2008. december 27., szombat

Jelentkezés

Kedves Blogolós Társaim!
Elnézést kérek, hogy ilyen soká jelentkezem! Köszönöm Mindenkinek, aki kellemes ünnepeket kívánt nekem. Elég sok minden történik velem mostanában, és mondhatom mégis azt, hogy semmi. A legfontosabb, hogy szenvedőset játszok már több mint két hete. Ízületi gyulladásom van mindkét lábamban. Iszonyatos fájdalommal és sok esetben mozgásképtelenséggel jár ez a dolog, amit eddig soha nem tapasztaltam. Úgyhogy a várva várt karácsony számomra nem úgy zajlott, ahogyan azt én elterveztem. Azt gondoltam, hogy 4 hosszú év után végre nem kell vizsgára tanulnom, nem kell beadandó dolgozatokon görcsölnöm, nem kell a szakdolgozathoz anyagokat keresgélnem, hanem végre Leánykáimmal nagyokat sütve-főzve, kötögetve-hímezgetve készülünk a szép ünnepre. Na, ebből nem minden valósult meg. Elég szegényesre sikeredett a menüsor, a sütikről nem is beszélve, éppen csak megfőztem, már "szaladtam" is pihenni egy sort. A sok pihenés után pedig szinte nem tudtam lábra állni. Egyik este a Lányok beleültettek a számítógépes görgős székbe, és azzal gurultam a lakásban. Hát, akár nevetni is lehetett volna rajta, én inkább a zokogást választottam. Hosszadalmas gyógyulás vár rám, de remélem, elérkezik hamarosan az az idő, amikor ismét tudok szaladni. Kynjaim közepette kötni sem nagyon volt kedvem, úgyhogy ajándékaim csak részben készültek el. Babookám majd fényképez, és felteszem az általam készített dolgokat, illetve az ajándékaimat is. Remélem, a technika ördöge most már békén hagy minket, és egy időre szünetelteti a csíntevéseit a mi hálózatunk tájékán. Marha rossz net nélkül napokon keresztül!
Kellemes pihenést és alkotást kívánok Mindenkinek!

5 megjegyzés:

Moncsi írta...

Drága Gyöngyi!

Mielőbbi gyógyulást kívánok Neked!
Ez a pár nap is csak olyan, mint a többi, az a baj, hogy mindig görcsölünk rajta. és, ha valami közbejön, akkor azt hisszük, vége a világnak. A fontos, hogy állj lábra minél előbb. Kívánom, hogy az új évben minden álmod teljesüljön, és persze jó egészséget az egész családnak!

Puszi: Móni

nöné írta...

Mónikám!
Köszönöm kedves szavaidat! Igazad van, tényleg azt hittem, hogy vége a világnak. Csak százezerszer mondtam el, hogy a mézes krémes hiányát mennyire sajnálom. Imádom azt a süteményt, és tudom, hogy a Családom is! De még jön a szilveszter, hátha nekikezdek. Köszönöm jókívánságaidat! Nem láttam a blogodon, vagy figyelmetlen voltam? Megvan a csodamasina?

Puszi Neked!

Anice kötős blogja írta...

Hát igen, tényleg hiányoztál, de erre nem is gondoltam, amit írsz!
Nálunk is a nagy drukkban előjött az asztmám és szétköhögöm a házat, úgyhogy várom a csendes? hétköznapokat és jobbulást kívánok a boldog új esztendő mellé!

Moncsi írta...

Persze megvan a gép, és többnyire jó képeket készítek, majd még beletanulok. Pl. a Libuskás blogomban az utolsó képeket nézd meg, a diós kalácsban még a darált diómorzsák is látszanak. Az jól sikerült, és nem csak a felvétel. :)Melyik mézes krémest készíted, a szalalkális tésztásat, vagy amibe baracklekvár is kell a lapok közé? Mindegyik finom, az biztos!

nöné írta...

Egy nagyon régi, még általános iskolás koromból egy osztálytársam anyukájától való a recept, nem szalalkális, hanem sütőporos, négy lapos, és nincs benne lekvár. Irtó fincsi, ha kéred, nagyon szívesen elküldöm a receptet. Annyira finom, sokkal jobban szeretem, mint amiben lekvár van, vagy a krémje grízes. Hm, már megint összefutott a nyál a számban. Mivel lassacskán javulgat a lában, szilveszterre megsütöm a métereskaláccsal együtt.