Én nagyon jó kislány voltam...

és ezt mi bizonyítja jobban, mint az, hogy a héten 2x csengetett a postás néni engem keresve.
Tegnap egy nagy-nagy csomagocskát vetetett velem át, a szeme közben villámokat szórt, gondolom, mert cipelnie kellett a biciklijének a termetes csomagocskát:o) Mellesleg nem irigylem a kerékpáros postás néniket és bácsikat ezekben a fogcsigorgató és csúszkálós időszakban. Na szóval, a csomagocska ezeket a csodákat rejtette. Hát, kérem szépen, szóhoz sem tudtam jutni. Igaz, kicsit furán is nézett volna ki, hogy egyedül lévén a lakásban szóra (nem dalra) zendítek, de azért csak megejtettem egy "hijnye, de szépséges" mondatocska félét:o) Ez a Naomi tud valamit!
Mindig csodálom az alkotásait, van szerencsém használni egy bársony táskáját, illetve nézegetni egy-két, nálunk landolt alkotását. Igényes, precíz, esztétikus meg minden, amit el lehet képzelni és mondani. Nem tudom, a fotó mennyire adja vissza, de rettentő módon illeszkedik az ülőgarnitúrámhoz.

Az angyalka pedig... csoda furi. Meg is tud ám állni a masszív talpacskáján, de inkább nem kockáztattam a fotó minőségét, így inkább megtámaszkodott a hosszú út után. Próbáltam egy közelit is a huncut fürtjeiről, de nem lett jó minőségű, így annak feltételét elvetettem.
Drága Noémi! Nagyon szépen köszönöm! Nagy-nagy örömet szereztél nekem!

A mai napon ismét csengetett a postás néni, ma egy kicsit szerényebb méretű borítékot kaptam kezeim közé. Na de a boríték tartalma... aaaaz nem volt szerény méretű. Tudjátok, a feladója Moncsi volt, és mint tudjuk, Ő nem aprózza el. Jelentem, egy szépséges és hatalmas méretű Gail kendő tulajdonosa lettem! Kötöttem már Gailt, kettőt is, de egyik sem az én vállaimat melengeti. Mindig csak halogatom a saját részre való kötést, de folyton elmarad. Na, ma aztán megfogadtam, hogy az ünnepek alatt megajándékozom magam egy kámzsával és egy hajléktalan kesztyűvel:o) Ugyanis ma a Nagyvárosban (Debrecen) jártam, és mondhatom, egy jégcsap tért haza otthonunkba. Mindenem lefagyott, pedig a Kossuth téren csupán -5 fokot mutatott a hőmérő. Moncsikám, Barátosném, nagyon szépen köszönöm!

Tündikém kívánságát teljesítve néhány fotó a mi drágaságos cicaúrfinkról (mindig mutatom neki a blogokon fellelhető cicafotókat). Tudni kell róla, hogy ő a fekete cicánkat hivatott pótolni, kicsiny kori fotója blogom bal felső sarkában látható.Volt neki egy tesókája (unokatesó?) is, de szegény elgázolódott az udvarunkon. De Bubika (ahogyan anyakönyveztem) itt van nekünk, és a szemünk fénye. Férjuram mondja is mindig, hogy nagyobb becsben van tartva, mint Ő:o) Persze azért szereti, mert tegnap este is Ő hozta fel a lakásba. Bubika állandóan a lépcsőházi ajtóban lapít, és mihelyst nyílik az ajtó, ő már be is oson. Épp ezért én mostanában Osonkának hívom. Babookám pedig Lomposnak hívja, merthogy a Teremtője szépséges bundával és farokkal látta el. Na szóval, a napokban az Állateledel boltban járva gondoltam ám Osonkára is, és karácsony közeledtével őt is megleptem egy játékkal. Tegnap este annyira kínálta magát a helyzet, hogy előszedtem, és odaadtam neki. Kár, hogy videot nem csináltam, tündérien focizott a gömbketrecbe zárt műegérrel:o)

Ez a hasi felvétele:o) Egész klassz fonalat lehetne belőle készíteni:o)) Jaj, de normálatlan vagyok már!! Csak úúúgy hasonlít a birkák kicsit göndörödő bundázatára:o)

Végezetül álljon itt a frissen és még melegen, a keretezőtől hazahozott, ajándékba szánt Házi áldás. Nekem naaagyon tetszik, el is határoztam, mihelyst elmúlik ez az ajándékkészítési láz, magunknak is készítek egyet. A kompozíció az én kreálmányom (meg is látszik, kissé giccses), a képtámaszul szolgáló tökkosár még az őszt idézi, de előtte a Babookám által készített adventi koszorú, és a kissé giccsesbe hajló, éppen most is világító Miku a jelenlegi kemény és zord tél hangulatát csempészi a jó meleg otthonunkba.

Na, mára ennyi voltam, megint sikerült túlírnom magam, és még nem is panaszkodtam. Ránk jár a rúd elektromos kütyüileg. A múlt héten kellett új szkennert vennem, mert a régi Omegásat játszott, orrán-száján (ha van neki) füstölt, míg mostanság az LCD monitor adta be a kulcsot. Holnap jön hozzá a doktor bácsi. Így most egy lajhárlassúságú, szintén betegállományba készülő laptopon gépelek (félre), és a képek feltöltése is megérne egy történetet:o)