Gasztronómia és újból batman

Majdnem kész a kemencénk! A kinézete nem szokványos, és ettől egyedi. Valami kiszuperált vasipari kemence (Férjuram vasban utazik), ő lett átalakítva minden igényt kielégítően. Még van némi csinosítgatás rajta, egész pontosan ez a ronda vasküllem egy szépséges kőburkolatot fog kapni a jövő héten. De az én Férjuram már nem bírt magával és tegnap reggel tüzet rakott benne. Aztán az egyik alkalmazottunk egész délelőtt fűtött benne a kiszáradt körtefa ágaival.

Délutánra már 150 fok volt benne. A hátam közepére nem kívántam egy dagasztást, de a kíváncsiság engem is hajtott, hogy milyen lesz benne az étel. Így egy krumplis pogácsa mellett döntöttem, gyorsan begyúrtam a tésztát. Mondanom sem kell, csodásan megkelt, hisz pont előző nap vettem friss élesztőt. 40 perc, majd 2x 15 perc kelesztés után gyors szaggatás, 4 nagy tepsit megraktunk a Lányokkal, és Férjuram gyorsan be is vetette az addig már 230 fokra felmelegedett kemencébe.

A lehulló végekből lett még egy kis tepsinyi pogi, azt a villanysütőbe raktam, mert már a kemencébe nem fért. Jó is volt így, összehasonlítási alapnak. Alig 20 perc alatt elkészültek a csodás pogácsák.

A villanysütőben készültek picit puhábbak voltak, viszont a kemencésnek a belseje is csodásan átsült. Folytatás következik, tervek között szerepel a kenyérlángos, mindenféle szárnyas jószág és persze a kenyér.

Szerdán a Lánykáimmal Debrecenben jártunk. Felfedeztem végre a Piac utcán a Burda boltot. Meg kell hogy mondjam, csodás fonalakat láttam. Mivel nagyon utálom kötni a Baboo-féle batmanujjú felsőt a buklés fonalból - nagyon csúnya a szaporítás, tiszta ránc, nem győzöm bontogatni - ezért fonalat választottunk. Egy nagyon szép, a bukléhoz hasonló színre esett Ágikám választása. Tiszta pamut, és jó kötni. Ennyire jutottam eddig.

Nagyon kíváncsi leszek, hogy fog kinézni a szaporítás. Valamikor csak eljutok odáig.

Mostanában azt veszem észre, hogy mire leülök a fotelba, este 10 óra van. Olyan hamar eltelik a délután és este, mindig van mit csinálni mind a lakásban, mind a kertben, és amikor jó fáradtan leülök, nem is mindig van kedvem böködni. Olyankor ülök és nézek ki a fejemből, aztán pedig jól bealszok, de annyira, hogy Férjuram sem tud felkölteni. Valamelyik éjszaka fél 2-kor próbálkozott, sikertelenül, majd magamtól fél 3-kor már meg is ébredtem:o) Azon gondolkoztam, hogy minek is feküdjek le, hisz mindjárt kelni kell? De aztán győzedelmeskedett az ágyikóm, és reggel fél 7-ig nem is eresztett el:o)

Lila csoda

Szombaton kora délelőtt elkészültem ezzel a szépséggel, csak eddig nem volt idő, illetve az időjárás nem kedvezett a fotózásnak.

Szombaton késő délután ballagásra voltunk hivatalosak, és úgy gondoltam, Babookám felvehetné ezt a kendőcskét, ha elkészülnék vele. Ha jól emlékszem, talán 8 sor volt még hátra és a leláncolás. Nem számoltam, hány szem volt a tűn, de legalább 300 biztosan, mert nagyon soknak tűnt. Az a lényeg, hogy beleadtam apait-anyait, és cca. 1 óra alatt kész lettem leláncolással együtt. A csuklómat aztán egy ideig nem éreztem, úgy elfáradtam. Következett egy gyors öblítés, és jöhetett a nehezebb meló, a feszítés. Mivel nekem nincs olyan klassz kis kerítésem, mint Moncsi barátnémnak, így maradt a ruhaszárító kötél egy lepedő társaságában. Az eredmény így néz ki:






























Ezen a két fotón látszik, hogy én készítettem, a következők sokkal jobbak lesznek, azok Baboo érdemei. Van rajtuk egy kis cizella-mizella, művészi beállítás.

Készült hozzá gyorsan egy kis virágos kitűző is.

A kendő méretei: 100x200 cm, de még lehetett volna feszíteni. Nem ment el hozzá 2 gombóc fonal, és csodásan könnyű, légies a kendőcske.

Olyannyira nagy lett a szerelem a fonal és közöttem, hogy a maradék kis gombócból elkezdtem valamit, amit már régóta tervezek, hogy újból megkötöm, magamnak. Kitaláljátok, hogy miről lehet szó?

Jutalmat most nem tudok adni érte, sajnos, majd legközelebb:o)

Ez már aztán piskóta!

Nem kell megijedni, nem óhajtok gasztrobloggá változni:o) Csupán csak azt szeretném megosztani Veletek, hogy megint csodára akadtam. A múltkori bejegyzésemben egy nagyon szuperül sikerült piskótakarikáról áradoztam, és elárultam a lelőhelyet.
Ma piskótatekercsre fájt a fogam, így gyorsan kerestem egy jónak tűnő receptet. Sütöttem már életemben néhányszor, de mindegyiknek volt valami bibije. Találtam egy receptet és pontos, precíz leírást itt. Ha valaki végig olvassa a receptre érkező kommenteket, megtalálja az én áradozásomat is. Mindenképp érdemes végigolvasni, mert egyéb fontos tudnivalók rejlenek a kommentekre adott válaszokban! További megjegyzésem nincs, csupán egy elég szerencsétlenre sikeredett fotó (csak úgy, ahogy máskor is szoktam).














És egy másik fotó arról, hogy miképp haladok az új kendőcskével. Azt hiszem, elég színhű lett (vajon hogy csináltam?) Nagyon-nagyon szeretem kötni. Már elég hosszú a sor, de én lankadatlanul haladok vele, ahogy esténként az időm engedi. Jó lenne a hétvégére befejezni!

Szarvasandinak!

Ahogy ígértem Andinak, kipróbáltam a zöld-kék-barna Rikker-fonalból a nagyinégyzetet. Nekem tetszik, el tudnék képzelni belőle egy nagy-nagy takarót, végig nagyimintával horgolva, mint ahogy azt Judit is tette.

Fortyogok magamban:o((((

Olvastam egy kommentet és egy bejegyzést, és ez fortyogást váltott ki belőlem. Nem vagyok egy önfeltárulkozós emberke, de azt gondolom, hogy egy olyan felkérésnek, ami arról szól, mondjak el magamról x dolgot, nem hinném, hogy a magánszférámat megsérti. Hisz rám van bízva, mit mondok, akár teljesen az ellentetjét is állíthatnám a valóságnak (persze én nem azt tettem). Nem arra kíváncsi senki sem, hogy hányszor szexelek egy héten, meg milyen fehérneműt hordok, hanem inkább én is arról olvasok szívesen, hogy kinek milyen - általa is ismert és beismert - rossz szokása, tulajdonsága van, mit jelent számára a hobbija, családja, munkája stb. Ezek nem egetrengető dolgok, de mégis valahogy közelebb visz egymáshoz minket ebben a virtuális világban, legalábbis szerintem. Nekem eszembe sem jutott, hogy ne teljesítsem a felém irányuló kérést.

Ellenben, és bocsánatot kérek azoktól, akiktől kaptam, ki nem állom a továbbküldős emilben érkező dolgokat. Először is: nem tudok annyi embert összeszedni soha, akinek szívből tovább küldeném. Másodszor: minek haragítsam magamra az illetőt. Ezt azért mondom, mert korábban így jártam. Egy nagyon szívhez szóló megkeresést, és fenyegető következményeit kaptam, éppen egy véres szigorlat előtt. Így hát továbbküldtem, többek között egy évfolyamtársamnak. Mondanom sem kell, másnap a szigorlat előtt jól kiosztott, azt hittem, elsüllyedek. Na, a stílus is megérne egy misét. Én azóta megfogadtam, hogy soha többet. Általában meg sem nyitom. Azonban, ha olyan emberkétől jön, akit ismerek, szeretek, megnyitom a mélt, de aztán fortyogok magamban, és megszakítom a láncot. Sajnálom! De ez a véleményem!

Uff, én beszéltem, mára talán ennyi!

Lehet, hogy ezt nem is ide kellett volna írni, hanem inkább ide. Kérek is a Lányoktól egy meghívót.

Ünnep a Családban és egyebek

Szentül megfogadtam, hogy csak akkor jelentkezem, ha már tudok kész dolgokat mutogatni. Sajnos ezt most nem tudom teljesíteni. Azonban van olyan kedves Barátném, aki hiányol a blogon, ezért úgy döntöttem, mégis jelentkezek. Voltak események a Családban, illetve van egyéb más mutogatnivalóm, úgyhogy belevágok.

Lehet, hogy picikét most hosszú leszek, elnézést érte!

Másodszülött Tündikém 17 éves lett! Szinte hihetetlen, hogy elrepült az idő. Annyira előttem van a 17 évvel ezelőtti éjszaka és az azt követő nap délelőttje. Szine órára pontosan akkor jelezte világra jöveteli szándékát, mint előtte majd 3 évvel a nővére, Ági (Baboo), éjjel fél 12-kor. Aztán egy kicsit megszenvedtünk mindketten, és másnap délelőtt 10 óra előtt 10 perccel megérkezett az én kis "Szöcském", ahogyan Férjuram hívja. Kicsi korában állandóan izgett-mozgott, ugrabugrált, mint a szöcskék, így ez lett a beceneve. Ma már nem igazán illik rá ez a jelző, de így maradt, és azt gondolom, az idők végezetéig családtagjaim így fogják Őt hívni.

Ágikámmal nagy tortasütést rendeztünk. Lányok, megéltem majd 42 évet, de agyon aggódtam magam, hogy milyen tortát fogok én sütni. Ritkán teszem, mert ismerem magam. Valami mindig balul sül el, vagy púpos lesz, vagy megég, vagy behorpad, de hogy soha nem úgy sikerül, ahogy én akarom, az már igaz. Aztán úgy gondoltam, itt van ez a csodavilág, az internet, hát keressünk rajta valami okos receptet. Így akadtam rá erre a csodás blogra, ahol is egy nagyon részletes és mindenre kiterjedő leírást találtam a piskóta sütéséhez. A végeredményben nem csalódtam, csodás tortakarika született. Aztán pedig megtöltöttük finom túrós töltelékkel, a tetejére hideg pudingos krém került, és díszítésül csodásan kemény tejszínhab mütyürkék kerültek finom frissen szedett ribizliszemekkel. Az a fránya marcipáncica ferde talpakon állt, és állandóan el akart süllyedni, így kénytelenek voltunk néhány fogpitiszkával megtámasztani. Szerintem nagyon jó és hangulatos, igazán szórakoztató délutánunk volt így két római jog tétel tanulása közepette, és a torta is nagyon fincsi lett. Az Ünnepeltnek tetszett és ízlett.

Az ajándékokról elég hiányos a fotókészlet, néhány olvasnivaló, egy Kricsár-féle gyűrű, ezüst nyaklánc cicamedállal és egy cicás lyukasztó. Ugyanis a cica a mindene. Szegény fekete Cicánk kb. egy hónappal ezelőtt eltávozott közülünk, megsirattuk. De már cseperedik az utánpótlás, a barátnőnél erősödik, és várja, hogy új otthonába kerüljön. De addig is még kapott Tőlük egy Zakariás névre keresztelt harci halat akváriummal és mindenféle mütyürökkel felszerelve.

És persze megkapta a cicis táskát egy szolid Baboos díszítéssel.

Én pedig tunisziul horgoltam egy napszemüveg tokot, csak fotó nincs, mert állandóan magával hordja. Továbbá készül egy neszeszer szintén tunisziul, de ebből lehet, hogy a 18.-ikra (ezt így kell leírni?) lesz valami:o)

Mostanában nem igazán van kedvem alkotni, ugyanis minden, ami megkezdett, nem igazán szerelemalkotás. A horgolt poncsó rém unalmas már így a vége felé, a batmanujjú felső fonalával nagyon megjártam, merev, és irtó ronta a szaporítás-fogyasztás, úgyhogy állandóan bontogatok:o((( A napokban elővettem a tavaszi-őszi színkavalkádot, illetve egy negyedkész Baltic Blossomot, aminek júl. 22-re kész kell lenni. Ez már úgy félig-meddig szerelemkötés, de mivel már egyszer megkötöttem, nem olyan izgi.

Annál izgalmasabbnak ígérkezett a szatyorkötés, neki is kezdtem, és hatalmas lendülettel jutottam el idáig.

De aztán megint történt valami. Megláttam a Knitty új számát, benne egy csodás kendővel. Rögtön elkezdtem próbakötést készíteni egy natúr Rikker-féle merinobol, és megállapítottam, hogy ezt fogom szeretni. Pedig a fonákán is figyelni kell, mert ott is kell összekötni, ráhajtani.

Aztán késő délután Férjuram ezzel a hatalmas dobozzal örvendeztetett meg! Megérkeztek Erikától a Rikker-féle új csodák. Én aztán nem aprózom el, ugyen? Már kartondobozban érkeznek hozzám az alapanyagok:o)

És persze nem én lennék, ha rögvest neki ne kezdtem volna valaminek. A lilás-mályvást nyomban felgurigáztam, és az új knitty-s kendővel fel is avattam. És természetesen ismét hoztam a formámat, oly apró a minta, hogy alig látom, el is néztem, így rontás van benne. Úgyhogy az éjféli híradó alatt újabb gurigázás, és ismét elkezdtem. A szemem tágra nyitom (nem zárom), és folytatom. Azért a rontottat megmutizom.

És a mai reggel örömhíre, hogy díjat kaptam kedves Barátnémtől, Naomitól. Noémi kedves, nagyon szépen köszönöm!

A dolgom csupán annyi, hogy én is tovább adjam ezt a díjat 5 olyan embernek, blogoló-alkotónak, akik munkái csodálatra méltóak, és engem teljesen lenyűgöznek. Én szívem szerint mindenkit jelölnék, akiket olvasok, de a szabályt betartom. Most rendhagyó módon elkalandozok a varrás és a hímzés világába is, jelöltjeim kerülnek közülük is.

Íme Ők:

Erika

Moncsi

Naomi

Abile

Barbi

Lányok, ez a bejegyzés cca 2 órámba került (fotókicsinyítés, feltöltés + sz.r a gépem). Többet nem szabad ilyen sok dolgot összegyűjtenem:o)

Játék

http://goldenagepaintings.blogspot.com/

Kinga játékra hívott, ami csupán annyi, hogy mondjunk magunkról 7 tulajdonságot, hogy megismerjük egymást itt a blogvilágban, majd adjuk tovább a felkérést további 7 blogbarátnőnek.
Nem kis fejtörést okozott, hogy mit is írjak magamról röviden, illetve kinek passzoljam tovább. Lássuk, milyen is vagyok:

1. Életem értelme a családom, a két Nagylányom. Nagyon büszke vagyok Rájuk, pedig tulajdonképpen semmi kiemelkedőt nem tesznek, csupán jól tanulnak, szófogadó, rendes, illemtudó gyerekek, ami valljuk meg őszintén, a mai világban lassacskán ritkaságszámba megy.

2. Nehezen teremtek kapcsolatot, pedig 14 évig hivatalnok voltam egy kis faluban, és abből adódóan minden percemet az ügyfelekkel való kommunikáció tette ki. Bár a főiskola 4 éve sokat lendített rajtam ezen a téren.

3. Újra felfedeztem magamban a kézimunka iránti szeretetet és vágyat, ami annak köszönhető, hogy a hivatalnoki életemet feladva itthon dolgozom, és az időmet úgy osztom be, ahogyan a legjobb nekem.

4. Mint mindenki, sajnos én is rendelkezem néhány rossz szokással, többek között elég sokat dohányzok; képes vagyok egy kézimunkáért napokig elhanyagolni egyéb teendőimet (főzés, mosás kivételével).

5. Rossz tulajdonságaim: hamarabb jár a szám-kezem, mint az eszem; magam észre sem veszem, de "pofákat" vágok, ha valami nem tetszik; ha rossz a kedvem, még az élő fába is képes vagyok belekötni.

6. Nagyon szeretek olvasni, de ezt mostanában elhanyagolom, ugyanis nehezen tudok egyensúlyt teremteni a kötelesség és többféle kikapcsolódás között (pl. másfél nap alatt olvastam el a Twilight-ot és a New Moon-t, és megnéztem a filmet is).

7. Nagy-nagy vágyam, hogy egyszer eljussak a családommal Görögországba.

Akiknek a játékot továbbadom:
Kati
Kriszta
Mariska
Csipcsilla
Melinda
Christine
Jucuu