2008. október 29., szerda






Zokni minden mennyiségben

Közel 30 éve tudok kötni, több-kevesebb sikerrel, de valahogy a zoknikötés mindig kimaradt az életemből. Blogbarangolásaim során több helyen is felfedeztem zoknikötő ügyeseket, sőt, szuper leírással is találkoztam. Nekem sem kellett több, elhatároztam, hogy a hosszú hétvégén kipróbálom. Maradék fonalak (némelyik legalább 20 éves) csak-csak akadt a lakásban, de zoknikötőtű, az sajna nem. Eszembe jutott, hogy az írószeres fiókban akad néhány hurkapálca, még a Lányok általános iskolás korszakából, sőt, jobb minőségű, masszív is volt annyi, amennyi kellett. Már csak férjuramat kellett megfűzni, hogy hegyezze, faragja kötőtű formára. Szerintem küllemre elég jól sikerült, és ami a legfontosabb, használni is tudtam. A végeredmény itt látható.








Egy kicsit ormótlannak találtam ezt a zoknit, a fonal hibájának róttam fel, azonban a próba során kiderült, hogy szépen fekszik a lábfejen. Ezen nekibuzdulva hétfőn irány Debrecen, éppen őszi szünidejét itthon töltő, Szegedre költözött leánykámmal, és egyéb ügyintézés mellett harci feladat volt kötő- és hímzőfonalat árusító üzlet felkutatása. Egyet ismerünk a városban, de ott az eladó annyira nem szimpi, hogy oda inkább nem mentünk. A hobbiboltos adott egy tippet, és csodák csodájára meg is találtuk. Szemem-szám tátva maradt, annyi sok szép minden volt a boltban. Rögtön vásároltunk is néhány zoknikötésre alkalmas fonalat, kötőtűt, egy csomó hímzőfonalat a kisebbik leányzómnak (őt is utolérte a kreatívkodás), illetve anyagot, csipkét.
Egy részük itt látható.




Még hétfőn este neki is kezdtem a zokniprojektnek. Kedd estére készült el az itt látható alkotás.


Két bánatom van vele kapcsolatban: ezt is ormótlannak találom, illetve egy kicsit hosszú lett a talpa része. Sebaj, a párját kicsit karcsúbbra készítem, és ezt is visszabontom legalább a sarokrészig.
Az alkotás örömömre szolgált, csak a bal kezem gyűrűsujja van egy napja lezsibbadva. Valahogy nem sikerült a zoknikötőtűvel barátságot kötnöm. Majd igyekszem megszeretni, hisz vár rám még néhány gombolyag fonal.

2008. október 28., kedd

Megérkeztem!

Hosszú-hosszú blogbarangolások után elhatároztam, megpróbálkozom én is ezzel a csodavilággal. Bevallom őszintén, kicsit félek tőle, mert lehetséges, hogy kevés időt tudok szánni erre a tevékenységre. Ugyanakkor pedig csodás dolognak tartom, hogy meg lehet mutatni másoknak saját alkotásainkat, sok-sok blogbarátnőre lehet szert tenni. Csodásabbnál csodásabb alkotásokkal találkoztam ebben a világban, csak ámulok és bámulok. Mostanság én is "rácuppantam" a kreatívkodásra. Ami a szívemhez közel áll, az a kötés. A varráshoz kevés türelmem van (sajnos), de próbálkozom azzal is. Régebben (kb. 20-25 éve) sokat kötöttem, többnyire magamnak. Amíg GYES-en voltam a lányaimmal, nekik is sokat alkottam, aztán a munkahely, család és a háztartás mellett már nem igazán jutott időm kedvenc időtöltésemre. Mígnem néhány hónapja Nagylányom (baboo) kreatívkodásait szemlélve én is újra rákaptam az alkotás ízére. Készült már néhány darab, némelyike látható Baboo blogjában, és majd igyekszem lassacskán most már a saját blogomra is kitenni őket. Egyenlőre ennyi.