Hűen régi önmagamhoz és egy újabb díjo)

Kezdeti blogolós időszakomban általában csupán egy fél pár zoknit tudtam bemutatni, mindig csak nyafogtam, hogy idétlenül néz ki, meg nem sikerült meg ilyesmi. Most viszont örömömben mutogatok. Elkészült 1 darab csipkés zokni, Hedera névre hallgat. A leírás "magyarításáért" Krókuszt illeti a köszönet. Nagyon izgatta már a fantáziámat, így "gyorsan" elkészítettem. Érdekelt a fonal is, mert már gombóc korában látszott, hogy ő nem olyan, mint az előző kettő. Azért most is voltak megállapításaimo:) Csipkét kötni sokkal jobban szeretek síkban, mint körben, továbbá a csipkés zokni igazából egyszínű fonalból mutat jól. Mondjuk ezt eddig is tudtam:o)
A leírásban volt egy-két fekete foltom a sarokrész kialakításában, ezért ismét Jucuu leírásáhz folyamodtam ennek a zoknikötésben hagyományosnak, míg zokniviselésben kissé szokatlannak tűnő sarokmegoldás elkészítése miatt. Hú, ez a mondat már megint elég kacifántosra sikeredett. Sebaj, így maradt:o) Folyt.köv.

Ismét egy díjjal lettem gazdagabb. Talán meg sem érdemlem, de Macus barátném olyan szeretettel adta, hogy kénytelen voltam elfogadni:o) Távol állok én még ettől a címtől, de igyekezni fogok, hogy rászolgáljak. A korábbi játékoknál leírt szenvedéseim miatt kérlek Macus, ne haragudj rám, de nem adom tovább a szabályos módon. Akiket meg szeretnék nevezni, szoktak nálam nézelődni, fogják látni a nevüket, aztán ha gondolják, fogják és vigyék, szeretettel adom:o)

Macus - tehát vissza a feladónak. Etetőjében csoda guszta finomságokat mutat meg.
Moncsi - aki csodálatos sütiket, főleg hájasokat készít. Már lassan megfagyok a lakásban, mert az ablakot állandóan nyitva tartom, hátha erre szálldogál egy-két szelet Moncsi-süti:o)
Ercsu - Róla tudom, hogy finom kenyereket és egyebeket szokott sütni
Timici - Róla szintén tudom, hogy jobban szeret sütkérezni, mint főzni - minő hasonlóság:o)

Újabb szerelem:o)

Továbbra sem kívánok gasztroblogger lenni, attól még egy kicsit távol állok. Nem vagyok éppen egy konyhatündér, de azt sem mondanám, így 22 év asszonykodás után, hogy kezdő vagyok e téren. Sütni mindig is jobban szerettem, mint főzni, általában egy tetszetősnek tűnő receptet kipróbálok, és vannak már jó ideje beváltak is, amik - ha nagy nehezen nekidurálom magam - sűrűn előfordulnak nálunk. Elég sok gasztroblogok nézegettem már, vannak kedvencek, de a Limaráé most a legkedvencebb. Valami csodálatos receptjei vannak, és a kommentek számából ítélve nem csupán én vagyok a rajongója. Néhány napja lelkesen gyűjtögetem, mentegetem a recepteket, és ahogy kedvem-időm engedi, sorra ki is fogom próbálni őket.

Elég sokszor sütök kenyeret, többnyire a kenyérsütő gépben, elég jól szokott sikerülni, szeretjük. Aztán a nyáron, amikor is megépült a kemencénk, pék apukám receptje alapján készült a mindennapi betevő. Hát...a kemencében sütést még gyakorolgatni kell ezen a nyáron is, nagyon sok csínja-bínja van, ki kell tapasztani. Ettünk már onnan vert kenyeret, illetve kissé sápatag kenyeret is. Olyan istenien finom, igazi még nem sikeredett. Na, majd az idén!

Néhány napja azonban ilyen csodásan szép és finom kenyér kerül az asztalunkra, így készül. Ez a tegnapi, a mai még sültebb lett:o) Elképesztően guszta és finom! Ezt a receptet kemencében is ki fogom próbálni, az tuti.

És bármennyire hihetetlen - legalábbis nekem az volt - kacsasütő jénaiban sül:o) A fedele is rajta van ám sülés közben, itt most a fotózáshoz vetkőzött a kicsike:o)

A második kipróbált recept pedig a hajtovány. Eszméletlenül finom!!!

Azért a nagy konyhatündéreskedés mellett kötögetek is. Befejeztem egy újabb aldis zoknit. Élő modell hiányában gyorsan szabtam ki egy keménypapír modellt. Azért az igazin jobban mutat:o)

És amíg itt vacakolok ezzel a töltögetéssel, elkezdtem egy újabbat is:o)))

Az én kicsi pónim...helyett ...

az én kicsi Harunim:o) Elkészült eme remekmű, kb. egy hét alatt. Mentségemre legyen mondva, a héten szaladgálós voltam, sok volt az irodai meló, és... 4-es tűvel lett elkövetve őkelme. Ezért tartott ennyi ideig.

A Haruni hozzávalói:
- Erika, a minta ajánlója
- Melinda-féle " haragos, de szelidíthető tenger" színre festett, kékpofájú Leicester juh gyapjacskája (800 m/10 dkg)
- 4-es kötőtű
- egy megszállott csipkekötő Nöné
- egy angol nyelvet értő Baboo (a betűszín illik a kendőhöz:o)
- sok-sok türelem (két alkalommal 533 szem is van a tűn), továbbá jó vastag bőrrel ellátott popsi

Megjegyzés: az utóbbi kivételével minden hozzávaló igény szerint helyettesíthető mással:o)

A végeredmény: egy 4,3 dkg pillekönnyű csodaságosság:o) Íme Ő:

Ééés...melyiket szeressem, melyik legyen a következő áldozat? Amíg fotóztam, talán meg is találtam, ő pedig a barna lesz, azt hiszem, szintén Haruni-ként fogja végezni:o)

Amint a fotón is látszik, egy gombócka kisebb, mint a többi, ő még kicsit haragos, szelidítésre vár, akár egy hasonló kaliberű kendőcske is megformázható belőle, 5,2 dkg-ot nyom.

Nagyon kellemes, alkotós hétvégét kívánok Mindenkinek!

Néhány kötömény, kezdemény és játék

Szombaton elkészültem ezzel a kis - illetve nem is olyan kicsi - tutyikával:o) Azért a kisgyermekes anyukák könnyebb helyzetben vannak ám, pici lábra hamarabb elkészül minden lábravaló, nekem ugyanis 40-es lábikókra kell gyártanom a dolgokat. Ez a mamuszka Helen régebben ismertetett leírása alapján készült, tolnai első szériás gyapjacskából, aminek 2 szálát fogtam össze, és 5-ös tűvel lustakötéssel követtem el. Jó vastag lett, gondolom, jó meleg is, igazán hasznos lesz Kisebbikemnek, amikor másfél órát fagyoskodik az angol tanárnőnél heti 3x. Haruni-kezdemény Melinda-fonalcsodából, 4-es tűvel elkövetve.

Tegnap éjszaka, azaz már ma volt, elkezdtem következő zokniáldozatomat. Úgy volt, hogy ma kimegyünk a horgászósunkba, és nem akartam csipkecsodát magammal vinni, inkább elkezdtem ezt a zoknit, a sarokrészig nyugisan lehet - mindenféle mintatekintgetés és gondolkodás nélkül - kötögetni. A havazás közbeszólt, de azért felváltva fogom kötögetni a kendővel. Nehogy már egyszerre egyet készítsek el teljesen:o) Egy idő után muszáj újba is fogni, mert már uncsi csak egyféle.

Ismét díjazott lettem! Amandától kaptam ezt a kedves díjat.

Játékszabályok:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.

Köszönöm, Amanda:o) Jól esett, hogy gondoltál rám.

2. A logót ki kell tennem a blogomba.

Hamarosan.

3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.

Megtettem.

4. Írni kell magamról 7 dolgot. Amanda, ha nem haragszol, most utánozó kismajom leszek, ugyanis nagyon tetszik, ahogyan Te összeszedtél néhány dolgot Magadról:o)

- ha hobbi, akkor most és örökkön örökké a kötés; néha egy kis kaland a horgolás és az xelés világába

- ha kaja, akkor rántott sertéskaraj töménytelen mennyiségben; de ki érti ezt, hogy az éttermit sokkal jobban szeretem, mint a sajátomat?

- ha ital, akkor kávé, sok-sok, de csak olyan kis lightosan, és szeretem a finom sört is:o)

- ha film, akkor mindegy, csak ne legyen nagyon vérengzős

- ha szín, akkor elsősorban a barna és árnyalatai, de minden finom, paszteles jöhet

- ha tv, akkor is mindenevő vagyok, zömmel háttérzajként funkcionál, bár valamelyik este jó volt egy kicsit CSAK tv-t nézni

- az utolsónál eltérek a tematikától, csupán annyit még magamról, hogy rettentő türelmetlen vagyok, minden rögtön és azonnal kell, hörcsögölős vagyok, szeretek gyűjtögetni, nem csak fonalakat:o),és "nekem minden kell, mindent ki akarok próbálni" - ezért van sok-sok ufóm

5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.

Na, ezt a feladatot rettenetesen nem szeretem. Nagyon nehéz a sok-sok kretívka közül épp 7-et kiválasztani, és lehetőleg olyat, akinél még nem járt ez a díj. Nehezítő körülmény, hogy egyesekről tudom, nem szeretik az efféléket (kezdem én is így érezni), nem vesznek részt semmiféle játékban. Lehet, hogy nem is fog sikerülni, mindenesetre megpróbálom.

6. Be kell linkelnem őket.

Ezt a feladatot még az előzőnél is jobban nem szeretem, de íme:

Naomi, Csandi, Karina, Piszke Anyóca, Macus

Ennyi, nem bírom tovább idegekkel. Lenne még egy tucat jelöltem, de nagyon lassú már ilyenkor a gépem, és rettentő sokat bosszankodok, amíg ezt a feladatot végzem, hogy mennyi sort kötöttem volna már a zokniból ennyi idő alatt (most tartok kb. fél óránál)

7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Most egy füst alatt eleget tettem Kriszta barátném decemberi kérésének, amikor is szintén Kreatív blogger díjat nyertem.

Most pedig megyek, és kifújom a mérgemet a számítógép hülyeségei miatt, aztán pedig üzeneteket hagyok:o(((

További szép vasárnapot!

Ééééés igeeeeen...

... elkészült életem első, hordható, komplett pár kötött zoknija! Nagy szó ám ez nálam:o)
Nem akarok untatni senkit sem a részletekkel, szerintem egész jó lett. Persze, mint mindenen, ezen is lehet még kicsikét tökéletesíteni, de ez most ilyen.
Modellem a tegnap késő délután meglepetésszerűen hazaérkező Babbokám:o)
Fonal: Aldis zoknifonal, 75 % gyapjú, 25 % műszál, tű: 2,75-ös méret, lábméret:39-40, szemszám: 60.
Segítségemre volt Judit bejegyzése. Örök hála érte!

Minden kedves Olvasómnak nagyon kellemes, kötögetős-bökögetős (bocsi Melinda:o) hétvégét kívánok!

Ui: Reszkess, Melinda-fonalcsoda és Haruni, mert jövök:o)

Egy nagy-nagy felfedezés:o)

Képzeljétek, eljutottam odáig, hogy zavar a kötőtű kötés közben:o) Ti nem jártatok még így? Rájöttem, hogy ezidáig miért nem szerettem zoknit kötni. A kép bal oldalán látható hosszúságú kötőtű miatt. Kifejezetten zavar a munkában, akad egymásba állandóan. Sokkal de sokkal barátságosabb a jobb oldalon látható mini tűcske, épp illeszkedik a markomba, nem gabalyodik össze-vissza. Szóval egész élvezetes ez a zoknikötés:o) Meg a készülő mű is elég barátságosan néz ki, ugye? Nekem nagyon tetszik, és úgy néz ki, hogy nagyon klasszul sikerült a rövidített soros zoknisarok is.
Hogy miért kötök akkor a hosszúval is? A kérdés jogos. Nincs itthon a modellem, hogy próba után látnám már, mikor kell kezdeni a fogyasztást, potyára pedig nincs kedvem dolgozni. Így elkezdtem a párját is, nehogy tétlenkedésre ítéljem magam.

Mit szóltok a modellemhez?

Az ötletet a csipkekötő Lányok fórumáról nagyi67-től csóreszoltam. Hétvégi terméseimet viseli Mici Mackó. Készülget még más is, vannak bontásra ítélt darabjaim, illetve bohóckodok továbbra is a zoknikötéssel:o)

Sikerült megint nönésítenem egy kötöményt, történetesen ezt a nyakbavalót, el is gondolkoztam rajta, nem kellene-e tervezőnek állnom? Szinte mindig úgy járok, hogy bumm-bele elkezdem a munkát, aztán néha-néha a minta nézegetése közben "gyakorlom" az angolt, és felfedezek új dolgokat, ismerős angol szavakat. Amikor már jön a felismerés, majdnem kész a darab, nincs szívem lebontani. Sebaj, a következő már tökéletes lesz!

Szörnyű, hogy nincs a házban valamirevaló szépséges fonal. Illetve azért akad, csak soha nem ahhoz illő, amit épp kiszemeltem következő áldozatomnak. Úgyhogy most a számlámat feltöltöm szép színes pénzecskékkel, és fonalbegyűjtő útra szörfözök:o)

Ez a kendőcske a fiókom mélyén lapuló - korábbi uruguay-i - fingering kettős szálából készült. Nagyon finom színei vannak, olyan jó púderesek.

A lábszárvédő - igaz, nem sok látszik belőle, nem is lényeges - egyszerű mezei harisnyakötéssel készült, alul-felül néhány sor patentminta, csőkötéssel kezdve és befejezve. Tolnai kétágú fekete, 5-ös tűvel. Ilyet még kötnöm kellene, mert nem egy semmire való ruhadarab, jó használatot tesz ebben a hideg, havas időben, illetve a csak bokazoknit hordó, kissé lökött nőszemélyeknek - ez én vagyok:o)

Korábbi bejegyzésem, valamint a tolnai mályvás-lilás csipkés sál folytatásaként íme az egyszerű, simakötésű sapika, semmi csili-vili, csupán egy horgolt virágocska. Szerintem nagyon jól áll a Hugin! Szerintetek is?

A nagy durranás még várat magára, mindennel foglalkozom, csak a szépséges gyapjúpulcsival nem. Rizsmintás ujja kötés fázisában vagyok, (a bontást még mindig halasztom) de naaaaagyon uncsi, így mindig más után nézek:o) Nem kellene nekem mindig internetezni, egy hét szünet alatt biztos befejezném az összes ufómat. De nem vagyok ám én egy szigorú emberke, így nem vonom meg magamtól ezt az élvezetet:o)