2009. december 31., csütörtök

BÚÉK!

Minden kedves Barátnémnak, Alkotótársamnak, Olvasómnak kívánom, hogy a jövő évben minden álma, vágya váljon valóra! Alkossunk továbbra is sokat mind a magunk, mind családunk és egymás örömére! Boldog Új Évet kívánok!

2009. december 23., szerda

Boldog Ünnepeket!

Gondolom, országszerte elmosta az eső a szépséges havat, így én ezekkel a horgolmányolt hópelyhekkel és egy szép téli tájképpel, az alkalomhoz illő versikével kívánok Minden Kedves Blogbarátnémnak és Olvasómnak nagyon békés, meghitt ünnepeket!


2009. december 18., péntek

Én nagyon jó kislány voltam...

és ezt mi bizonyítja jobban, mint az, hogy a héten 2x csengetett a postás néni engem keresve.
Tegnap egy nagy-nagy csomagocskát vetetett velem át, a szeme közben villámokat szórt, gondolom, mert cipelnie kellett a biciklijének a termetes csomagocskát:o) Mellesleg nem irigylem a kerékpáros postás néniket és bácsikat ezekben a fogcsigorgató és csúszkálós időszakban. Na szóval, a csomagocska ezeket a csodákat rejtette. Hát, kérem szépen, szóhoz sem tudtam jutni. Igaz, kicsit furán is nézett volna ki, hogy egyedül lévén a lakásban szóra (nem dalra) zendítek, de azért csak megejtettem egy "hijnye, de szépséges" mondatocska félét:o) Ez a Naomi tud valamit!
Mindig csodálom az alkotásait, van szerencsém használni egy bársony táskáját, illetve nézegetni egy-két, nálunk landolt alkotását. Igényes, precíz, esztétikus meg minden, amit el lehet képzelni és mondani. Nem tudom, a fotó mennyire adja vissza, de rettentő módon illeszkedik az ülőgarnitúrámhoz.

Az angyalka pedig... csoda furi. Meg is tud ám állni a masszív talpacskáján, de inkább nem kockáztattam a fotó minőségét, így inkább megtámaszkodott a hosszú út után. Próbáltam egy közelit is a huncut fürtjeiről, de nem lett jó minőségű, így annak feltételét elvetettem.
Drága Noémi! Nagyon szépen köszönöm! Nagy-nagy örömet szereztél nekem!

A mai napon ismét csengetett a postás néni, ma egy kicsit szerényebb méretű borítékot kaptam kezeim közé. Na de a boríték tartalma... aaaaz nem volt szerény méretű. Tudjátok, a feladója Moncsi volt, és mint tudjuk, Ő nem aprózza el. Jelentem, egy szépséges és hatalmas méretű Gail kendő tulajdonosa lettem! Kötöttem már Gailt, kettőt is, de egyik sem az én vállaimat melengeti. Mindig csak halogatom a saját részre való kötést, de folyton elmarad. Na, ma aztán megfogadtam, hogy az ünnepek alatt megajándékozom magam egy kámzsával és egy hajléktalan kesztyűvel:o) Ugyanis ma a Nagyvárosban (Debrecen) jártam, és mondhatom, egy jégcsap tért haza otthonunkba. Mindenem lefagyott, pedig a Kossuth téren csupán -5 fokot mutatott a hőmérő. Moncsikám, Barátosném, nagyon szépen köszönöm!

Tündikém kívánságát teljesítve néhány fotó a mi drágaságos cicaúrfinkról (mindig mutatom neki a blogokon fellelhető cicafotókat). Tudni kell róla, hogy ő a fekete cicánkat hivatott pótolni, kicsiny kori fotója blogom bal felső sarkában látható.Volt neki egy tesókája (unokatesó?) is, de szegény elgázolódott az udvarunkon. De Bubika (ahogyan anyakönyveztem) itt van nekünk, és a szemünk fénye. Férjuram mondja is mindig, hogy nagyobb becsben van tartva, mint Ő:o) Persze azért szereti, mert tegnap este is Ő hozta fel a lakásba. Bubika állandóan a lépcsőházi ajtóban lapít, és mihelyst nyílik az ajtó, ő már be is oson. Épp ezért én mostanában Osonkának hívom. Babookám pedig Lomposnak hívja, merthogy a Teremtője szépséges bundával és farokkal látta el. Na szóval, a napokban az Állateledel boltban járva gondoltam ám Osonkára is, és karácsony közeledtével őt is megleptem egy játékkal. Tegnap este annyira kínálta magát a helyzet, hogy előszedtem, és odaadtam neki. Kár, hogy videot nem csináltam, tündérien focizott a gömbketrecbe zárt műegérrel:o)



Ez a hasi felvétele:o) Egész klassz fonalat lehetne belőle készíteni:o)) Jaj, de normálatlan vagyok már!! Csak úúúgy hasonlít a birkák kicsit göndörödő bundázatára:o)



Végezetül álljon itt a frissen és még melegen, a keretezőtől hazahozott, ajándékba szánt Házi áldás. Nekem naaagyon tetszik, el is határoztam, mihelyst elmúlik ez az ajándékkészítési láz, magunknak is készítek egyet. A kompozíció az én kreálmányom (meg is látszik, kissé giccses), a képtámaszul szolgáló tökkosár még az őszt idézi, de előtte a Babookám által készített adventi koszorú, és a kissé giccsesbe hajló, éppen most is világító Miku a jelenlegi kemény és zord tél hangulatát csempészi a jó meleg otthonunkba.


Na, mára ennyi voltam, megint sikerült túlírnom magam, és még nem is panaszkodtam. Ránk jár a rúd elektromos kütyüileg. A múlt héten kellett új szkennert vennem, mert a régi Omegásat játszott, orrán-száján (ha van neki) füstölt, míg mostanság az LCD monitor adta be a kulcsot. Holnap jön hozzá a doktor bácsi. Így most egy lajhárlassúságú, szintén betegállományba készülő laptopon gépelek (félre), és a képek feltöltése is megérne egy történetet:o)

2009. december 15., kedd

Elmaradásaim és ajándékom

Először is azzal kezdem mondandómat, hogy tegnap késő este nagy örömben részesültem. Az úgy történt, hogy a postás néni aláírós küldeményeket is hozott hozzánk, ilyenkor a műhelyben az egyik dolgozónk a megbízott személy. A postát Férjuram irodájába szokta betenni, arra én ritkán járok (kapok is érte eleget:o) A Drágám tegnap bevásárolni volt, későn jött haza. Dícséretem mellett dorgálást is kapott, amiért nem darált mákot vett:o) Ha már van olyan is, mi a fenének kínlódjak a másikkal, nem igaz? Erre Ő: "Na, akkor most nem kapod meg ezt a borítékot, amit az asztalomon találtam", és közben vigyorgott. Gyanította, hogy valamiféle kézimunkás dolog van benne, és ilyenkor kifejezetten imádja szívni a véremet:o) Aztán gyorsan kikaptam a kezéből, és azonnal a feladót megnézve az én drága multiplay-os barátném nevével találkoztam össze. Gyors borítéktépés, és ezt a kis csodaságot találtam benne. A szívem nagyot dobbant, mert gyanítottam ám, hogy mi a manócska lehető ő. Igen-igen, ez egy kötő- és horgolótű tartó, csodaszép kivitelben.

Láttam én már hasonlókat néhány kreatívkánál, alaposan meg is nézegettem őket, és elterveztem, hogy mihelyst felmelegítem barátságomat a varrógépemmel, egy ilyesmivel meglepem magam. Babookámat nem terhelem a magam nyűgével, van most neki éppen elég baja, megkezdődött a vizsgaidőszak. Amint nézegettem ezt a kis gyönyörűséget, mondogattam is magamban, hogy az én öregecske Lucnik varrógépen barátsága még várat egy kissé magára:o)



Itt jön az egyik tartozásom: igaz, engedélyt nem kértem Barátnémtól a fotó bemutatására, de azt hiszem, nem fog megharagudni, ha eldicsekszem az ötletességével és a csodaszép, jópofa befejezéssel. A mikus mamuszka méltó befejezést kapott. Nézzétek azokat a huncut, már-már kissé illuminált állapotot tükröző szemeket! Nekem roppantul tetszik. Nektek is?



Lánykáimnak is készítettem egy-egy mamuszkát, viszont az én ötletességem korlátokba ütközik, tőlem csupán ennyire futotta. Még ezer szerencse, hogy van önkritikám, és a Móniét nem ilyetén módon fejeztem be:o) Azért a Lánykáimnak tetszett, Baboo meg is jegyezte, hogy "Bíztam benne, nekünk is csinálsz ilyet." Azért olyan nyominger az orra része, mert nemezeltem a drágát, és a pihe-puha merino ilyen alakzatot vett fel a forró víz hatására.


Másik elmaradásom: ezt a szépséges, szorgos kezeknek járó díjat kaptam Macustól. Nagyon köszönön, aranyos vagy, hogy gondoltál rám is. Ahogy szörfölgetek nap mint nap, látom ám, hogy ez a díjacska lassan-lassan körbeér, így konkrétan nem nevezek senkit meg, akinek tetszik, vigye, igazán szívből adom!


Ez a díjacska viszont még friss és meleg, tegnap kaptam Krisztától. Igazán nagyon kedves Tőled, köszönöm szépen!



Ezzel a díjjal viszont elég sok tennivaló van, így most nem tudom befejezni a feladatot. Remélem, Kriszta, nem haragszol meg, ha néhány nappal később teljesítem a feltételeket. A gépem is elég vacak, lassú, műteni lehetne egy-egy feladatvégrehajtás közben, illetve már hasonló játékban vettem részt, írtam magamról 7 dolgot, tehát át kell gondolnom, miféle 7 új dolgot tudnék megosztani Veletek!

Szép napot Mindenkinek!

2009. december 13., vasárnap

Nagyon belejöttem...

a hímezgetésbe:o) Az úgy történt, hogy egy nagyon kedves baráti házaspár (a hölgynek készült a bordó shetland kendő) már kellemes ünnepeket kívánt nekünk, és még ajándékokat is kaptunk. Én személy szerint a második képen látható csodálatosan szépséges horgolt terítőcskét. Valami hihetetlenül finom és aprólékos munka van rajta. A vicc az egészben az, hogy kb. 1 hónappal ezelőtt negyedkész állapotában már láttam. Épp nálunk voltak, és Ildi - mint aktív kézimunkázó - előhúzta a táskájából mutatván, hogy min dolgozik éppen. Már akkor is megcsodáltam, de álmomban sem gondoltam, hogy nekem készül:o) Ezt a kedvességet mindeképpen viszonozni illik. Épp ezért tegnap reggel lázasan járni kezdett az agyam, hogy mit is kellene készíteni. Kötni-horgolni már kevés az idő, még a Családom ajándékai sincsenek készen, és megint Mammka jutott az eszembe, valamint a Házi áldásos képecskéje. Mivel hívő családról van szó, úgy gondoltam, ha sikerül szépen elkészítenem és a jövő héten méltó keretet is kap hozzá, akkor ez egy nagyon szép ajándék lesz az egész családnak, némi apróság kíséretében. Hát ... kérem szépen, ilyen lett. És... a szöveghez méltóan nem mondtam cifra és keresetlen szavakat, a házikó két oldalán álló fánál viszont annál inkább:o) Azt hiszem, a fákat kissé Nönésítettem.

Íme az ajándék terítő. Ugye milyen szép?

Végezetül délutáni-esti kínlódásom eddigi eredménye. És még milyen sok van hátra! Ez olyan 80-90 cm, de én legalább 110 cm-eset szeretnék. Annyi vigasztal, hogy már mindenkinek van elkészült apróság, Anyósom Nina-Nöné kendőjéből olyan 8-9 sor van vissza, illetve Anyukám eme kékséges takarója van még hátra. A többi megkezdettet majd az ünnepi pihike alatt fogom befejezni (remélem)!

További szép adventi vasárnapot!

2009. december 10., csütörtök

Mindenféléről

Elég régen jelentkeztem már, jelentem, megvagyok. Nagyon-nagyon be vagyok havazva, szerencsére még csak én, és nem az udvar. Mert akkor még ennyi időm sem lenne alkotni, mint mostanság. Elkészült és félkész munkáim zöme továbbra sem publikus, csupán ezt a képecskét tudom megmutatni. Mivel Moncsi barátném profi kötő és horgoló, hímzéseit még nem igen láttam, ezért azt gondoltam, kalandozok egyet az xelők világában. Mammkához nagyon sokszor ellátogatok, és mindig olyan kis egyszerűnek tűnő, aranyos mintákat oszt meg velünk. Gondoltam, most célirányosan keresgélek Nála. Rá is akadtam erre a kötögető asszonyságra. Kongrénk mindig van otthon, hímzőmadzag is akad Babookám készletében. Szóval nekilelkesültem, terveztem, méricskéltem, aztán végül imitt-amott félreszámoltam. Lehet, hogy annyira nem feltűnő, de én tudom, hogy hol a bibi. Közben a számat olykor nyomdafestéket nem tűrő szavak hagyták el. Az éppen táppénzen lévő Tündikém csak fel-fellesett rám a hímzéséből. Ja, mert hát ő is bőszen bökögetett, jól néztünki ki a nappaliban együtt.

Ezennel megragadom az alkalmat, hogy mélységesen földig hajoljak a hímezgető Lányok, Asszonyok előtt. Azt a sok-sok színes képet hogy a manóba tudják kihímezni, rejtély a számomra. Nekem ebből az egyszínűből is elég volt. Nem mondom azt, hogy soha többet, hisz Mamkánál találtam ám még sok-sok szépséges mintácskát, de hogy nem mostanában lesz, az biztos.

A képecske okozta hatást Moncsinál olvashatjátok:o)


Egy másik csomagocskám is célba ért a mai napon, egy másik kis szívem csücskét, Mankát leptem meg egy lilás-mályvás Nina-Nöné kendővel és néhány aprósággal. Fotóm a csomagocskáról nincs, Nála megkukkanthatjátok:o)

Engem is elért a télies hangulat. Moncsikám is téliesítette a blogját, illetve másoknál is láttam hóesést, gondoltam, nekem is kell. Igen ám, de én eléggé "alfabéta vagyok" informatikailag is, az angol nyelvről már nem is beszélve. Így kénytelen voltam megvárni a koraestét, míg Tündim hazajött, és ő varázsolt nálam is egy kis szolíd havazást a képernyőre. Aztán pedig találtam egy csodás blogot, gyönyörű téli és karácsonyi képek között lehet nézelődni, rögtön ki is raktam kettőt magamhoz:o) Nézelődjetek itt, nem bánjátok meg!

További jó hajrázást!

2009. november 30., hétfő

Hétvégi termések

Ez a hétvégém igen termékenynek bizonyult. Néhány dolog nem publikus, csupán ezeket a könyvjelzőket tudom most megmutatni. Viszonylag gyorsan elkészíthető, mutatós ajándék könyvmolyoknak:o) Van még néhány színű horgolómadzagom, azokból is készítek párat, csak most egy kis pihi ezen a téren, mert a harmadik már nagyon uncsi volt.

Kötöttem ám Apukának sapkát is! A "felbújtóm" Ági volt. Annyira megtetszett ennek a sapinak az egyszerűsége, és gondoltam, sokkal hamarabb elkészül, mint egy Cousteau-sapi. Neki is veselkedtem egy lidis zoknifonalból, íme a végeredmény. Modellem egy tökmécses, és nem Apa tökfeje:o) Muszáj volt a fejére húzni a méret miatt, így oda a meglepi, de van még fonalam, egy egyszerű sálra még futja.
Ezen a képen a passzé a lényeg. Ajánlom figyelmetekbe Betti csőkötéses videóit. Nagyon érthető, precíz előadásmód, még én is meg tudtam belőle tanulni eme mumusnak kikiáltott passzés kezdést. Sokkal rugalmasabb és szebb, még körkötés esetén is:o)










2009. november 26., csütörtök

Nem vesztem el...

csak lassan már én is a lakásunkban uralkodó fonalhegyek martalékává válok:o)

Először is: kedves díjat kaptam ismét, most Csipcsillától. Nagyon köszönöm! Már lassan megismertek, így mondanom sem kell, hogy most sem nevezek meg külön-külön emberkéket, adom tovább Mindenkinek, akiket olvasok, pl. csalfaszemű és leendő hódító minipasikat, édes kis tündérkéket mutogató, csodás ajándékötletekkel meglepő, technikai dolgokat videón - megtanulhatón - mutogató, rendíthetetlen fonalfestegető és fonó Blogbarátnéimnak. Hú, ez a mondat nem semmi lett! Na, szóval a lényeg, Mindenkinek, aki alkot és alkotásait megosztja velünk. Azt hiszem, ezt most nem ragozom tovább:o)


Új dolgokat most nem tudok mutogatni, nem publikus egyik sem. Dolgozok rendületlenül az ajándékokon, bár van még olyan családtagom, akit fogalmam sincs, mivel ajándékozom meg. Szerintem egy Nina-kendő tulajdonosa lesz.

Egy ötlet horgolóknak, még akár Mikulásig is elkészülhet, de Karácsonyra mindenképp. Egy nagyon kedves Blogbarátném számára készült ez a mamuszka innen, a végmunkálatokat Rá bízom, szemecskéket fog varázsolni a pofira. Lehet, hogy a végterméknek köze nincs az eredeti leíráshoz, hisz tudjátok, angol, és én nem vagyok barátságban vele. Csak úgy mentem a magam feje után, és ez lett belőle.



És végezetül néhány régi dolgom került lencsevégre, hogy megmutassam Nektek, tényleg kötögettem 20-25 évvel ezelőtt is.

Ezt azért tettem fel, hogy lássátok, 20 évvel ezelőtt is divat volt a melírozott fonal.

Ezt meg azért, mert gyapjúból van. Erről el is feledkeztem, hogy fogdostam én már Rikkerék előtt is gyapjút. Ez történetesen Bulgáriából származik, még a megboldogult szocializmusban nem igazán volt sok minden náluk, de gyapjú... na az garmadával volt. És ezt is egy férfiembernek, történetesen Apukámnak köszönhetem. Ő vette észre egy árusnál a piacon, és mint mindig, kívánságom számára parancs volt:o) Szegénykém, mostmár 8 éve odafönt nézelődik nekem a gyapjak között.

Jaj, ezt meg nagyon imádtam nézegetni, hordani, kötni már kevésbé:o) Nagyon mutatós kis darab lett, egyike volt a legbonyolultabb kötöményeimnek.



Lenne még bőven mutogatni való, de mára ennyi is elég, azt hiszem.
Lassan-lassan véghajrá, húzzunk bele!

2009. november 17., kedd

Míg el nem feledem...

gyorsan közzéteszem, hogy Mankától díjat kaptam. Történt ugyanis még a nyáron, a hatalmas kánikulában, hogy Kriszta volt oly kedves, és egy hűsítő limonádéval ajándékozott meg, és én azt nem adtam tovább a kánikulától szenvedő többi Kreatívkának. Szégyenlem magam, mert el nem felejtettem, csak... roppant lusta voltam. Kriszta, meg tudsz bocsátani?

Manka kedves, nagyon szépen köszönöm! Úgy istenigazából nem tudom, ez a díj mit jelent, de örülök, főleg annak, ahogyan Manka azt a bejegyzésében nekem szánta:o) És... megint jön az én bajom, ugyan kinek is adjam tovább? Hisz nagyon-nagyon sokan vagytok, akik díjra érdemesek, ez a szép számú kis család minden egyes tagja imádnivaló!
Mivel Manka egy emberkének adta tovább, így én is így teszek, a jelöltem pedig egy olyan emberke, akinek a blogját nagyon szeretem, bár nem mindegy, melyik gépünkről és melyik böngészővel olvasom, csodaszépen alkot, és még mindig képezi magát, hogy szebbeket alkothasson. Ő pedig nem más, mint Abile. Fogadd szeretettel!

Más: tegnap csodaszép dolgokat hozott nekem a postás. Kíváncsiságotok sajnos egész karácsonyig csigázni vagyok kénytelen, mert ajándékok lesznek, és MOST juszt is titoktartó leszek:o)

2009. november 16., hétfő

Elkészült végre...

Kriszta barátnőnk pulcsija! Megszenvedtem vele elég takarosan. A végeredmény, hát... lehetett volna jobb is. Itt most kicsit beképzeltnek tűnhetek, de a kiviteléz nagyon klassz lett, és életemben először görcsösen ragaszkodtam a leíráshoz. Illetve két helyen eltértem, bár tettem volna ezt többször is! 50 cm hosszúságot írtak, én azt nagyon rövidelltem, de már akkor megtörtént az eleje kettéválasztása. Gyors telefon, legyen inkább 60 cm, 58 lett végül, így is elég mély a dekoltázs. A nyakára 11 cm-es passzét írt, én majd 14 cm-eset kötöttem, éjszaka már majd megvakultam, de bőszen kötöttem, hogy ma Baboo tudja magával vinni. Két méret volt megadva, 38-40-es ill. 42-44-es. Miután az ifjú hölgy karcsú, nyilván az első méretet kötöttem. Így utólag látva a végeredményt, lazán elbírta volna a 10-12 szemmel többet is mind az eleje, mind a háta. 45 dkg fonal ment bele, a maradék hármat visszaküldöm, a boltban ígérték neki, hogy visszaveszik. Csak remélni tudom, hogy tetszeni fog, és nem a szekrény mélyének készült. Ahhoz elég drága mulatság lenne, a fonal gombóca 600 Ft volt, az én munkámról már nem is beszélek, de elmolyoltam vele majd 3 hétig kisebb-nagyobb megszakításokkal.
Mindenesetre egy tanulságot levontam, pulcsit bérkötésbe nem hiszem, hogy vállalok egyhamar, főleg így, hogy a tulaj 240 km-re lakik tőlem.


A hátulja végül így néz ki, bogyesz nélkül, de az eredeti mintát hellyel-közzel követve.

Más: Minden egyes reggel, amikor a blogomat megnyitom, elszörnyülködök, hogy egyre kevesebb nap van karácsonyig:o(( Még szinte semmilyen családi ajándékot nem készítettem. Van néhány megkezdettem, ide-oda kapkodok, a szabadidőm is igen-igen változó, kezem elég sokat fájdogál (a szívem még jobban), szóval kezdek bepánikolni. Igaz, most egy teher lement rólam, megpróbálok most már csak a Családomra koncentrálni.
Húzzunk bele Lánykák!

2009. november 9., hétfő

Közkívánatra:o)

Színmágia – Kitalálója Nina – Fordítója Mária - Kipróbálója Nöné

„A leírás nem teljesen kiérlelt, teret hagy a saját ötleteknek is.
Elhasználtam : Regia Hand-dyu Effect, 100 g/420 m
5-ös körkötőtűvel

150 szemet szedünk fel egész lazán /lehet több vagy kevesebb is/

3 sor lusta
/szélszem csak csavartan leemelve/
Következő sort a vége előtti 2 szemig kötjük, megfordítjuk /rövidített sorok/
Tovább ugyanígy, míg nincs mit megfordítani.
Szálat elvágni.

Minden szemet egy tűre tenni, a munka színén kezdeni a szállal.

Én a mindenkori 2 szemet a rövidített soroknál így kötöttem le:
Ezeket a szemeket a jobb tűre emeltem.
Szálat a bal tűre, mindkét szemet újra a balra.
Szálat a két szem körül hátra és normál simán lekötni mindkét szemet. E művelet előtt és után egy ráhajtást készíteni. Vigyázat, nem elfelejteni: kinek hogy tetszik, színén avagy a visszáján mindkét szélen egy-egy szem szaporítás a „kunkorkához”. Ezt lehet ráhajtással vagy a keresztszálból.

Egy pár lustasor után még egy lyuksort tettem bele: 3 sima + 1 ráhajtás, 1 szemet leemelni, 2 szemet simán összekötni, a leemelt szemen áthúzni, 1 ráhajtás, 3 sima +.

Továbbkötni a kívánt nagyságig vagy míg a fonal majdnem elfogy.

De vigyázat, elég fonalat hagyni a leláncoláshoz.

A leláncolást én így csináltam:
2 szemet lekötni, az elsőt a másodikon áthúzni, aztán ezt a szemet vissza a bal tűre és még egyszer simán lekötni, stb.
Így enyhén hullámos lesz a széle.”

Ennyi a fordítás. A ferdén szedettet már én barmolásztam bele sk. tapasztalatok alapján.

Tanács: én ugyebár tolnai színátmenetesekből dolgoztam, de mindegyiknek más-más a vastagsága, pici eltérés van közöttük. A zöldes-barnás-narancsos volt a legvastagabb, azt 6-os tűvel kezdtem 130 szemre, majd az első lyuksor után tűt váltottam, 7-essel folytattam tovább.
A mályvás-lilás picit vékonyabb, őt 5,5-es tűvel 140 szemre kezdtem, és 6-ossal folytattam. Ugyanígy készült a legelső, zöldes-kékes-barnás. A legutóbbi barnás színvilágú volt a legvékonyabb, őt 5-össel kötöttem végig, 150 szemre kezdve.

Kössétek meg minél többen, tényleg roppant egyszerű, nem sok odafigyelést kívánó, hamar elkészülő, pihe-puha divatos nyakbavaló lesz a végeredmény.




Apróságok

Készítettem már magamnak is egy ilyen kis mamuszkát, hogy a fürdés utáni böködéskor ne fázzanak a lábaim. Nem csiliviliztem ki, nincs még neki bogyeszos gombocskája és pántlikája, de lehet, nem is lesz. Nagyon hamar elkészült, míg a másodikat horgoltam, az első már melegítette a lábikómat:o) Kicsit módosítottam a leíráson, kezdéskor nem körré formálom a láncszemeket, hanem 5-6 láncszem horgolása után a láncszemsor mindkét oldalán rövidpálcákat készítek, így vízszintes lesz az ujjrészeknél. Nekem így jobban tetszik:o) Lidis fonal kettős szála, szegélye tolnai merino kettős szála, 5-ös horgolótű. Tényleg jó meleg, hát még ha meg is nemezelődik a használat, illetve a mosás során. Baboo-é már sarokrészen csak úgy, magától filcesedik.

Közben elkészült egy újabb Nina-kendő, ez is nagyon tetszik. Ebből a színből van most egy megkezdett a tűimen, illetve még magamnak is szeretnék egyet a téli kabátkámhoz:o) Remélem, addigra totálisan nem unom meg. De tényleg jó kötni, mert nem kell ész és különösebb odafigyelés hozzá.
Már nagyon készülődök a karácsonyra nem csupán az apróságok készítésével, hanem előástam a karácsonyi mézes kiszúró formáimat is. Igaz, még nem sütin gyakoroltam velük, csupán birsalma sajtot készítettem. Olyan szépek, hát még milyen finomak:o)