvényezését Ágikám készítette, ahhoz Ő mégis csak jobban ért. Illetve varrógéphez is ültem, miután Ágikám befestette és kiszabta a hófehér pamutanyagot, én összebarmoltam. Igen, annak nevezem, mert nem úgy sikerült, ahogy én az elméletben elgondoltam. Megállapítottam, hogy a varrógéppel továbbra sem vagyok jó barátságban:o(

Mivel Erika szereti a lepkentyűket, Baboo hímezett egy lepkemintás tömött fityegőkét.

Én is kaptam ám csodálatos ajándékokat. Ezt a dobozkát, amit már Erika oldalán is megcsodálhattatok, benne megbújva egy bambusz horgolótűkészlettel. Na és, hogy nehogy fonal nélkül maradjak az elkövetkezendő néhány évben, ezeket a csodákat is kaptam. Fotó után jól elrejtem őket a doboz mélyére a többi uruguy-i fonalam mellé, hogy majd a téli hosszú estéken vehessem csak elő. Ugyanis már a fantázim beindult, csak az a fránya idő... És a postaköltségtől mentesítve egy fonalrendelés eredménye is a birtokomba került:o)

Nyaralásunk utolsó felvonásaként holnap indulunk Szegedre, útba ejtve a debreceni Farmer-expót, és vasárnap délután hazaérkezve nyilvánítjuk majd befejezettnek az idei nyaralásunkat. Hát, lehetett volna hosszabb és kevésbé megszabdalt, na de sebaj, lesz még nyár jövőre is!

Még mindig Barbi játéka

Remélem, Barbikám, még nem késtem le a határidőt! Nemrég érkeztünk haza pihenésünk második felvonásáról, és némi pakolás, mosógépindítás után nem bírtam megállni, hogy ne blogozgassak egy keveset. Még elmenetelünk előtt Babookám lefényképezte az én dolgos, de cseppet sem szépséges kezeimet, amint éppen az utolsó simításokat végzem a több hónapja elkezdett horgolt poncsóján (fotó később), illetve most gyorsan lefotóztam a csecsebecséimet, amik természetesen nem mások, mint a Leánykáim saját kezú alkotásai. Hirtelenjében ennyit tudtam összeszedni, ezek többnyire egy kupacban vannak a fonaltartóm tetején, de persze a lakás többi részén is található még néhány alkotásuk.

Egy újabb adag elpakolása után folytatom a blognézelődést, azt már láttam, hogy nem fogok unatkozni este-éjszaka. Még a jövő hetem menő-manós lesz, de aztán jövök teljes gőzzel, elég sok mutogatni valóm van ám! Továbbra is alkossatok szépeket!

Ismét egy játék

A múlt hét végén nagyon lóhalálában jelentkeztem Barbinál az 1. blogszülinapja alkalmából meghirdetett játékra. Részletek itt! Olyannyira lóhalálában tettem azt, hogy a saját blogomban elfelejtettem említést tenni eme jeles eseményről! Barbikám drága, ezúton ismételten kívánok Neked sok boldog blogszülinapot, azon kívül a saját születésnapodra pedig kívánok jó egészséget, örömet, boldogságot Kis Családod körében! Légy továbbra is ilyen aktív, és kápráztass el minket sok-sok csodás alkotással!

Most másfél napot itthon leszünk, meg kellett szakítanunk a pihenésünket különféle okok miatt. Aug. 20-án indulunk tovább Kunszentmiklósra egy hatalmas magyarságos rendezvényre. Már nagyon várom! Éééés, lesz még ott valami, vagy inkább valaki, amire már nagyon-nagyon készülök!

A horgolt csoda...

egy icinyke-picinyke darabja elkészült. Hosszú idő óta nem mondtam már valamire azt, hogy KÉSZ. Végre ezt a kis négyzetecskét ma délelőtt gyorsan elkészítettem.

Csilla, postára tenni csak jövő hét szerdán tudom, mert holnap reggel picit elutazunk pihenni.

Mobil internetünk nincs, így nélkülözni kényszerülök a blognézelődést, sajnos:o(((

De kötni- és horgolnivalót viszek magammal, már össze is készítettem 4 szatyornyi cuccot:o)))

Alkossatok nagyon szépeket, és aki ezután indul pihenni, nyaralni, kellemes kikapcsolódást és jó időjárást kívánok!

Egy újabb játék és sok-sok apróság

Kedves Olvasó, egy napi hideg élelemmel helyezkedj el a számítógéped előtt, mert megérkeztem, és nem érem be egy mondanivalóval:o)

Manka kipécézett egy játékra . A szabály a következő : fogd a könyvet , amit éppen olvasol , nyisd ki a 161.oldalon és másold be a blogodba az 5. mondatot.Add tovább a játékot 5 embernek.

Nos, ezt a könyvet karácsonyra kaptam az Anyósomtól, Penny Vincenzi: Fájdalmas titkok. Érdekesnek ígérkezik, a borítóról egy mondat: "Vajon mi késztet arra egy anyát, hogy elhagyja gyermekét?" Haladok, haladgatok vele, MÁR a 129. oldalon járok! Bevallom őszintén, igen ritkán veszem a kezembe (mostanság nem nagyon érek rá olvasni), de azért még a cselekményre emlékszem ám! És akkor jöjjön az a bizonyos mondat:

"Sajnálom - mondta Helen."

Én is sajnálom, nem egy igazán izgalmas mondat:o)

De azért látható (direkt került rá a fotóra) a könyvjelzőmön, hogy kötős énemet olvasás közben sem tagadom meg:o) Tulajdonképpen nincs is igazi könyvjelzőm, pedig hány és hány ötletet láttam már a blogokat olvasgatva. Na, majd egyszer, a 10. ötéves tervbe hátha bekerül.

A játékot továbbadnám Csillának, Krisztának, Christine-nek, Naominak, Gabellának.

És a fotón még sejlik egy-két dolog, amivel mostanság foglalatoskodok. És azért csak sejlik, mert még TITOK! Csupán annyit róla, hogy kalandozgatok különféle technikákban, egyedül a TŰ, ami fix dolog. Majd fotók később!

Moncsi! Ezek az uborkák nem akarnak elfogyni!

A Titaniával jelenleg így állok, és gyanítom, hogy sokáig így is fogok. Jelenleg a ruhatárunkból nem hiányzik, engem inkább a kezdésének módja izgatott rettenetesen. Erika barátném nagyon precíz magyarázata és képes útmutatója oly tökéletesre sikeredett, hogy az alapján gyerekjátéknak tűnt a dolog.

A múlt héten egy csodás randit bonyolítottunk le Katicával, aki most épp itthon nyaral. Egy végtelenül szimpatikus, aranyos barátnét ismertem meg Benne. Persze ez egy percig nem volt kétséges, hisz imádom olvasni mindkét blogját, szeretem a stílusát, csodálom a sokrétű és szép munkáit. Remélem, a személyes találkozásokat meg tudjuk majd oldani a jövőben is itthonléte alatt. Ééééés kaptam szépséges olaszhoni fonalkákat és egy-két apróságot, íme:

Én pedig a legutóbb bemutatott kész munkámat, a kék poncsót Neki készítettem, csak titokzatoskodtam eddig.

Szolgálati közlemény: Csipianyu, Kedves, jelenleg horgolt négyzetundorom van, de néhány napon belül én is elkészítem a magam négyzetét a közös takaróhoz!

És ha már Csillát megemlítettem, a világért sem hagynám ki ezt a fotót! Ezt a baglyocskát Tőle kaptam. Még egyszer nagyon köszönöm. Itt szoktam szemezni vele napjában többször is a számítógépem előtt, persze már amikor éppen énfelém fordítja magát:o)

És a végére két nyálcsorgatós kép. A kifliket néhány napja sütöttem, amolyan kétszínű tésztából. Azért azt megállapítottam, hogy ezeknek a receptleírásoknak nem mindig kell hinni ám! Az eredeti verzióban könnyen felejthető volt, de majd a következőt picit másképp csinálom.

Recept: Fehér tésztához: 20 dkg főtt, melegen áttört burgonya, 40 dkg finomliszt, 1 dl víz, 1-1 mk. só és cukor, 2,5 dkg élesztő, 5 dkg van. Piros tésztához: 1 nagy fej vöröshagyma, 5 dkg vaj, 1 ek. pirospaprika, fél mk. őrölt kömény, 15 dkg, főtt, melegen áttört burgonya, 40 dkg finomliszt, 1 dl víz, 1 mk. ső és cukor, 2,5 dkg élesztő.

A piros tésztához: a hagymát a vajon üvegesre sütjük, majd meghintjük a pirospaprikával, őrölt köménnyel, és hűlni hagyjuk. A kétféle tésztát külön-külön bedagasztjuk (nagyon jó a tészta állaga). Letakarva 1 órát kelesztjük. Mindkét tésztából egy-egy rudat sodrunk, majd 20 egyenlő résztre daraboljuk. Meggömbölyítgetjük őket, picit meghúzogatjuk, és egy piros-egy fehér tésztát egymásra fektetve vékonyra nyújtjuk, és kifliket sodrunk belőlük. Enyhén sós vízzel megkenjük őket, bevagdossuk, meghinthetjük köménnyel, és előmelegített sütőben 200 fokon 15-20 perc alatt szép pirosra sütjük.

Saját tapasztalat: a tésztát nálunk gyakorlatilag mind én ettem meg, a csipet-csapatnak nem igazán ízlett, igen, igazuk volt, sótlan volt. De én megettem:o) Talán még több vöröshagyma is mehet bele.

Ilyen idilli környezetben szoktunk pocsázni, illetve már aki szokott a Családomból. Bevallom őszintén, énrám nem jellemző. Miért is? A válasz rém egyszerű, elfelejtettem úszni (soha nem is tudtam igazán)! Ja, és vizes lesz a hajam:oDD

Végezetül egy jó tanács: ne hagyjatok egy bejegyzésre ennyi mondani- és mutogatnivalót, mert az egész estétek rámegy!

Blogszülinap és játék

Nem, nem nálam, kedves Olvasó, az még egy kicsit odébb van!

Edige ünnepli 2. blogszülinapját, amelyhez ezúton is szívből gratulálok!

Ennek örömére játékra hívott bennünket, és a képen látható rózsaszín csodákból nyerhetünk!

A részletekről itt olvashattok! Játékra fel Mindenkinek!

Egy csodás kezdeményezés

Csilla egy csodás kezdeményezést indít útjára, vegyünk részt benne minél többen! Részletek itt olvashatók.

Újabb díj

Timicitől kaptam ezt a helyes kis díjat, amit ezuton is nagyon köszönök!

Gyorsan tovább is adnám Erikának, Naominak, Krisztának, Moncsinak, Anicének, Mónikának, Katicának, Csipcsillának.

Nyereményeső!!!

Az én drága Barátném, Erika sok-sok ünnepelni valója tiszteletére játékot hirdetett!

Feladat: 1.) Üzenet hagyása a blogjában. 2.) A képecske blogomban való megjelenítése. 3.) És a legnehezebb feladat: kiválasztani e sok szépség közül, hogy én melyiket szeretném.

Ez utóbbi nagyon-nagyon nehéz feladat, hosszas tipródás után a zöldesre esett a választásom.

Ráadás ajándék egy varrós könyvecske. Naná, hogy azt is szeretném!

Mostanában nekem is voltak ünnepelni valóim, és egy Erika-féle ajándék megkoronázná a többi szépségemet.

Játszatok Ti is! Szerencse fel!

Újabb poncsó...

rohamtempóban, 4 délután-este-éjszaka. És ismét kék, mert már úgy belejöttem. A fiókomban icipicit felszabadult a hely, sikerült e fonal készletét 1 gombócra csökkentenem:o)

Rém egyszerű, fejből szinte odanézés nélkül köthető minta, mindezek ellenére mutatós. Fonal: tolnai 9-es, tűméret: 5,5-es.

Újítottam a téglalapok egymáshoz rögzítésén. Én eddig szinte minden darabomat horgolással rögzítettem egymáshoz, de a végeredmény nem igazán mutatós. Varrni nem szeretem, nekem az sem tetszik. Mindig is izgatott a szemöltés tudománya, hát... most fogtam a kis darabjaimat, beültem a számítógép elé egy merkelőtű társaságában, elindítottam a videot, és uccu neki, a végeredmény elég mutatós lett. Mivel a darabjaim végét a kötés befejeztével leláncoltam, ezért kitaláltam, hogy felszedem tűre, mintha kötnék tovább, és így alkalmaztam a szemöltés technikáját. Néhány nap múlva jobban is fogom tudni szemléltetni a különbséget, mert Babookám batman-ujjú blúzocskáján a vállvarrást vissza fogom bontani, és ezzel a módszerrel fogom összedolgozni.

Tegnap este blokkolás utáni állapot

Ma reggel a csilláron lógatva

Kékséges Baltic Blossom

Elkészültem ezzel a szépséggel.

Már éppen ideje volt, elég régen elkezdtem, de csak 2 napja fejeztem be, mivel már esedékessé vált az átadása. Most szűkszavú leszek, 2 órára vagyunk hivatalosak, és a kicsike is átvándorol a szomszédba jogos tulajdonosához. Remélem, tetszeni fog az ünnepeltnek.

Méretei: 190*90 cm

Ha július ...

akkor nálunk ünnep, avagy mire jó egy blog?

Engedtessék meg, hogy most picit ömlengősnek és dicsekvősnek tűnjek. Nem annak szánom, csupán az elmúlt néhány nap gondolatait vetem most képernyőre. Az ihletet a születésnapom adta, és az, hogy rájöttem, 42 évesen a fél életemet az urammal, DE NEM parancsolómmal éltem le:o) Ma ünnepeltük házasságunk fennállásának 21. évfordulóját. Azért ez már elég szép szám, nemigaz?

Ezek vagyunk mi, a fotó friss és meleg:o)

És életünk értelmei, a Lányok, Ági és Tündi:

Az elmúlt 21 közös évben az én nyereségeim:

- Egy olyan, holtomiglan-holtogidlan társ, akire mindig lehet számítani mindenféle hibájával, rigolyájáival együtt (no, engem sem kell ám félteni, akad bőven nekem is)
- Egy diploma, mely nem lenne (tiszta Oscar díjkiosztós) a Férjem és a Lányaim segítsége és türelme nélkül

Közös nyereségeink:

- Két csodálatos gyermek, akikre méltán lehetünk büszkék
- Sok-sok munka és kínlódás, néhány építkezés után két családi ház (az egyikben édesanyám lakik, a másikban mi), egy horgászós tanya, néhány telek a család tulajdonában
- Egy olyan anyagi biztonság, ami hátralévő életünk szerény, ám tisztességes eltöltését teszi lehetővé, és persze mindkét Leánykánk önálló életkezdését megalapozza

Akadnak azért nemkívánatos dolgok is, melyek nélkül igazán ellennénk:

- Néhány „plusz kilogramm”, ami nem feltétlenül az én "csodás" főző- és sütőtudományomnak köszönhető:o)
- Néhány betegség-féleség, jó sok stressz ebben a kegyetlen és elembertelenedő világban

A férjem nyereségeiről nem tudok beszámolni, azonban egy, az elmúlt 21 év hiányosságát én is meg tudom fogalmazni:

- A Lánykáinkkal kapcsolatban elmulasztott és már soha be nem pótolható percek-órák-napok, amik annak a nyavalyás pénznek és hajszolásának tudhatók be:o)

Úgyhogy fiatalok, házasságban élők és azelőtt állók figyelem: érdemes az ilyen mérlegekből tanulni, és a negatív dolgokat elkerülni!

Mint a többi nap, a mai is jó sok munkával telt, csupán egy gyors vacsora került a kerti pihenő asztalára.

Volt ajándékozás is, a Lányok, mint ahogy azt már megszoktuk, közösen alkották az alábbi szépségeket:

Férjuram is meglepett ezzel a csodaszép virággal, és ezekkel a tányérokkal és csuporral.

Ez pedig a szülinapi virágom, unokatesója a mainak. Állítólag jó szárazságtűrő fajták, épp nekem valók:o)

És milyen jó, hogy van ez a blog. Majd az elkövetkezendő 21 évben nézegethetem a mai nap fotóit és olvasgathatom e sorokat.

Hamarosan kötöményeim megmutatásával is jelentkezek, ugyanis vannak végre elkészült dolgaim.

Ismét egy díj!

Újabb díjjal lettem gazdagabb, Naomi és Kriszta lepett meg vele. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy a mostanság kevésbé aktív blogocskám ilyen kedves díjjal gyarapodott.














Néhány szó a szabályokról:

1. Tedd ki a díjat a blogodra!
2. Linkeld ki azt, akitől kaptad!
3. Nevezz meg legalább 3 blogot!
4. Hagyj üzenetet a díjazottaknak a díjukról!

Puff neki, hogy csak 3 blogot nevezzek meg, bár vannak nehézségeim, ha 7-et kell is megnevezni:o)

Mindenkit imádok olvasni, mindenkinek adnék szíves szerint, hisz elég hosszú a bloglistám, illetve sokaknál vagyok rendszeres olvasó. Nyilván azért, mert tetszenek az írásaik és munkáik. De hát a szabály az szabály, illik betartani. Bár a múltkoriban szabályt szegtem, és őszintén mondom, nem éreztem jól magam emiatt. Bár egy kicsit most is rendhagyó leszek, amit ekképp oldok meg: a díjacska visszafelé is veszi az irányt, továbbá ...

a jelöltjeim, szigorúan ABC-sorrendben:

Maris
Melinda
Timici

Díjat tehát öten kaptak tőlem, de csak 3 blogot neveztem meg, ugye:o)

Ha szombat ...

akkor kenyérsütés, ha vasárnap, a jól megérdemelt pihenés, avagy a tegnapi nap krónikája!

Ami igazság szerint már péntek este 10 órakor elkezdődött, mégpedig a kovász elkészítésével. Mivel nem vagyok egy megrögzött fotós, épp ezért erről elfelejtettem fényképet készíteni. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon-nagyon izgultam, miképp sikerül olyan vagy hasonló kovász készítenem, mint első alkalommal egy szakavatott ember, a pék apu segítségével. És ... premierje volt a Férjuram által készített dagasztógépnek, neki:

Mondanom sem kell, igen jó szolgálatot tett, hisz megmentett a majd 6 kg lisztből készült tészta nagyon kemény fizikai erőt igénylő bedagasztásától.

Szombaton reggel 8 órakor folytatódott az izgalom, az egész mennyiségű tészta elkészítése. Mivel a nyári szünidejüket töltő Leánykáimnak ez az időpont még kora reggelnek számít, Férjuram pedig nekem segédkezett a gép leszorításával (nagyon nagy vehemenciával dagasztódott a tészta), a vendégségben nálunk lévő Anyósom pedig az ebédre készülő birkapörkölt alapanyagaival foglalatoskodott, így nem volt, aki a képes beszámolóm ezen részéhez szükséges anyagot előállítsa. Így a következő fotó már a szakajtóban megformált növekedő kenyérkéket, illetve a nyújtásra várakozó kenyérlángos gombóckákat ábrázolja.

A kenyérkék növekedése közben készülgetett az igen finomnak ígérkező birkapörkölt Férjuram hathatós közreműködésével.

És persze közben a kemence is melegedett.

A kisült kenyérlángosokról sajnos szintén nem készült fotó, mert minden szorgos kéz be volt fogva, és nem maradt egyetlen üres kezecske sem a masina kattogtatásához.

A kenyérkék bevetésre kész állapotban (most látom, hogy hívatlan vendégünk is volt, aki az egyik cipót szemelte ki napozási területként):

És íme a végeredmény, amivel egyáltalán nem büszkélkedhetek.

Apu ha meglátná, sírva röhögne rajta. De hát én nem vagyok pék, csak egy pék gyereke. Mivel sajnos 6 éves koromban a szüleim elváltak, így a maszek nagyüzemi kenyérkészítés technikáit, fifikáit nem volt módom megtanulni. Csupán a pékség illata maradt meg bennem, és elevenedett fel ismét a nyárikonyhámban.

Egész nap jegyzeteltem, mit hogyan, hány percig csináltam, a nap végével Férjuram is papírra vetette a fűtés mozzanatait, így a konzekvenciákat levonva

- keményebb tésztát kell dagasztani, mert máskülönben szétfolyik, és lapos lesz a végeredmény; - hamarabb kell befűteni a kemencét, hogy a tűz le tudjon égni, és a kelési idő végére a kemence elérje a 200-250 fokos hőmérsékletet

a következő alkalommal reményeink szerint tökéletes végeredménnyel büszkélkedhetünk.

Azért sült még finom tepertős pogácsa is (a villanysütőben, így legalább ő ehető volt:o) és kefires-szezámmagos pogácsa is a kemencében, ami szegénykém - bár küllemre nagyon bájos, fogyasztásra szinte alkalmatlan, olyan száraz lett:o((

Miután leültünk a jól megérdemelt ebédünket elfogyasztani, kicsiny cicáink nagyon jól érezték magukat a kertben, és tanulták a barackfára mászás technikáját, illetve a tűző nap elől a cserép kutya és cica árnyékában kerestek menedéket.

Ez volt egy nagyon nehéz és strapás nap krónikája.

Mert persze ebédre megérkezett az Apósom is, illetve a szomszéd baráti házaspár is, és a délutánt kellemes beszélgetéssel, ebéddel és dinnyézéssel töltöttük, megspékelve mosogatással és takarítással.

Ma pedig nem győzök pihenni. Miután Anyósom hazautazott Tiszafüredre, Férjuram pedig kiment a horgászósunkba szétnézni, milyen károkat okozott a hozzánk tegnap este megérkező vihar, addig én csak kötögetek és néha bealszok, kötögetek és kávézgatok, és közben érdekes műsorokat nézek a Discovery csatornán:o)

42 éves lettem én ...

meglepetés e költemény
csecse
becse:
És hozzá csodás ajándékok, melyekkel meglepett két gyönyörű gyermekem.

Bocsánatot kérek József Attilától, hogy átköltöttem egyik csodás versét, és bocsánat a kedves olvasótól, hogy ilyen zagyvasággal traktálom, de ma egyfolytában az eredeti vers első két sora járt a fejemben, persze az én életkoromra igazítva.
Nem akarom én nagy dobra verni, hogy megint öregebb lettem egy évvel, de ezeket a csodaszép ajándékokat azt gondolom, muszáj megmutatni Nektek is.

Lánykáim, mint mindig, most is sk ajándékokkal készültek. Ha nem így lett volna, nem is örültem volna annyira.

Kaptam egy csodásan illatozó tűpárnát szépséges fimos tűcskékkel, természetesen Baboos kivitelezésben, továbbá egy szépséges anyaggal bevont, a kötésmintáim tárolására használandó mappát, melynek megvalósításában Mazsola leírása szolgált útmutatóul. Tündikém pedig hímezett egy csodaszép könyvjelzőt, ami a mappa tartozéka. Szóval a Lányok ismét összedolgoztak, és remek dolgokat alkottak, amikkel nagy-nagy örömet szereztek lassacskán öregedő anyukájuknak:o)































A fotók igen-igen prűdre sikeredtek. Készültek sokkal szebbek is lent a kertben, a rusztikus kerti asztalkán, de a telefonomból az istennek sem sikerült kivarázsolni őket, pedig jól elbabráltunk Tündikémmel majd egy órát eredménytelenül.

Díj és játék

Rita játékára szeretnék jelentkezni ezzel a kis aprósággal. Hímezni ritkán szoktam, akkor is inkább az ehhez hasonló mintákat részesítem előnyben. Eléggé vaksizok ezekkel is, épp ezért nem vállalkozom nagyobb és bonyolultabb, csodálatosabbnál csodálatosabb sokszínű képecskékkel. Meg aztán maradok inkább a kaptafánál, akarom mondani a kötő- és horgolótűimnél.

De ez a meseszép ajándék lázba hozott, ezért tettem félre röpke órácskára hőn szeretett tűimet.

Katicától, Timicitől és Naomitól - már elég régen - ezt a díjat kaptam:

Nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltatok rám és megajándékoztatok! Mivel egy kissé fáziskésésbe keveredtem, nem válogatok egyenként, hisz már Mindenki megkapta a maga díjacskáját. Küldöm Mindenkinek, akinek a blogjában és persze a gyönyörű munkáiban gyönyörködöm és ihletet, ötletet merítek.

Jelentem, továbbra is megvagyok!

Nagyon aranyosak vagytok, hogy érdeklődtök felőlem a blogon, illetve mél-ben is, köszönöm!
Nincs semmi baj sem velem, sem a Családommal, csak most sok a meló háztartásban, kertben, és nem jut idő a blogolásra. Sokat járok ügyintézni is, és tudjátok, a hivatalok bürokráciája, ügyintézési ideje... A múlt héten nézelődtem azért a blogokon, láttam sok-sok szépséget, csak a kommenteléssel nem töltöttem az időd. Sajnálom, szégyenlem is magam. Itt és most sok-sok dícséret Mindenkinek, számtalan szépséget alkottatok-alkottok!!!

Voltam egy picit előnyaralni, vagy mondhatnám úgy is, hogy hosszúhétvégézni, Tiszafüreden és a kadarcsi horgásztanyánkon töltöttünk néhány napot. Egyik helyen sincs net, így még a nézelődés élvezetétől is meg voltam fosztva. Most néhány percem van, így gyorsan kukkolok, illetve életjelet adok magamról.

A kötögetésre is kevés időm jut, továbbra is képes vagyok a fotelben ülve, kötőtűvel a kezemben bealudni. Inkább nem is erőltetem a dolgot. Imádom a nyarat, de már egy picit várom a telet, hogy több idő legyen az alkotásra.

Hétvégén ismét kenyér, tepertős pogácsa és kenyérlángos sütés lesz nálunk, megspékelve egy kis birkapörkölt főzéssel (hogy ezt minek találta ki az Uram?), igyekszem fotózni, és majd talán vasárnap némi képes beszámolóval is tudok jelentkezni.

Addig is alkossatok továbbra is szépségeket, pihenjetek-nyaraljatok sokat!

Jelentem, megvagyok!

Csak egy rövid bejelentkezés egyenlőre. Elég sűrű volt a hetem, hét elején Szegeden jártam, és végre már nemcsak lakásnézéssel, bútorvásárlással és a 4. emeletre való cipekedéssel teltek a napjaink. Babookám városnézésre, vadaspark látogatásra vett ár, és nagyon jól éreztem magam. Fotók Baboonál. Remélem, augusztusban mind a négyen el tudunk néhány napot még tölteni ebben a csodálatos városban.

Csütörtökön vendégem érkezett, pék édesapám Salgótarjánból jött kipróbálni a kemencét, úgyhogy kenyeret sütöttünk. Tegnap egész napos meló volt, mondanom sem kell, este nem volt szükségem altatásra. Igen-igen strapás munka ez a kenyérsütés, de megérte. Sajnos fotókkal nem tudok szolgálni, mert arra nem igazán volt idő. Ugyanis a hugom is itt volt két apró csemetéjével, ebédet is kellett készíteni. Azért összességében jól telt a nap.

Nagyon szépen köszönöm a díjat, amint picit több időm lesz, továbbadom. Valószínű, hogy az általam kiválasztottak már részesültek benne, de ez engem különösebben nem fog izgatni:o)

Gasztronómia és újból batman

Majdnem kész a kemencénk! A kinézete nem szokványos, és ettől egyedi. Valami kiszuperált vasipari kemence (Férjuram vasban utazik), ő lett átalakítva minden igényt kielégítően. Még van némi csinosítgatás rajta, egész pontosan ez a ronda vasküllem egy szépséges kőburkolatot fog kapni a jövő héten. De az én Férjuram már nem bírt magával és tegnap reggel tüzet rakott benne. Aztán az egyik alkalmazottunk egész délelőtt fűtött benne a kiszáradt körtefa ágaival.

Délutánra már 150 fok volt benne. A hátam közepére nem kívántam egy dagasztást, de a kíváncsiság engem is hajtott, hogy milyen lesz benne az étel. Így egy krumplis pogácsa mellett döntöttem, gyorsan begyúrtam a tésztát. Mondanom sem kell, csodásan megkelt, hisz pont előző nap vettem friss élesztőt. 40 perc, majd 2x 15 perc kelesztés után gyors szaggatás, 4 nagy tepsit megraktunk a Lányokkal, és Férjuram gyorsan be is vetette az addig már 230 fokra felmelegedett kemencébe.

A lehulló végekből lett még egy kis tepsinyi pogi, azt a villanysütőbe raktam, mert már a kemencébe nem fért. Jó is volt így, összehasonlítási alapnak. Alig 20 perc alatt elkészültek a csodás pogácsák.

A villanysütőben készültek picit puhábbak voltak, viszont a kemencésnek a belseje is csodásan átsült. Folytatás következik, tervek között szerepel a kenyérlángos, mindenféle szárnyas jószág és persze a kenyér.

Szerdán a Lánykáimmal Debrecenben jártunk. Felfedeztem végre a Piac utcán a Burda boltot. Meg kell hogy mondjam, csodás fonalakat láttam. Mivel nagyon utálom kötni a Baboo-féle batmanujjú felsőt a buklés fonalból - nagyon csúnya a szaporítás, tiszta ránc, nem győzöm bontogatni - ezért fonalat választottunk. Egy nagyon szép, a bukléhoz hasonló színre esett Ágikám választása. Tiszta pamut, és jó kötni. Ennyire jutottam eddig.

Nagyon kíváncsi leszek, hogy fog kinézni a szaporítás. Valamikor csak eljutok odáig.

Mostanában azt veszem észre, hogy mire leülök a fotelba, este 10 óra van. Olyan hamar eltelik a délután és este, mindig van mit csinálni mind a lakásban, mind a kertben, és amikor jó fáradtan leülök, nem is mindig van kedvem böködni. Olyankor ülök és nézek ki a fejemből, aztán pedig jól bealszok, de annyira, hogy Férjuram sem tud felkölteni. Valamelyik éjszaka fél 2-kor próbálkozott, sikertelenül, majd magamtól fél 3-kor már meg is ébredtem:o) Azon gondolkoztam, hogy minek is feküdjek le, hisz mindjárt kelni kell? De aztán győzedelmeskedett az ágyikóm, és reggel fél 7-ig nem is eresztett el:o)

Lila csoda

Szombaton kora délelőtt elkészültem ezzel a szépséggel, csak eddig nem volt idő, illetve az időjárás nem kedvezett a fotózásnak.

Szombaton késő délután ballagásra voltunk hivatalosak, és úgy gondoltam, Babookám felvehetné ezt a kendőcskét, ha elkészülnék vele. Ha jól emlékszem, talán 8 sor volt még hátra és a leláncolás. Nem számoltam, hány szem volt a tűn, de legalább 300 biztosan, mert nagyon soknak tűnt. Az a lényeg, hogy beleadtam apait-anyait, és cca. 1 óra alatt kész lettem leláncolással együtt. A csuklómat aztán egy ideig nem éreztem, úgy elfáradtam. Következett egy gyors öblítés, és jöhetett a nehezebb meló, a feszítés. Mivel nekem nincs olyan klassz kis kerítésem, mint Moncsi barátnémnak, így maradt a ruhaszárító kötél egy lepedő társaságában. Az eredmény így néz ki:






























Ezen a két fotón látszik, hogy én készítettem, a következők sokkal jobbak lesznek, azok Baboo érdemei. Van rajtuk egy kis cizella-mizella, művészi beállítás.

Készült hozzá gyorsan egy kis virágos kitűző is.

A kendő méretei: 100x200 cm, de még lehetett volna feszíteni. Nem ment el hozzá 2 gombóc fonal, és csodásan könnyű, légies a kendőcske.

Olyannyira nagy lett a szerelem a fonal és közöttem, hogy a maradék kis gombócból elkezdtem valamit, amit már régóta tervezek, hogy újból megkötöm, magamnak. Kitaláljátok, hogy miről lehet szó?

Jutalmat most nem tudok adni érte, sajnos, majd legközelebb:o)

Ez már aztán piskóta!

Nem kell megijedni, nem óhajtok gasztrobloggá változni:o) Csupán csak azt szeretném megosztani Veletek, hogy megint csodára akadtam. A múltkori bejegyzésemben egy nagyon szuperül sikerült piskótakarikáról áradoztam, és elárultam a lelőhelyet.
Ma piskótatekercsre fájt a fogam, így gyorsan kerestem egy jónak tűnő receptet. Sütöttem már életemben néhányszor, de mindegyiknek volt valami bibije. Találtam egy receptet és pontos, precíz leírást itt. Ha valaki végig olvassa a receptre érkező kommenteket, megtalálja az én áradozásomat is. Mindenképp érdemes végigolvasni, mert egyéb fontos tudnivalók rejlenek a kommentekre adott válaszokban! További megjegyzésem nincs, csupán egy elég szerencsétlenre sikeredett fotó (csak úgy, ahogy máskor is szoktam).














És egy másik fotó arról, hogy miképp haladok az új kendőcskével. Azt hiszem, elég színhű lett (vajon hogy csináltam?) Nagyon-nagyon szeretem kötni. Már elég hosszú a sor, de én lankadatlanul haladok vele, ahogy esténként az időm engedi. Jó lenne a hétvégére befejezni!

Szarvasandinak!

Ahogy ígértem Andinak, kipróbáltam a zöld-kék-barna Rikker-fonalból a nagyinégyzetet. Nekem tetszik, el tudnék képzelni belőle egy nagy-nagy takarót, végig nagyimintával horgolva, mint ahogy azt Judit is tette.

Fortyogok magamban:o((((

Olvastam egy kommentet és egy bejegyzést, és ez fortyogást váltott ki belőlem. Nem vagyok egy önfeltárulkozós emberke, de azt gondolom, hogy egy olyan felkérésnek, ami arról szól, mondjak el magamról x dolgot, nem hinném, hogy a magánszférámat megsérti. Hisz rám van bízva, mit mondok, akár teljesen az ellentetjét is állíthatnám a valóságnak (persze én nem azt tettem). Nem arra kíváncsi senki sem, hogy hányszor szexelek egy héten, meg milyen fehérneműt hordok, hanem inkább én is arról olvasok szívesen, hogy kinek milyen - általa is ismert és beismert - rossz szokása, tulajdonsága van, mit jelent számára a hobbija, családja, munkája stb. Ezek nem egetrengető dolgok, de mégis valahogy közelebb visz egymáshoz minket ebben a virtuális világban, legalábbis szerintem. Nekem eszembe sem jutott, hogy ne teljesítsem a felém irányuló kérést.

Ellenben, és bocsánatot kérek azoktól, akiktől kaptam, ki nem állom a továbbküldős emilben érkező dolgokat. Először is: nem tudok annyi embert összeszedni soha, akinek szívből tovább küldeném. Másodszor: minek haragítsam magamra az illetőt. Ezt azért mondom, mert korábban így jártam. Egy nagyon szívhez szóló megkeresést, és fenyegető következményeit kaptam, éppen egy véres szigorlat előtt. Így hát továbbküldtem, többek között egy évfolyamtársamnak. Mondanom sem kell, másnap a szigorlat előtt jól kiosztott, azt hittem, elsüllyedek. Na, a stílus is megérne egy misét. Én azóta megfogadtam, hogy soha többet. Általában meg sem nyitom. Azonban, ha olyan emberkétől jön, akit ismerek, szeretek, megnyitom a mélt, de aztán fortyogok magamban, és megszakítom a láncot. Sajnálom! De ez a véleményem!

Uff, én beszéltem, mára talán ennyi!

Lehet, hogy ezt nem is ide kellett volna írni, hanem inkább ide. Kérek is a Lányoktól egy meghívót.

Ünnep a Családban és egyebek

Szentül megfogadtam, hogy csak akkor jelentkezem, ha már tudok kész dolgokat mutogatni. Sajnos ezt most nem tudom teljesíteni. Azonban van olyan kedves Barátném, aki hiányol a blogon, ezért úgy döntöttem, mégis jelentkezek. Voltak események a Családban, illetve van egyéb más mutogatnivalóm, úgyhogy belevágok.

Lehet, hogy picikét most hosszú leszek, elnézést érte!

Másodszülött Tündikém 17 éves lett! Szinte hihetetlen, hogy elrepült az idő. Annyira előttem van a 17 évvel ezelőtti éjszaka és az azt követő nap délelőttje. Szine órára pontosan akkor jelezte világra jöveteli szándékát, mint előtte majd 3 évvel a nővére, Ági (Baboo), éjjel fél 12-kor. Aztán egy kicsit megszenvedtünk mindketten, és másnap délelőtt 10 óra előtt 10 perccel megérkezett az én kis "Szöcském", ahogyan Férjuram hívja. Kicsi korában állandóan izgett-mozgott, ugrabugrált, mint a szöcskék, így ez lett a beceneve. Ma már nem igazán illik rá ez a jelző, de így maradt, és azt gondolom, az idők végezetéig családtagjaim így fogják Őt hívni.

Ágikámmal nagy tortasütést rendeztünk. Lányok, megéltem majd 42 évet, de agyon aggódtam magam, hogy milyen tortát fogok én sütni. Ritkán teszem, mert ismerem magam. Valami mindig balul sül el, vagy púpos lesz, vagy megég, vagy behorpad, de hogy soha nem úgy sikerül, ahogy én akarom, az már igaz. Aztán úgy gondoltam, itt van ez a csodavilág, az internet, hát keressünk rajta valami okos receptet. Így akadtam rá erre a csodás blogra, ahol is egy nagyon részletes és mindenre kiterjedő leírást találtam a piskóta sütéséhez. A végeredményben nem csalódtam, csodás tortakarika született. Aztán pedig megtöltöttük finom túrós töltelékkel, a tetejére hideg pudingos krém került, és díszítésül csodásan kemény tejszínhab mütyürkék kerültek finom frissen szedett ribizliszemekkel. Az a fránya marcipáncica ferde talpakon állt, és állandóan el akart süllyedni, így kénytelenek voltunk néhány fogpitiszkával megtámasztani. Szerintem nagyon jó és hangulatos, igazán szórakoztató délutánunk volt így két római jog tétel tanulása közepette, és a torta is nagyon fincsi lett. Az Ünnepeltnek tetszett és ízlett.

Az ajándékokról elég hiányos a fotókészlet, néhány olvasnivaló, egy Kricsár-féle gyűrű, ezüst nyaklánc cicamedállal és egy cicás lyukasztó. Ugyanis a cica a mindene. Szegény fekete Cicánk kb. egy hónappal ezelőtt eltávozott közülünk, megsirattuk. De már cseperedik az utánpótlás, a barátnőnél erősödik, és várja, hogy új otthonába kerüljön. De addig is még kapott Tőlük egy Zakariás névre keresztelt harci halat akváriummal és mindenféle mütyürökkel felszerelve.

És persze megkapta a cicis táskát egy szolid Baboos díszítéssel.

Én pedig tunisziul horgoltam egy napszemüveg tokot, csak fotó nincs, mert állandóan magával hordja. Továbbá készül egy neszeszer szintén tunisziul, de ebből lehet, hogy a 18.-ikra (ezt így kell leírni?) lesz valami:o)

Mostanában nem igazán van kedvem alkotni, ugyanis minden, ami megkezdett, nem igazán szerelemalkotás. A horgolt poncsó rém unalmas már így a vége felé, a batmanujjú felső fonalával nagyon megjártam, merev, és irtó ronta a szaporítás-fogyasztás, úgyhogy állandóan bontogatok:o((( A napokban elővettem a tavaszi-őszi színkavalkádot, illetve egy negyedkész Baltic Blossomot, aminek júl. 22-re kész kell lenni. Ez már úgy félig-meddig szerelemkötés, de mivel már egyszer megkötöttem, nem olyan izgi.

Annál izgalmasabbnak ígérkezett a szatyorkötés, neki is kezdtem, és hatalmas lendülettel jutottam el idáig.

De aztán megint történt valami. Megláttam a Knitty új számát, benne egy csodás kendővel. Rögtön elkezdtem próbakötést készíteni egy natúr Rikker-féle merinobol, és megállapítottam, hogy ezt fogom szeretni. Pedig a fonákán is figyelni kell, mert ott is kell összekötni, ráhajtani.

Aztán késő délután Férjuram ezzel a hatalmas dobozzal örvendeztetett meg! Megérkeztek Erikától a Rikker-féle új csodák. Én aztán nem aprózom el, ugyen? Már kartondobozban érkeznek hozzám az alapanyagok:o)

És persze nem én lennék, ha rögvest neki ne kezdtem volna valaminek. A lilás-mályvást nyomban felgurigáztam, és az új knitty-s kendővel fel is avattam. És természetesen ismét hoztam a formámat, oly apró a minta, hogy alig látom, el is néztem, így rontás van benne. Úgyhogy az éjféli híradó alatt újabb gurigázás, és ismét elkezdtem. A szemem tágra nyitom (nem zárom), és folytatom. Azért a rontottat megmutizom.

És a mai reggel örömhíre, hogy díjat kaptam kedves Barátnémtől, Naomitól. Noémi kedves, nagyon szépen köszönöm!

A dolgom csupán annyi, hogy én is tovább adjam ezt a díjat 5 olyan embernek, blogoló-alkotónak, akik munkái csodálatra méltóak, és engem teljesen lenyűgöznek. Én szívem szerint mindenkit jelölnék, akiket olvasok, de a szabályt betartom. Most rendhagyó módon elkalandozok a varrás és a hímzés világába is, jelöltjeim kerülnek közülük is.

Íme Ők:

Erika

Moncsi

Naomi

Abile

Barbi

Lányok, ez a bejegyzés cca 2 órámba került (fotókicsinyítés, feltöltés + sz.r a gépem). Többet nem szabad ilyen sok dolgot összegyűjtenem:o)

Játék

http://goldenagepaintings.blogspot.com/

Kinga játékra hívott, ami csupán annyi, hogy mondjunk magunkról 7 tulajdonságot, hogy megismerjük egymást itt a blogvilágban, majd adjuk tovább a felkérést további 7 blogbarátnőnek.
Nem kis fejtörést okozott, hogy mit is írjak magamról röviden, illetve kinek passzoljam tovább. Lássuk, milyen is vagyok:

1. Életem értelme a családom, a két Nagylányom. Nagyon büszke vagyok Rájuk, pedig tulajdonképpen semmi kiemelkedőt nem tesznek, csupán jól tanulnak, szófogadó, rendes, illemtudó gyerekek, ami valljuk meg őszintén, a mai világban lassacskán ritkaságszámba megy.

2. Nehezen teremtek kapcsolatot, pedig 14 évig hivatalnok voltam egy kis faluban, és abből adódóan minden percemet az ügyfelekkel való kommunikáció tette ki. Bár a főiskola 4 éve sokat lendített rajtam ezen a téren.

3. Újra felfedeztem magamban a kézimunka iránti szeretetet és vágyat, ami annak köszönhető, hogy a hivatalnoki életemet feladva itthon dolgozom, és az időmet úgy osztom be, ahogyan a legjobb nekem.

4. Mint mindenki, sajnos én is rendelkezem néhány rossz szokással, többek között elég sokat dohányzok; képes vagyok egy kézimunkáért napokig elhanyagolni egyéb teendőimet (főzés, mosás kivételével).

5. Rossz tulajdonságaim: hamarabb jár a szám-kezem, mint az eszem; magam észre sem veszem, de "pofákat" vágok, ha valami nem tetszik; ha rossz a kedvem, még az élő fába is képes vagyok belekötni.

6. Nagyon szeretek olvasni, de ezt mostanában elhanyagolom, ugyanis nehezen tudok egyensúlyt teremteni a kötelesség és többféle kikapcsolódás között (pl. másfél nap alatt olvastam el a Twilight-ot és a New Moon-t, és megnéztem a filmet is).

7. Nagy-nagy vágyam, hogy egyszer eljussak a családommal Görögországba.

Akiknek a játékot továbbadom:
Kati
Kriszta
Mariska
Csipcsilla
Melinda
Christine
Jucuu

Cicis táska:o)

Bocsánat a jelzőért, de ha meglátjátok a formát, szerintem Ti is egyből erre a jelzőre gondoltok:o)

Ezzel molyolok már napok óta. Érdekes a forma, de gondolom, ha megtöltődik tartalommal, másképp fog kinézni. Már a következő fotón is kicsit másképp mutat.

Szabásmintám nem volt, egy francia horgolós blogon akadtam rá Csilla segítségével, nagyon megtetszett és nekiestem, mint ló a töknek a nagyinégyzetek horgolásának. Szinte ész nélkül készültek, aztán az összeállítás okozott némi gondot, megint hoztam a formám:o) Még ezer szerencse, hogy Baboo most itthon töltődik a következő vizsgahullámra, így segítségül hívtam. Megfejtette a rejtélyt, legalábbis az induló lökést megadta a továbbiakhoz. Azonban a kínkeserves és igen hosszadalmas négyzetösszeöltögetés után az eredmény elég siralmas volt. Már sajnálom, hogy nem kattogtattam néhány fotót, mindenkinek mosolyt csalt volna az arcára a látvány. Aztán tovább bolyongtam az említett blogon, mígnem több hasonló formájú táskát is találtam. Végül Baboo újra nekiveselkedett az értelmezésnek, és megfejtődött a rejtvény! Így már elég csinoska a forma, csak azok a cicik ne lennének:o)

Vár még munka rendesen, mint látható, az egyik füle készül, már nem sok hiányzik, aztán még ott a másik. Nem kellemes a készítése, már a bal kezem középső ujját nem érzem.

Végül kap majd egy "Baboos" csinosítást, díszítést, és reményeim szerint hétvégén a 17. évét betöltő Tünde leánykám tulajdonába vándorol.

Majd a végeredményről szintén képes beszámoló készül.

Pattintós zár

Kislányok, segítsetek, legyetek szívesek! Hol lehet kapni ilyen pattintós zárat?

Babookám mintha látott volna a Tűpárnában, de sajnos nem jön be az oldal. Lehet tudni a Lányokról (Edit és Bogi) valamit?

Csipkeponcsó és mintája

Íme az elkészült mű! Nekem nagyon tetszik!

gy ici-picit hosszúnak találom, de azért már sokkal barátságosabb a mérete, mint az entrelac-poncsónak. Még mindig el tudok csodálkozni a gyapjúfonal rugalmasságán. Sebaj, a következő még tökéletesebb lesz!

Ó, jaj, most vettem észre, hogy Férjuram a pofázmányomat is belevette! Pedig kifejezetten kértem, hogy a szalonképtelen fejem, illetve egyéb sallang maradjon le. Na, mostmár mindegy, legalább látjátok, milyen vagyok morcosan:o)

Aki szeretné megkötni, annak röviden: 72 szemre kezdtem, azaz 4x a minta + 1-1 szélszem. A mintát 11x kötöttem le. Két teljesen egyforma téglalap készült, amit aztán összehorgoltam (ügyesebbek kötést utánzó öltéssel szépen összevarhatják). A nyakával nem csináltam semmit, különlegességét a minta pici hullámossága adja. Ezt nem is blokkoltam. Végezetül a legnagyobb munka a szélcsipke elkészítése, közel 500 szem volt a tűn!

Többen kértétek a csipkeminta leírását, így feltettem. Forrás: Olasz kötött modellek '88 című kiadvány.

Ezt is készítettem!

Majdnem elfelejtettem ezt a szépséget is bemutatni! Ő az én első nagy-nagy horgolmányom, az All Shawl. A szélmintán egy kis változtatás van az eredetihez képest. Így jobban megfeszül, és pikót pedig nem tudok horgolni, illetve nem oda esett, ahova kellett volna. Nyilván én voltam a hunyó, de már megszoktam:o)) Jó kis meló volt, de szerintem megérte. Nekem legalábbis nagyon-nagyon tetszik!

Kééééész!!!!!!

Végre, valahára elkészültem a csipkeponcsóval! Egy kicsit sokáig készült, néha elhanyagoltam, de két napja nekiveselkedtem, és itt az eredménye. Most épp ázik a kicsike. A mai napot végigmolyoltam a szélcsipkével, de a tegnap este-éjszaka sem volt piskóta. Egy kicsikét kínlódtam az összeállításával, még Erikának is sikítottam, de aztán rájöttem a megoldásra. Hej, ha egyszer ki tudnám nőni azt a hibámat, hogy hamarabb jár a szám-kezem, mint az a kevéske eszem! Amikor kínkődök, nem tudom, hogy a gondolkodó agyamat hova süllyesztem? Férjuram és Tündike csak nevettek rajtam, rohangáltam a nappali és az előszobai tükör között, már mindenki az összeillesztésen dolgozott. Aztán jött a megvilágosodás, és minden ment simán. Éjjel kettőkor felszedtem a szélszemeket, és a többit a mai napra hagytam. Illetve már ama nagy művelet is ma volt:o) Na, mondanom sem kell, hogy a formámat ismét hoztam, 3x veselkedtem neki a szélének, mire ráfogtam, hogy talán így jó lesz.

Blokkolás utáni állapotokról fotó holnap. Ma igyekszem idejében ágyba bújni.
Nagy szolgálatot tett a mai munkában az Erikától bezsákmányolt néhány kötős segédlet illetve a Gabella-féle kötőtű. Nagyon szuper mindegyik:o)))