Kééééész!!!!!!

Végre, valahára elkészültem a csipkeponcsóval! Egy kicsit sokáig készült, néha elhanyagoltam, de két napja nekiveselkedtem, és itt az eredménye. Most épp ázik a kicsike. A mai napot végigmolyoltam a szélcsipkével, de a tegnap este-éjszaka sem volt piskóta. Egy kicsikét kínlódtam az összeállításával, még Erikának is sikítottam, de aztán rájöttem a megoldásra. Hej, ha egyszer ki tudnám nőni azt a hibámat, hogy hamarabb jár a szám-kezem, mint az a kevéske eszem! Amikor kínkődök, nem tudom, hogy a gondolkodó agyamat hova süllyesztem? Férjuram és Tündike csak nevettek rajtam, rohangáltam a nappali és az előszobai tükör között, már mindenki az összeillesztésen dolgozott. Aztán jött a megvilágosodás, és minden ment simán. Éjjel kettőkor felszedtem a szélszemeket, és a többit a mai napra hagytam. Illetve már ama nagy művelet is ma volt:o) Na, mondanom sem kell, hogy a formámat ismét hoztam, 3x veselkedtem neki a szélének, mire ráfogtam, hogy talán így jó lesz.

Blokkolás utáni állapotokról fotó holnap. Ma igyekszem idejében ágyba bújni.
Nagy szolgálatot tett a mai munkában az Erikától bezsákmányolt néhány kötős segédlet illetve a Gabella-féle kötőtű. Nagyon szuper mindegyik:o)))