Színjáték:o)

Az úgy történt, hogy Bucilla Betti megajándékozott engem egy számomra nagyon kedves színvilágú sk. festett-fonott fonalgombóccal, talán ezzel itt. Sokáig csak nézegettem, keresgéltem hozzá a megfelelő mintát. Nagyon szerettem volna már kipróbálni, milyen egy kézzel font fonalból kötni. Aztán a Ginkgo kendőre esett a választásom, kötögettem is egész a leláncolásig, de még egy csomó fonalam maradt. Az a helyzet, a kész mű sem igazán tetszett, így egy gyors elhatározással lebontottam. Megint keresgéltem, aztán bevillant a világ legegyszerűbb kendője, a Nina-Nöné kendő. Őt is elkezdtem, de valahogy ez sem tetszett igazán. Újabb bontás. Szegény fonal, úgy kezdett látszani az én gyilkolásom nyoma. Félretettem, majd a blogokat böngészve szembe jött velem egy nagyon tetszetős kendőcske, ami szintén saját festésű és fonású fonalból készült, alkotója Erzsike. Nagyon-nagyon beleszerelmesedtem a látottakba, és már tudtam, mi lesz a Buci-fonalból. Íme ő:o) Az első kép vakuval, a második vaku nélkül, a valódi színek a kettő között.
A vége felé roppant izgalmassá vált a helyzet, így még soha nem rettegtem, hogy kevés lesz a fonalam. Ilyen pici volt a gombóc, és még ennyi híja volt.
Gondoltam, nem úszom meg a házasítást, így előkerestem a lehetséges áldozatokat, melyek Melinda boszikonyhájában készültek. Nyilván a színek és a fonal minősége sem olyan, némi-némi hasonlatosság felfedezhető, ha nagyon akarja az ember:o)

Végül nagyon örültem, hogy nem kerültek felhasználásra. Egy irinyó-pirinyó gombócka még ki is maradt.
Horgolási kényszerem is volt az elmúlt napokban, így születtek ezek a kis mandala-szerűségek. Lehet használni akár faliképnek, akár poháralátétnek, gondolom én:o) Inspiráció innen.
Így néz ki a hátuljuk.
Hosszú-hosszú ideje nem volt a kezemben akril vonal. Néha rám jön a párnahuzat készítési inger, viszont természetes anyagokból kicsit drágának találom, illetve félteném kitenni a különféle viszontagságoknak. Így arra gondoltam, hogy akrilból vagy esetleg feles gyapjúból, pamutból fogok bespájzolni. Azt hiszem, az utóbbi variációknál maradok, az akrillal igen nehezen boldogulok, főleg a horgolás kín szenvedés vele. Így marad a kötés. Az egyik oldal kész, a másik oldalán még hezitálok, miféle huncutságot vigyek bele:o)
A kezem továbbra is fáj, hol jobban, hol kevésbé. Egy kedves Barátném ajánlotta a Müllerben megtalálható esetleges gyógyírt, íme ő, talán enyhíti a szenvedéseimet.