Ünnep a Családban és egyebek

Szentül megfogadtam, hogy csak akkor jelentkezem, ha már tudok kész dolgokat mutogatni. Sajnos ezt most nem tudom teljesíteni. Azonban van olyan kedves Barátném, aki hiányol a blogon, ezért úgy döntöttem, mégis jelentkezek. Voltak események a Családban, illetve van egyéb más mutogatnivalóm, úgyhogy belevágok.

Lehet, hogy picikét most hosszú leszek, elnézést érte!

Másodszülött Tündikém 17 éves lett! Szinte hihetetlen, hogy elrepült az idő. Annyira előttem van a 17 évvel ezelőtti éjszaka és az azt követő nap délelőttje. Szine órára pontosan akkor jelezte világra jöveteli szándékát, mint előtte majd 3 évvel a nővére, Ági (Baboo), éjjel fél 12-kor. Aztán egy kicsit megszenvedtünk mindketten, és másnap délelőtt 10 óra előtt 10 perccel megérkezett az én kis "Szöcském", ahogyan Férjuram hívja. Kicsi korában állandóan izgett-mozgott, ugrabugrált, mint a szöcskék, így ez lett a beceneve. Ma már nem igazán illik rá ez a jelző, de így maradt, és azt gondolom, az idők végezetéig családtagjaim így fogják Őt hívni.

Ágikámmal nagy tortasütést rendeztünk. Lányok, megéltem majd 42 évet, de agyon aggódtam magam, hogy milyen tortát fogok én sütni. Ritkán teszem, mert ismerem magam. Valami mindig balul sül el, vagy púpos lesz, vagy megég, vagy behorpad, de hogy soha nem úgy sikerül, ahogy én akarom, az már igaz. Aztán úgy gondoltam, itt van ez a csodavilág, az internet, hát keressünk rajta valami okos receptet. Így akadtam rá erre a csodás blogra, ahol is egy nagyon részletes és mindenre kiterjedő leírást találtam a piskóta sütéséhez. A végeredményben nem csalódtam, csodás tortakarika született. Aztán pedig megtöltöttük finom túrós töltelékkel, a tetejére hideg pudingos krém került, és díszítésül csodásan kemény tejszínhab mütyürkék kerültek finom frissen szedett ribizliszemekkel. Az a fránya marcipáncica ferde talpakon állt, és állandóan el akart süllyedni, így kénytelenek voltunk néhány fogpitiszkával megtámasztani. Szerintem nagyon jó és hangulatos, igazán szórakoztató délutánunk volt így két római jog tétel tanulása közepette, és a torta is nagyon fincsi lett. Az Ünnepeltnek tetszett és ízlett.

Az ajándékokról elég hiányos a fotókészlet, néhány olvasnivaló, egy Kricsár-féle gyűrű, ezüst nyaklánc cicamedállal és egy cicás lyukasztó. Ugyanis a cica a mindene. Szegény fekete Cicánk kb. egy hónappal ezelőtt eltávozott közülünk, megsirattuk. De már cseperedik az utánpótlás, a barátnőnél erősödik, és várja, hogy új otthonába kerüljön. De addig is még kapott Tőlük egy Zakariás névre keresztelt harci halat akváriummal és mindenféle mütyürökkel felszerelve.

És persze megkapta a cicis táskát egy szolid Baboos díszítéssel.

Én pedig tunisziul horgoltam egy napszemüveg tokot, csak fotó nincs, mert állandóan magával hordja. Továbbá készül egy neszeszer szintén tunisziul, de ebből lehet, hogy a 18.-ikra (ezt így kell leírni?) lesz valami:o)

Mostanában nem igazán van kedvem alkotni, ugyanis minden, ami megkezdett, nem igazán szerelemalkotás. A horgolt poncsó rém unalmas már így a vége felé, a batmanujjú felső fonalával nagyon megjártam, merev, és irtó ronta a szaporítás-fogyasztás, úgyhogy állandóan bontogatok:o((( A napokban elővettem a tavaszi-őszi színkavalkádot, illetve egy negyedkész Baltic Blossomot, aminek júl. 22-re kész kell lenni. Ez már úgy félig-meddig szerelemkötés, de mivel már egyszer megkötöttem, nem olyan izgi.

Annál izgalmasabbnak ígérkezett a szatyorkötés, neki is kezdtem, és hatalmas lendülettel jutottam el idáig.

De aztán megint történt valami. Megláttam a Knitty új számát, benne egy csodás kendővel. Rögtön elkezdtem próbakötést készíteni egy natúr Rikker-féle merinobol, és megállapítottam, hogy ezt fogom szeretni. Pedig a fonákán is figyelni kell, mert ott is kell összekötni, ráhajtani.

Aztán késő délután Férjuram ezzel a hatalmas dobozzal örvendeztetett meg! Megérkeztek Erikától a Rikker-féle új csodák. Én aztán nem aprózom el, ugyen? Már kartondobozban érkeznek hozzám az alapanyagok:o)

És persze nem én lennék, ha rögvest neki ne kezdtem volna valaminek. A lilás-mályvást nyomban felgurigáztam, és az új knitty-s kendővel fel is avattam. És természetesen ismét hoztam a formámat, oly apró a minta, hogy alig látom, el is néztem, így rontás van benne. Úgyhogy az éjféli híradó alatt újabb gurigázás, és ismét elkezdtem. A szemem tágra nyitom (nem zárom), és folytatom. Azért a rontottat megmutizom.

És a mai reggel örömhíre, hogy díjat kaptam kedves Barátnémtől, Naomitól. Noémi kedves, nagyon szépen köszönöm!

A dolgom csupán annyi, hogy én is tovább adjam ezt a díjat 5 olyan embernek, blogoló-alkotónak, akik munkái csodálatra méltóak, és engem teljesen lenyűgöznek. Én szívem szerint mindenkit jelölnék, akiket olvasok, de a szabályt betartom. Most rendhagyó módon elkalandozok a varrás és a hímzés világába is, jelöltjeim kerülnek közülük is.

Íme Ők:

Erika

Moncsi

Naomi

Abile

Barbi

Lányok, ez a bejegyzés cca 2 órámba került (fotókicsinyítés, feltöltés + sz.r a gépem). Többet nem szabad ilyen sok dolgot összegyűjtenem:o)

Játék

http://goldenagepaintings.blogspot.com/

Kinga játékra hívott, ami csupán annyi, hogy mondjunk magunkról 7 tulajdonságot, hogy megismerjük egymást itt a blogvilágban, majd adjuk tovább a felkérést további 7 blogbarátnőnek.
Nem kis fejtörést okozott, hogy mit is írjak magamról röviden, illetve kinek passzoljam tovább. Lássuk, milyen is vagyok:

1. Életem értelme a családom, a két Nagylányom. Nagyon büszke vagyok Rájuk, pedig tulajdonképpen semmi kiemelkedőt nem tesznek, csupán jól tanulnak, szófogadó, rendes, illemtudó gyerekek, ami valljuk meg őszintén, a mai világban lassacskán ritkaságszámba megy.

2. Nehezen teremtek kapcsolatot, pedig 14 évig hivatalnok voltam egy kis faluban, és abből adódóan minden percemet az ügyfelekkel való kommunikáció tette ki. Bár a főiskola 4 éve sokat lendített rajtam ezen a téren.

3. Újra felfedeztem magamban a kézimunka iránti szeretetet és vágyat, ami annak köszönhető, hogy a hivatalnoki életemet feladva itthon dolgozom, és az időmet úgy osztom be, ahogyan a legjobb nekem.

4. Mint mindenki, sajnos én is rendelkezem néhány rossz szokással, többek között elég sokat dohányzok; képes vagyok egy kézimunkáért napokig elhanyagolni egyéb teendőimet (főzés, mosás kivételével).

5. Rossz tulajdonságaim: hamarabb jár a szám-kezem, mint az eszem; magam észre sem veszem, de "pofákat" vágok, ha valami nem tetszik; ha rossz a kedvem, még az élő fába is képes vagyok belekötni.

6. Nagyon szeretek olvasni, de ezt mostanában elhanyagolom, ugyanis nehezen tudok egyensúlyt teremteni a kötelesség és többféle kikapcsolódás között (pl. másfél nap alatt olvastam el a Twilight-ot és a New Moon-t, és megnéztem a filmet is).

7. Nagy-nagy vágyam, hogy egyszer eljussak a családommal Görögországba.

Akiknek a játékot továbbadom:
Kati
Kriszta
Mariska
Csipcsilla
Melinda
Christine
Jucuu

Cicis táska:o)

Bocsánat a jelzőért, de ha meglátjátok a formát, szerintem Ti is egyből erre a jelzőre gondoltok:o)

Ezzel molyolok már napok óta. Érdekes a forma, de gondolom, ha megtöltődik tartalommal, másképp fog kinézni. Már a következő fotón is kicsit másképp mutat.

Szabásmintám nem volt, egy francia horgolós blogon akadtam rá Csilla segítségével, nagyon megtetszett és nekiestem, mint ló a töknek a nagyinégyzetek horgolásának. Szinte ész nélkül készültek, aztán az összeállítás okozott némi gondot, megint hoztam a formám:o) Még ezer szerencse, hogy Baboo most itthon töltődik a következő vizsgahullámra, így segítségül hívtam. Megfejtette a rejtélyt, legalábbis az induló lökést megadta a továbbiakhoz. Azonban a kínkeserves és igen hosszadalmas négyzetösszeöltögetés után az eredmény elég siralmas volt. Már sajnálom, hogy nem kattogtattam néhány fotót, mindenkinek mosolyt csalt volna az arcára a látvány. Aztán tovább bolyongtam az említett blogon, mígnem több hasonló formájú táskát is találtam. Végül Baboo újra nekiveselkedett az értelmezésnek, és megfejtődött a rejtvény! Így már elég csinoska a forma, csak azok a cicik ne lennének:o)

Vár még munka rendesen, mint látható, az egyik füle készül, már nem sok hiányzik, aztán még ott a másik. Nem kellemes a készítése, már a bal kezem középső ujját nem érzem.

Végül kap majd egy "Baboos" csinosítást, díszítést, és reményeim szerint hétvégén a 17. évét betöltő Tünde leánykám tulajdonába vándorol.

Majd a végeredményről szintén képes beszámoló készül.

Pattintós zár

Kislányok, segítsetek, legyetek szívesek! Hol lehet kapni ilyen pattintós zárat?

Babookám mintha látott volna a Tűpárnában, de sajnos nem jön be az oldal. Lehet tudni a Lányokról (Edit és Bogi) valamit?

Csipkeponcsó és mintája

Íme az elkészült mű! Nekem nagyon tetszik!

gy ici-picit hosszúnak találom, de azért már sokkal barátságosabb a mérete, mint az entrelac-poncsónak. Még mindig el tudok csodálkozni a gyapjúfonal rugalmasságán. Sebaj, a következő még tökéletesebb lesz!

Ó, jaj, most vettem észre, hogy Férjuram a pofázmányomat is belevette! Pedig kifejezetten kértem, hogy a szalonképtelen fejem, illetve egyéb sallang maradjon le. Na, mostmár mindegy, legalább látjátok, milyen vagyok morcosan:o)

Aki szeretné megkötni, annak röviden: 72 szemre kezdtem, azaz 4x a minta + 1-1 szélszem. A mintát 11x kötöttem le. Két teljesen egyforma téglalap készült, amit aztán összehorgoltam (ügyesebbek kötést utánzó öltéssel szépen összevarhatják). A nyakával nem csináltam semmit, különlegességét a minta pici hullámossága adja. Ezt nem is blokkoltam. Végezetül a legnagyobb munka a szélcsipke elkészítése, közel 500 szem volt a tűn!

Többen kértétek a csipkeminta leírását, így feltettem. Forrás: Olasz kötött modellek '88 című kiadvány.

Ezt is készítettem!

Majdnem elfelejtettem ezt a szépséget is bemutatni! Ő az én első nagy-nagy horgolmányom, az All Shawl. A szélmintán egy kis változtatás van az eredetihez képest. Így jobban megfeszül, és pikót pedig nem tudok horgolni, illetve nem oda esett, ahova kellett volna. Nyilván én voltam a hunyó, de már megszoktam:o)) Jó kis meló volt, de szerintem megérte. Nekem legalábbis nagyon-nagyon tetszik!

Kééééész!!!!!!

Végre, valahára elkészültem a csipkeponcsóval! Egy kicsit sokáig készült, néha elhanyagoltam, de két napja nekiveselkedtem, és itt az eredménye. Most épp ázik a kicsike. A mai napot végigmolyoltam a szélcsipkével, de a tegnap este-éjszaka sem volt piskóta. Egy kicsikét kínlódtam az összeállításával, még Erikának is sikítottam, de aztán rájöttem a megoldásra. Hej, ha egyszer ki tudnám nőni azt a hibámat, hogy hamarabb jár a szám-kezem, mint az a kevéske eszem! Amikor kínkődök, nem tudom, hogy a gondolkodó agyamat hova süllyesztem? Férjuram és Tündike csak nevettek rajtam, rohangáltam a nappali és az előszobai tükör között, már mindenki az összeillesztésen dolgozott. Aztán jött a megvilágosodás, és minden ment simán. Éjjel kettőkor felszedtem a szélszemeket, és a többit a mai napra hagytam. Illetve már ama nagy művelet is ma volt:o) Na, mondanom sem kell, hogy a formámat ismét hoztam, 3x veselkedtem neki a szélének, mire ráfogtam, hogy talán így jó lesz.

Blokkolás utáni állapotokról fotó holnap. Ma igyekszem idejében ágyba bújni.
Nagy szolgálatot tett a mai munkában az Erikától bezsákmányolt néhány kötős segédlet illetve a Gabella-féle kötőtű. Nagyon szuper mindegyik:o)))

Ha a hülyeség fájni tudna...

én már ordítanék tőle, ahogyan azt a megboldogult régi szép időkben egy népszerű csehszlovák sorozatban Strosmayer doki mondogatta a kissé butácska nővérkének.

Alapvetően szégyenlem a hülyeségeimet, és amit csak lehet, titokban tartok még a család előtt is, nemhogy a világhálón. Aztán ma reggel azt gondoltam, hogy okulásképpen miért is ne oszthatnám meg Veletek? Legalább nevetős perceket szerzek Kedves Olvasóimnak, és még hasznos infóhoz is juthat, hogy az én példámat ne kövesse.

Akkor kezdem az elején: miközben vasárnap a vásárfiámmal dicsekedtem, a háromféle fonal közül a legcsodálatosabb, finom puha merino ázott, mert nagyon büdi volt. Aztán jött a centrifugázás, gondosan egy védőhálóba csomagolva, csak úgy, ahogy szoktam. Illetve, egy kis változtatást eszközöltem, és öblítéses centrire állítottam, közben a gépben felejtettem azt a fránya ökogolyót. Hát, amikor a centri leállt, nyúlok a csomagocskáért, már sejtettem, hogy nagy a baj. Ez a látvány fogadott (rendesen fotózni még most sem tanultam meg).

Lényeg, aki nem tudja kinézni, mi van a képen, elkezdtem a nemezelés tudományával is foglalkozni:o( Jó, jó, tervben van majd egyszer, de ez az idő nem múlt vasárnapra volt előírva.

Lényeg a lényeg, jól kibosszankodtam magam, és napokon keresztül rohangásztam nézegetni, hogy mit is fogok vajon vele kezdeni, hogyan fogom én ezt feltekerni? A tekerést amúgy is utálom. Ma reggel próbálkoztam a gurgatással, kissé nehézkes, de megoldható (még eddig), a gombócka így néz ki:

A másik hülyeségem: fonalismeretem hiányosságaira épül. Ezt a gurigát szintén a vásáron vettem, nagyon örültem neki, mert nem kell gombócozni, és már Anicénél is láttam ilyen kiszerelést. El is kezdtem vele a munkát (fotó még nincs, mert titok), és nem tudom eldönteni, hogy ez gyapjú-e vagy nem. Ugyanis nem olyan rugalmas, mint a Rikkerék gyapja, és olyan furi, nagyon vékony szálakból van sodorva. Aztán elgondolkoztam, hogy a gyapjúfonónál, akinél volt egy halom szúrós szép színes guriga, meg a pihe-puha merino (aki időközben nemezelte magát), meg egy csomó kártolt gyapjú, miért árulna márféle fonalat is? Nem tudom, lehet-e látni a fotón valamit belőle. Aki tud valami okosat ezzel kapcsolatban, segítene nekem?

A következő képek pedig újabb, már nem hülyeségeimet mutatják. Gabella-féle poncsók Nöné módra, félkész állapotban.

És majd elfelejtettem, ma felszenteltem az entrelac-csodámat, aminek végül ilyen szegélyt kötöttem. Kíváncsi voltam, hogyan érzem magam benne, de kellemesen csalódtam. A mai hűvös, szeles reggelen jó szolgálatot tett, és jól éreztem magam benne. A boltban egy férfiú nagyon meg is dícsérte.

Mai szerzeményeim:o))...

amikben az a csodálatos, hogy a Férjem nélkül nem lennének ma itt előttem. Ugyanis ma Férjurammal édes kettesben horgászkiállítást nézegetni és vásározni voltunk. Tegnap és ma volt a szokásos Mihály-napi tavaszi nagyvásár Debrecenben. A Kézművesek Utcájában kezdtünk, mert a Párocskám különleges, általa eddig még nem használatos dolgokat készült vásárolni, mint pl. péklapát (készül a kemencénk az udvaron), karikás ostor (jövő hónapban kisebb fajta verseny lesz a szomszédos városban egyéb más magyaros tevékenységekkel együtt), frankó bicska és bicskatartó. A soron bolyongva egyszer csak megszólal: "Nézd Anya, ott meg árulnak valami fonalat!" Na, nekem sem kellett több, azonnal ott teremtem az árusnál. Egy kedves idős úr épp fonalat sodort a rokkán, nagyon érdekes volt látnom. Aztán szóba elegyedtünk, jól elbeszélgettünk, és fél kg, kissé "szennyes", de finom piha merinóval távoztam, és a bukszám egy ezressel lett vékonyabb (a fotón a jobb felső). De közben, mivel neki nem volt mérlege, elmentünk egy másik sátorhoz a fonalat lemérni, ahol SZINTÉN gyapjakat is árultak. Na, nekem sem kellett több, fél kg fonallal a szatyromban mentem vissza a másikhoz. Ott voltak helyes kis gombócban szép színes fonalkák, de nagyon vastagok és nagyon szúrósak voltak, így azokból nem került a szatyorkámba. De volt egy nagy-nagy guriga vékonyka fonalacska, igaz, hogy nem merino, de szépséges, ő a szatyorkámban landolt 2.500 Ft ellenében. Aztán itt is jól elbeszélgettem, és végül szóra került a merino is, így az is előkerült a sátor hátuljából, és szintén fél kg boldog tulajdonosa lettem 1.650 Ft-ért. Az egészben az a legszebb, hogy Rikkeréknél rendelésem van 1 kg natúr merinora:o) Persze, kárba semmi nem fog veszni, tervem százezer, amiben szerepel natur kendő, illetve én is ki szeretném próbálni a festést.

De ez a még a jövő zenéje. Míg én itt írogatok, két Leánykám itt tátja a "haját", és kérdezgetik: "Anya, mikor lesz kész a tavaszi sálam (ami már szerintem őszi)? Mikor fejezed be a zoknikat?"

Szerencsére hirtelenjében más nem jutott az eszükbe:o)

Most befejezem, mert ázik az egyik merino, ugyanis ő elég büdöske, így nem szívesen vágom bele a tű(i)met.

A komód és a fonalak

Ma teljesült a legfrissebb álmom, megkaptam végre a fonalaim tárolására szolgáló rattan komódot. Szerelmese vagyok ezeknek a bútoroknak, nagyon sokat nézelődök itt. Már személyesen is jártam a boltban, egy szennyestartóval "boldogítottam" Baboot szegedi otthonában. Régebb óta boldog tulajdonosa lehetnék eme darabnak, csak az én kis Zsókámmal (Peugeot 206) nem tudtam volna hazaszállítmányozni, így Férjuramra kellett várnom türelmesen, amíg a kisbusszal a bolt felé vetődik. Méreteit tekintve nem egy oltári nagy darab, csupán 95x80x30 cm, 3 hosszú és 2 rövid fiókból áll, épp ezért az összes fonalamnak nem tud lakhelyéül szolgálni. Azért a legbecsesebb kincseimet el tudtam benne raktározni. A tetején méltó helyre került a Moncsi barátnémtól kapott egyik csodaszép horgolmány, valamint a Leánykáimtól kapott apróságok.

Anyák napja és egyebek

Kreatív Nagylányom most sem bírt magával, és ezekkel a szépségekkel örvendeztetett meg engem Anyák napja alkalmából. Tündikém most nem volt alkotói hangulatban, így egy Danielle Steel könyvvel lepett meg. Most már nagyon-nagyon időszerű lenne végre, hogy olvassak is, mert csak gyűlnek-gyűlnek az olvasnivalók.

Megint csapongó kedvemben vagyok, most a horgolásba szerelmesedtem bele. Ágikám megkért, hogy horgoljak néhány virágot, hogy kitűzőt készíthessen belőlük. Elővettem az akril fonalkészletemet, és számomra kissé szokatlan színösszeállításban ezek a virágok készültek:

A gyapjaim között is nézelődtem, és a két sárga kombinációjával is készült egy kis virág, amit a narancsos "sivatagi csodára" tűzve - mint sáltű - egyből beindult a fantáziám. A két Patons kendőnkből maradt ki egy kevéske fonal, és rögtön azokból is virágokat gyártottam. Így most már nem csak Kricsár-féle sáltűnk, hanem Nöné-féle virágtűnk is van a kendőkhöz.

Ezeket a nagyi-négyzeteket még nem tudom, hogy mire fogom használni, még gyártok néhányat, és majd kitalálom. Jó készíteni őket, olyan kis egyszerűek. Egyébként az tetszik nagyon a horgolásban, hogy nem kell annyira számolgatni, figyelni a mintáknál - legalábbis ezeknél a projekteknél - bármikor letehetem, tudom utána folytatni mindenféle gondolkodás nélkül.

Nem olyan rég Éva a blogjában közzétett egy horgolt kendőmintát, ami rögtön megtetszett, és a fantáziám megint beindult. A nagyon színes vékonyka fonalkáim erre a kendőre tökéletesek lesznek, így rögtön el is kezdtem az egyikből.

Elég sűrű a minta, a fonal is vészesen fogy, ezért az utolsó színes gurigából egy vastagabb tűvel kezdtem kísérletezni , ez az eredmény. Nekem tetszik, és bármennyire fájlalom, le fogom bontani a zöldes-feketét, és szintén ezzel a vastag tűvel fog elkészülni egy-egy vékony nyakba-vállra való kendőcske.

A kötéshez sem lettem teljesen hűtlen, lassacskán kötögetek minden megkezdett munkámat, egyszer csak a végére érek mindegyiknek. Numero 1. viszont ez a csipkeponcsó, amit néhány napja kezdtem el. Remélem, ennek a méretei már jók lesznek, és nem járok úgy, mint az entrelac-poncsóval. Akarok végre a világoskék farmereimhez hűvös nyári napokra egy kék színű poncsót.