2009. december 31., csütörtök

BÚÉK!

Minden kedves Barátnémnak, Alkotótársamnak, Olvasómnak kívánom, hogy a jövő évben minden álma, vágya váljon valóra! Alkossunk továbbra is sokat mind a magunk, mind családunk és egymás örömére! Boldog Új Évet kívánok!

2009. december 23., szerda

Boldog Ünnepeket!

Gondolom, országszerte elmosta az eső a szépséges havat, így én ezekkel a horgolmányolt hópelyhekkel és egy szép téli tájképpel, az alkalomhoz illő versikével kívánok Minden Kedves Blogbarátnémnak és Olvasómnak nagyon békés, meghitt ünnepeket!


2009. december 18., péntek

Én nagyon jó kislány voltam...

és ezt mi bizonyítja jobban, mint az, hogy a héten 2x csengetett a postás néni engem keresve.
Tegnap egy nagy-nagy csomagocskát vetetett velem át, a szeme közben villámokat szórt, gondolom, mert cipelnie kellett a biciklijének a termetes csomagocskát:o) Mellesleg nem irigylem a kerékpáros postás néniket és bácsikat ezekben a fogcsigorgató és csúszkálós időszakban. Na szóval, a csomagocska ezeket a csodákat rejtette. Hát, kérem szépen, szóhoz sem tudtam jutni. Igaz, kicsit furán is nézett volna ki, hogy egyedül lévén a lakásban szóra (nem dalra) zendítek, de azért csak megejtettem egy "hijnye, de szépséges" mondatocska félét:o) Ez a Naomi tud valamit!
Mindig csodálom az alkotásait, van szerencsém használni egy bársony táskáját, illetve nézegetni egy-két, nálunk landolt alkotását. Igényes, precíz, esztétikus meg minden, amit el lehet képzelni és mondani. Nem tudom, a fotó mennyire adja vissza, de rettentő módon illeszkedik az ülőgarnitúrámhoz.

Az angyalka pedig... csoda furi. Meg is tud ám állni a masszív talpacskáján, de inkább nem kockáztattam a fotó minőségét, így inkább megtámaszkodott a hosszú út után. Próbáltam egy közelit is a huncut fürtjeiről, de nem lett jó minőségű, így annak feltételét elvetettem.
Drága Noémi! Nagyon szépen köszönöm! Nagy-nagy örömet szereztél nekem!

A mai napon ismét csengetett a postás néni, ma egy kicsit szerényebb méretű borítékot kaptam kezeim közé. Na de a boríték tartalma... aaaaz nem volt szerény méretű. Tudjátok, a feladója Moncsi volt, és mint tudjuk, Ő nem aprózza el. Jelentem, egy szépséges és hatalmas méretű Gail kendő tulajdonosa lettem! Kötöttem már Gailt, kettőt is, de egyik sem az én vállaimat melengeti. Mindig csak halogatom a saját részre való kötést, de folyton elmarad. Na, ma aztán megfogadtam, hogy az ünnepek alatt megajándékozom magam egy kámzsával és egy hajléktalan kesztyűvel:o) Ugyanis ma a Nagyvárosban (Debrecen) jártam, és mondhatom, egy jégcsap tért haza otthonunkba. Mindenem lefagyott, pedig a Kossuth téren csupán -5 fokot mutatott a hőmérő. Moncsikám, Barátosném, nagyon szépen köszönöm!

Tündikém kívánságát teljesítve néhány fotó a mi drágaságos cicaúrfinkról (mindig mutatom neki a blogokon fellelhető cicafotókat). Tudni kell róla, hogy ő a fekete cicánkat hivatott pótolni, kicsiny kori fotója blogom bal felső sarkában látható.Volt neki egy tesókája (unokatesó?) is, de szegény elgázolódott az udvarunkon. De Bubika (ahogyan anyakönyveztem) itt van nekünk, és a szemünk fénye. Férjuram mondja is mindig, hogy nagyobb becsben van tartva, mint Ő:o) Persze azért szereti, mert tegnap este is Ő hozta fel a lakásba. Bubika állandóan a lépcsőházi ajtóban lapít, és mihelyst nyílik az ajtó, ő már be is oson. Épp ezért én mostanában Osonkának hívom. Babookám pedig Lomposnak hívja, merthogy a Teremtője szépséges bundával és farokkal látta el. Na szóval, a napokban az Állateledel boltban járva gondoltam ám Osonkára is, és karácsony közeledtével őt is megleptem egy játékkal. Tegnap este annyira kínálta magát a helyzet, hogy előszedtem, és odaadtam neki. Kár, hogy videot nem csináltam, tündérien focizott a gömbketrecbe zárt műegérrel:o)



Ez a hasi felvétele:o) Egész klassz fonalat lehetne belőle készíteni:o)) Jaj, de normálatlan vagyok már!! Csak úúúgy hasonlít a birkák kicsit göndörödő bundázatára:o)



Végezetül álljon itt a frissen és még melegen, a keretezőtől hazahozott, ajándékba szánt Házi áldás. Nekem naaagyon tetszik, el is határoztam, mihelyst elmúlik ez az ajándékkészítési láz, magunknak is készítek egyet. A kompozíció az én kreálmányom (meg is látszik, kissé giccses), a képtámaszul szolgáló tökkosár még az őszt idézi, de előtte a Babookám által készített adventi koszorú, és a kissé giccsesbe hajló, éppen most is világító Miku a jelenlegi kemény és zord tél hangulatát csempészi a jó meleg otthonunkba.


Na, mára ennyi voltam, megint sikerült túlírnom magam, és még nem is panaszkodtam. Ránk jár a rúd elektromos kütyüileg. A múlt héten kellett új szkennert vennem, mert a régi Omegásat játszott, orrán-száján (ha van neki) füstölt, míg mostanság az LCD monitor adta be a kulcsot. Holnap jön hozzá a doktor bácsi. Így most egy lajhárlassúságú, szintén betegállományba készülő laptopon gépelek (félre), és a képek feltöltése is megérne egy történetet:o)

2009. december 15., kedd

Elmaradásaim és ajándékom

Először is azzal kezdem mondandómat, hogy tegnap késő este nagy örömben részesültem. Az úgy történt, hogy a postás néni aláírós küldeményeket is hozott hozzánk, ilyenkor a műhelyben az egyik dolgozónk a megbízott személy. A postát Férjuram irodájába szokta betenni, arra én ritkán járok (kapok is érte eleget:o) A Drágám tegnap bevásárolni volt, későn jött haza. Dícséretem mellett dorgálást is kapott, amiért nem darált mákot vett:o) Ha már van olyan is, mi a fenének kínlódjak a másikkal, nem igaz? Erre Ő: "Na, akkor most nem kapod meg ezt a borítékot, amit az asztalomon találtam", és közben vigyorgott. Gyanította, hogy valamiféle kézimunkás dolog van benne, és ilyenkor kifejezetten imádja szívni a véremet:o) Aztán gyorsan kikaptam a kezéből, és azonnal a feladót megnézve az én drága multiplay-os barátném nevével találkoztam össze. Gyors borítéktépés, és ezt a kis csodaságot találtam benne. A szívem nagyot dobbant, mert gyanítottam ám, hogy mi a manócska lehető ő. Igen-igen, ez egy kötő- és horgolótű tartó, csodaszép kivitelben.

Láttam én már hasonlókat néhány kreatívkánál, alaposan meg is nézegettem őket, és elterveztem, hogy mihelyst felmelegítem barátságomat a varrógépemmel, egy ilyesmivel meglepem magam. Babookámat nem terhelem a magam nyűgével, van most neki éppen elég baja, megkezdődött a vizsgaidőszak. Amint nézegettem ezt a kis gyönyörűséget, mondogattam is magamban, hogy az én öregecske Lucnik varrógépen barátsága még várat egy kissé magára:o)



Itt jön az egyik tartozásom: igaz, engedélyt nem kértem Barátnémtól a fotó bemutatására, de azt hiszem, nem fog megharagudni, ha eldicsekszem az ötletességével és a csodaszép, jópofa befejezéssel. A mikus mamuszka méltó befejezést kapott. Nézzétek azokat a huncut, már-már kissé illuminált állapotot tükröző szemeket! Nekem roppantul tetszik. Nektek is?



Lánykáimnak is készítettem egy-egy mamuszkát, viszont az én ötletességem korlátokba ütközik, tőlem csupán ennyire futotta. Még ezer szerencse, hogy van önkritikám, és a Móniét nem ilyetén módon fejeztem be:o) Azért a Lánykáimnak tetszett, Baboo meg is jegyezte, hogy "Bíztam benne, nekünk is csinálsz ilyet." Azért olyan nyominger az orra része, mert nemezeltem a drágát, és a pihe-puha merino ilyen alakzatot vett fel a forró víz hatására.


Másik elmaradásom: ezt a szépséges, szorgos kezeknek járó díjat kaptam Macustól. Nagyon köszönön, aranyos vagy, hogy gondoltál rám is. Ahogy szörfölgetek nap mint nap, látom ám, hogy ez a díjacska lassan-lassan körbeér, így konkrétan nem nevezek senkit meg, akinek tetszik, vigye, igazán szívből adom!


Ez a díjacska viszont még friss és meleg, tegnap kaptam Krisztától. Igazán nagyon kedves Tőled, köszönöm szépen!



Ezzel a díjjal viszont elég sok tennivaló van, így most nem tudom befejezni a feladatot. Remélem, Kriszta, nem haragszol meg, ha néhány nappal később teljesítem a feltételeket. A gépem is elég vacak, lassú, műteni lehetne egy-egy feladatvégrehajtás közben, illetve már hasonló játékban vettem részt, írtam magamról 7 dolgot, tehát át kell gondolnom, miféle 7 új dolgot tudnék megosztani Veletek!

Szép napot Mindenkinek!

2009. december 13., vasárnap

Nagyon belejöttem...

a hímezgetésbe:o) Az úgy történt, hogy egy nagyon kedves baráti házaspár (a hölgynek készült a bordó shetland kendő) már kellemes ünnepeket kívánt nekünk, és még ajándékokat is kaptunk. Én személy szerint a második képen látható csodálatosan szépséges horgolt terítőcskét. Valami hihetetlenül finom és aprólékos munka van rajta. A vicc az egészben az, hogy kb. 1 hónappal ezelőtt negyedkész állapotában már láttam. Épp nálunk voltak, és Ildi - mint aktív kézimunkázó - előhúzta a táskájából mutatván, hogy min dolgozik éppen. Már akkor is megcsodáltam, de álmomban sem gondoltam, hogy nekem készül:o) Ezt a kedvességet mindeképpen viszonozni illik. Épp ezért tegnap reggel lázasan járni kezdett az agyam, hogy mit is kellene készíteni. Kötni-horgolni már kevés az idő, még a Családom ajándékai sincsenek készen, és megint Mammka jutott az eszembe, valamint a Házi áldásos képecskéje. Mivel hívő családról van szó, úgy gondoltam, ha sikerül szépen elkészítenem és a jövő héten méltó keretet is kap hozzá, akkor ez egy nagyon szép ajándék lesz az egész családnak, némi apróság kíséretében. Hát ... kérem szépen, ilyen lett. És... a szöveghez méltóan nem mondtam cifra és keresetlen szavakat, a házikó két oldalán álló fánál viszont annál inkább:o) Azt hiszem, a fákat kissé Nönésítettem.

Íme az ajándék terítő. Ugye milyen szép?

Végezetül délutáni-esti kínlódásom eddigi eredménye. És még milyen sok van hátra! Ez olyan 80-90 cm, de én legalább 110 cm-eset szeretnék. Annyi vigasztal, hogy már mindenkinek van elkészült apróság, Anyósom Nina-Nöné kendőjéből olyan 8-9 sor van vissza, illetve Anyukám eme kékséges takarója van még hátra. A többi megkezdettet majd az ünnepi pihike alatt fogom befejezni (remélem)!

További szép adventi vasárnapot!

2009. december 10., csütörtök

Mindenféléről

Elég régen jelentkeztem már, jelentem, megvagyok. Nagyon-nagyon be vagyok havazva, szerencsére még csak én, és nem az udvar. Mert akkor még ennyi időm sem lenne alkotni, mint mostanság. Elkészült és félkész munkáim zöme továbbra sem publikus, csupán ezt a képecskét tudom megmutatni. Mivel Moncsi barátném profi kötő és horgoló, hímzéseit még nem igen láttam, ezért azt gondoltam, kalandozok egyet az xelők világában. Mammkához nagyon sokszor ellátogatok, és mindig olyan kis egyszerűnek tűnő, aranyos mintákat oszt meg velünk. Gondoltam, most célirányosan keresgélek Nála. Rá is akadtam erre a kötögető asszonyságra. Kongrénk mindig van otthon, hímzőmadzag is akad Babookám készletében. Szóval nekilelkesültem, terveztem, méricskéltem, aztán végül imitt-amott félreszámoltam. Lehet, hogy annyira nem feltűnő, de én tudom, hogy hol a bibi. Közben a számat olykor nyomdafestéket nem tűrő szavak hagyták el. Az éppen táppénzen lévő Tündikém csak fel-fellesett rám a hímzéséből. Ja, mert hát ő is bőszen bökögetett, jól néztünki ki a nappaliban együtt.

Ezennel megragadom az alkalmat, hogy mélységesen földig hajoljak a hímezgető Lányok, Asszonyok előtt. Azt a sok-sok színes képet hogy a manóba tudják kihímezni, rejtély a számomra. Nekem ebből az egyszínűből is elég volt. Nem mondom azt, hogy soha többet, hisz Mamkánál találtam ám még sok-sok szépséges mintácskát, de hogy nem mostanában lesz, az biztos.

A képecske okozta hatást Moncsinál olvashatjátok:o)


Egy másik csomagocskám is célba ért a mai napon, egy másik kis szívem csücskét, Mankát leptem meg egy lilás-mályvás Nina-Nöné kendővel és néhány aprósággal. Fotóm a csomagocskáról nincs, Nála megkukkanthatjátok:o)

Engem is elért a télies hangulat. Moncsikám is téliesítette a blogját, illetve másoknál is láttam hóesést, gondoltam, nekem is kell. Igen ám, de én eléggé "alfabéta vagyok" informatikailag is, az angol nyelvről már nem is beszélve. Így kénytelen voltam megvárni a koraestét, míg Tündim hazajött, és ő varázsolt nálam is egy kis szolíd havazást a képernyőre. Aztán pedig találtam egy csodás blogot, gyönyörű téli és karácsonyi képek között lehet nézelődni, rögtön ki is raktam kettőt magamhoz:o) Nézelődjetek itt, nem bánjátok meg!

További jó hajrázást!