2009. augusztus 26., szerda

Ihletem van ...:o)

az íráshoz és a mutogatáshoz. Bár az az igazság, hogy kész dologgal nem igazán tudok előrukkolni, és ez az állapot már-már engem is aggaszt:o( Míg kedves Barátnéim sorban mutogatják a csodásabbnál csodásabb alkotásaikat, addig én csak idekapok meg odakapok, és minden félben van. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy kendőt kötni számomra felüdülés és rém egyszerű dolog, miután kapok némi segítséget az én kis "csipkenagyasszonyomtól":o) Míg egy pulcsi vagy egy kardigán kín szenvedés, már a darabok megkötése is, az összeállításról már nem is beszélve. És most ilyenek vannak nálam porondon. De azért egy elkészült és már viselt darabkát tudok mutatni, a már több hónappal ezelőtt elkezdett Gabella-féle poncsó, szintén Nönésítve, jobban mondva Baboosítva.
Először is két nagyon fontos dologról ejtenék szót, mielőtt belecsapok a mutogatásba. Csodálatos 3 napot töltöttünk el a családommal Kunszentmiklós-Bösztörpusztán, a Magyarok Szövetsége Országos Gyűlésén. Persze ezt nem kell ám szó szerint érteni, hogy gyűlés volt, az csak az utolsó napon és mi már azon nem voltunk jelen. Én ennek a Szövetségnek a ténykedéséről és programjáról nem óhajtok beszélni, akit érdekel, utánanézhet. Viszont arról, hogy 1-2 százezer ember kultúrált, galibamentes 3 napos - szinte már történelmi időutazásnak tekinthető (bocsi, Babookám, de ez a gondolatod nagyon megtetszett, így kölcsönvettem) - együttlétének voltunk mi is részesei, arról már annál inkább. És, mint ahogy a hangosbemondóban el is hangzott, Magyarország legnagyobb létszámú szabad téri rendezvénye volt ez úgy, hogy a média egy szóval sem említette. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: csodálatos népi, kézzel készült alkotások, őstermelők portékái (palackozva és frissen), egyéb népies alkotások, mint például sok-sok magyaros ruha, és aki éhes és szomjas volt, nagyon-nagyon sok kifőzde kínálatából válogathatott. A folyadékra különösen nagy szükség volt, mert az első két napban iszonytató hőség akart minket legyűrni, mi is nem győztük üvegszámra inni a löttyöket és a frissen csapolt nagyon-nagyon finom Magyarok Sörét. Voltak műsorok, magyar ősi harcművészeti bemutatók, történelmi élőkép több száz lovassal és gyalogossal különféle korok ruháiban, népi gyógyítók, csontkovácsok, akik sátrai előtt irtó sok ember várakozott a sorára. Egyszóval jellemezve a történéseket, csodálatos volt! A jövő évi nyaralásunk egy része már eldöntve, újra ugyanitt.

És eme rendezvénysorozat számomra egyik legfontosabb eseménye az volt, hogy végre személyesen találkozhattam az én barátnémmal, Erikával. Igaz, a technika ördöge nagyon-nagyon ellenünkre volt (alig volt térerő, illetve terheltek voltak a vonalak), alig tudtunk telefonon egyeztetni, így csupán röpke időre sikerült összefutnunk közeledve a nap végéhez. Persze, mondanom sem kell, hogy egy cseppet sem csalódtam az én barátnémban, ugyanolyan nyílt, közvetlen és aranyos, mint ahogyan eddig a virtuális világban megismertem és elképzeltem magamban Őt. És, nem érkeztünk üres kézzel.

Mivel én magamban Erikát a csipkekötés nagyasszonyának nevezem, ezért azt gondoltam, hogy badarság lenne valamiféle csipkekendővel vagy poncsóval előállnom. Így hosszas vívódás után ismét a horgolótűhöz nyúltam (mint már korábban is egyszer), és Csilla weblapjáról ihletet merítve ezt a kis hátizsákot követtem el. Köszönet érte! A leírást picit Nönésítettem, de azt gondolom, nem vált kárára. Pici hiányossága: egy gyönyörűséges fagomb, de ezt a gazdájára bíztam. Továbbá elkalandoztam egy kicsikét másfelé is, Babookám segítségével horgoltam ezt a gyöngykarkötőt (nekem is van ilyenem), a szerelvényezését Ágikám készítette, ahhoz Ő mégis csak jobban ért. Illetve varrógéphez is ültem, miután Ágikám befestette és kiszabta a hófehér pamutanyagot, én összebarmoltam. Igen, annak nevezem, mert nem úgy sikerült, ahogy én az elméletben elgondoltam. Megállapítottam, hogy a varrógéppel továbbra sem vagyok jó barátságban:o(

Mivel Erika szereti a lepkentyűket, Baboo hímezett egy lepkemintás tömött fityegőkét.



Én is kaptam ám csodálatos ajándékokat. Ezt a dobozkát, amit már Erika oldalán is megcsodálhattatok, benne megbújva egy bambusz horgolótűkészlettel. Na és, hogy nehogy fonal nélkül maradjak az elkövetkezendő néhány évben, ezeket a csodákat is kaptam. Fotó után jól elrejtem őket a doboz mélyére a többi uruguy-i fonalam mellé, hogy majd a téli hosszú estéken vehessem csak elő. Ugyanis már a fantázim beindult, csak az a fránya idő... És a postaköltségtől mentesítve egy fonalrendelés eredménye is a birtokomba került:o)



Nyaralásunk utolsó felvonásaként holnap indulunk Szegedre, útba ejtve a debreceni Farmer-expót, és vasárnap délután hazaérkezve nyilvánítjuk majd befejezettnek az idei nyaralásunkat. Hát, lehetett volna hosszabb és kevésbé megszabdalt, na de sebaj, lesz még nyár jövőre is!

11 megjegyzés:

Timici írta...

nagyon szépséges ajándékokat adtál és kaptál:o)
a poncsó is nagyon szuper és kék, imádom:o)
jó nyaralást Szegeden is, aztán várlak vissza;o) puszi

Melinda írta...

Hirtelen azt sem tudom, mihez is szóljak hozzá, szerencsére olyan sok mindenről írtál!:)))

Irigykedem ám cefetül, hogy sorban találkozol a csajokkal!;)))

A hátizsák valami álom, csodaszép darab!!!

A fonalkáid: nyamm! A dobozkád mesés!

Bizonyára még egy csomó mindenre akartam reagálni menet közben, de már így is hosszúra sikeredtem!:x

Mónika írta...

Szuper programotok volt és minden munkátok csodás!
Poncsot nem mutatom itthon mert a lányomnak minden kell::)
Még szerencse hogy horgolni nem tudok mert biztos kéne hátizsákot horgolnom is!!Nagyon szuper!

Kriszta írta...

Csatlakozom az előttem szólókhoz :)

Csilla írta...

Nagyon szép dolgokat ajándékoztál és kaptál is :o) Annak meg külön örülök, hogy a weblapomról készítetted el a hátizsákot, már nem dolgoztam hiába :o)

Anice kötős blogja írta...

Irigyellek a jó magyaros programjaidért és a szép dolgokért, amiket készítettél! Mondd, erre mikor jársz majd?

Naomi írta...

Annyira hiányoztál már...olyan jó volt olvasni, és látni a sok-sok szépséget!!! Gyönyörű minden. A hátizsáktól elaléltam...:o))

Érezzétek jól magatokat az utolsó nyári utazáson!

Moncsi írta...

Moncsi is sárga és irigy, de nem vészesen! Olyan szépek! Nem fognak azok a fonalak sztem olyan sokáig kuksolni a rejtekükben!! Jövőre Balaton??? Talán még itt leszek...Persze jöhet más is, lányok! Máskor is, előbb!

Abile írta...

Gyönyörű ajándékok, fantasztikus programok!! Ez igen!! :o))
A hátizsák csúcs-szuper! Nagyon-nagyon tetszik!

nöné írta...

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a kedves szavakat!

Manka írta...

Hű, mennyi szépség van itt!

A doboz és a hátizsák fantasztikusan néz ki!!

(még egyszer köszi a receptet,hamarosan ki fogom próbálni)