... na, nem a hegedűm, és nem is a mécses, hanem két fontos munkaeszközöm, de majd erről később.
Íme, legújabb alkotásom. Roppant büszke vagyok rá, na és persze magamra is, mert teljes egészében fotók alapján kötöttem. Történt ugyanis, hogy a jó múltkoriban egy klassz külföldi kötős blogon bolyongtam, és ott megláttam egy nagyon helyes pulcsit. A link a
Ravelryre irányított, és bánatosan állapítottam meg, hogy fizetős a minta. Na, gondoltam, 6 dollárt már pediglen nem adok érte, így elővettem a kis kockás füzetemet és egy mintagyűjteményt, aztán elkezdtem xelgetni, tervezgetni, aztán pedig próbakötni
(hoppá, pedig azt is le akartam fotózni).
Az alábbi képeken látható végeredmény született meg.
Alkalom adtán valaki, nálam okosabb kötögető felvilágosítana, hogy a lustául körbekötésnél hogyan kell megoldani a sima-fordított szem váltását, hogy ne keletkezzen ilyen csík? Na nem azért, mintha nagyon randa lenne, de csak szebben nézne ki csík nélkül:o)
Ha valaki végignézi a ravelry-s projekteket, láthatja, hogy az ujját sokan sokféleképpen oldották meg. Én itt megint elővettem nönéi eszköztáramat, és egy újabb megoldást alkalmaztam. Nekem tetszik.
Most pedig vissza a címhez: az ujja kötése közben az intenzív használatban eltörött a rövid bambusztűm damilja a tűcsatlakozásnál. A méreg majd megölt, alig vártam a tegnapi napot, hogy megérkezzen Gabellától a speckós tűszállítmányom. Most pedig, néhány perccel ezelőtt egy erőteljesebb mozdulatnál a jó kis műanyag varrótűm is felmondott:o)
Néhány adat:
- 65 dkg Alpaca (40 % alpaca, 20 % lana, 40 % acrilico, 50 g/100 m
- 5-ös KnitPro tű
Tündim teljes harci készültségben szombaton este, indulás előtt.
Jelentem, még nem tévedtem el a labirintusban, erőteljesen haladok a kivezető út felé, az ujjak jó 3/4 készültségi fokban:o)
Ő pedig egy friss kedvenc, tegnap este kaptam Férjuramtól. Csak az enyém!!! A családi gép állandóan úton van az autóban, az én drágám különféle vasakat és masinákat fotóz vele, Ágim csodamasinája pedig túl komplikált nekem. És persze valljuk be őszintén, nem is igazán örül a drágám, ha egy barbár kontár piszkálja az ő szerkezetét.
Kérésre a Fekete-erdő muffin receptje.
Esküszöm, keresgéltem a neten, hogy melyik blogban találtam a receptre, de nem találtam. Aki felismeri, vagy tudja, hogy kinél olvasta, kérem jelezze nekem, hogy meg tudjam nevezni a forrást, hisz a receptet nem én találtam ki. Köszönöm!
Hozzávalók:
15 dkg kimagozott meggybefőtt (nem tudom, ez mennyi, én egy egész üveggel tettem bele)
25 dkg liszt
1 kávéskanál szódabikarbóna
1 kávéskanál sütőpor
3 evőkanál kakaópor
3 evőkanál tortadara
2 tojás
10 dkg cukor
10 dkg puha vaj
2 dl natúr joghurt (egy pohárral tettem bele, Danont, az ugyebár nincs 2 dl)
Díszítéshez:
6 evőkanál meggylé
2 dl tejszín
ízlés szerint cukor
5 dkg meggy (néhány szem félretéve a tésztába menőből)
tortadara
A meggybefőttet lecsepegtetjük, apróra vágjuk. A lisztet elkeverjük a sütőporral, a szódabikarbónával, kakaóporra, tortadarával. A tojásokat habosra keverjük a cukorral, majd a vajat és a joghurtot is hozzáadjuk. A tojásos masszához apránként hozzákanalazzuk a lisztes keveréket, végül az apróra vágott meggyet. Bekanalazzuk a formákba, és előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük.
A muffinokat hagyjuk kihűlni, kivesszük a formából, és mindegyiket átitatjuk egy-egy kávéskanál meggylével. A tejszínt felverjük a cukorral, majd a muffinok tetejére teszünk egy-egy evőkanál habot, erre egy szem meggyet, és megszórjuk tortadarával.
Én egy villával picit megcsinosítgattam a habtetőket:o) Olvastam valahol, hogy habszifonban készítik a habot, azzal helyesebb tetőket lehet elhelyezni, de szerintem tökéletes lehet a bolti tejszínhab is.
Jó étvágyat hozzá!
