2010. január 25., hétfő

Se nem kendő, se nem sál

Ötletadó Nina. Gyönyörű dolgokat készít ez az asszonyka, elég sokunk bloglistájának szereplője Ő. Fonal: Ice yarns, 50 % kid mohair, 20 % polyamide, 30 % acrylic, tehát gyapjút nem látott, ez meg is mutatkozik abban, hogy a szélcsipke nem áll meg úgy, ahogy én azt szeretném. De sebaj, azért elhordjuk:o) Tűméretek: 4-es :o(((




2010. január 23., szombat

Itt egy másik...

csipkés szélű sál. Bár az az igazság, hogy nem sok minden látszik belőle, a fonal elnyomja a
mintát:o( Persze ezt már akkor is tudtam, amikor nekiálltam. Két dolog hajtott: egyrészt feltétlenül ki akartam próbálni ezt a sálmintát, másrészt a Hugom kedvenc színeit ez a fonal egymagában képviseli. Így történt ez a házasítás (végül is anyakönyvvezető is voltam:o). Imádom ezt a fonalat, számomra a tolnai színátmenetesek közül ez a nyerő. Viszont legjobban a Nina-Nöné kendőn mutat, szerintem legalábbis.

Alapvetően nem szeretem a harisnyakötést, mert valahogy nem tudom olyan szép egyenletesen kötni, mint mások. Valamilyen kötéstechnikai grimbuszom lehet. Mondjuk az amúgy is van, mert én a sima szem hátsó lábát kötöm, szaknyelven azt hiszem, ez a csavart sima, viszont a fordítottat sem azon a nyakatekert módon szedem le a tűről, mint ahogyan azt a videókon látom. Az nekem nagyon kitekert módszer, és roppant lassú. Egyszer úgy kötöttem egy kendőt, kétszer annyi ideig tartott, mint az én módszeremmel. Csipkekötésnél is inkább megforgatom az aktuális szemeket, még mindig gyorsabb módszer, nálam:o)




Ennyi kis kitérő után: a sálacskát ma délután viszem a Hugomnak, bízom benne, hogy elnyeri a tetszését.
Hamarosan kész egy harmadik is, csak ő lassan készül, mert 4-es tűvel dolgozok rajta. Én pedig 5-ösre vagyok hitelesítve (+ - 0,5):o)

2010. január 20., szerda

Vagyogatok...

még ha nem is nagyon látszik. A számítógépezést megpróbálom minimálisra csökkenteni, hogy tudjak minél többet alkotgatni. Hát... bevallom őszintén, nem mindig sikerül.
Tegnapelőtt jött le a tűimről ez a szépséges csodaságosság, aminek a mintán túli különlegességét Erika saját festésű fonala adja. A színek nem az igaziak, de mit is várjak el a sötét, borongós időben történő fényképezéstől. Leánykám holnapi névnapi ajándéka lesz, egy újabb nyakbavaló. Két fiókja van tele kendőkkel és sálakkal:o) Hátha be tudja még ezt is szuszakolni, amikor éppen nem használja:o)


Ez a baktus már korábban kész lett, csak egymagában nem akartam fotózni és töltögetni. Naaaagyon nem szeretem sem a fotózást, sem a töltögetést, szerintem azért is jelentkezek ritkán bejegyzéssel. Na szóval, ez a baktus a világ legegyszerűbb, de annál inkább mutatós kis darabja. Naná, hogy én sem hagyhattam ki. Választásom a már korábban dícsért Tundra névre hallgató feles gyapjúra esett. Imádom ezt a fonalat, be is hörcsögöltem belőle egy szép kis mennyiséget:o)
Gondoltam, csinálni kellene a szélére valami csipkeféleséget, de aztán elvetettem, ez a fonal nem igazán alkalmas légies csipkecsodák készítésére, elég vastag, ezt 7-es tűvel követtem el.



Vannak a tűimen még hasonló szépségek, szám szerint 2 csipkés szélű sál, de majd csak készen mutatom őket.
Na, és van egy pulcsi is megkezdve, de azzal kicsit szenvedek:o( Pedig magyar nyelvű a leírás, szép is lesz, a minták sem bonyolultak, de a formára kötéssel akadnak némi problémáim. Ő lett volna az Ágnes napi ajándék, de... bontanom kell majd egy keveset, ezért láttam már, hogy nem leszek kész időben vele, így készült a csipkés sál sk. ajándék gyanánt.

2010. január 10., vasárnap

Játékra fel!


Játékora hívott bennünket Naomi, aki blogjának 2. évfordulóját ünnepli! A páros számok bűvöletében fog eltelni Nála ez az év, épp ezért most két nyertest fog kisorsolni!
Játsszunk hát, ha szeretjük az igényes, romantikus, kézzel készült alkotásokat! A részletek itt olvashatók!

2010. január 8., péntek

Megspóroltam 6 dollárt ...

azzal, hogy a kútfejem után mentem:o)
A történet a következő: Gabellánál találtam egy klassz sapeszt a ravelryről(ról), a minta potom 6 dollárba kerül. Na de kinek van ennyi pénze?


Rögtön beleestem, mint ló a gödörbe (mondaná Férjuram). Azt gondoltam, hogy ez nem egy nagy ördöngősség, ígyhát nekikezdtem. Egész klasszul haladtam is, míg a simlihez/sildhez nem értem. Azzal futottam pár kört, egész pontosan 6x bontottam és kötöttem újra, amíg ráfogtam, hogy így maradt. Most pedig a gyengébb idegzetűek csukják be a szemüket, vagy kapaszkodjanak meg a kávés/teás bögréjük fülében!


Tudom, hogy még csak véletlenül sem hasonlít az eredetihez, de nekem így is jó. Ahogy az eredeti fotóját nézegettem, egyre jobban meggyőződtem róla, hogy az ki van bélelve kemény anyaggal, azért áll úgy, ahogy. Végeredmény: ismét nönésítettem egy darabot:o)
A történethez azért hozzátartozik, hogy gyűlölöm a sapkát. Kisiskolás koromtól egész nagyiskolás koromig alig vártam, hogy anyukám - miután minden reggel kikísért - bemenjen a kapun, és a sapkám a tatyómban landoljon. Egyszerűen gyűlölöm, nem tudom a fejem hátrahajtani (mellesleg normál viselkedés mellett minek is kell?), szorít vagy éppen csúszkál. Akkor teszek fel csupán a fejemre valamit, ha ítéletidő van odakint, szakad az eső vagy a hó, és tombol a szélvihar. Ekkor ugyebár az esernyőt képtelenség megtartani. Amúgy azon élek, nagyban közre is működök a kínai esernyőpiac fellendülésében: Egy esernyő - egy használat:o) Most már nálunk ebből is van otthoni meg kimenős:o) A kevésbé sérültet nem dobjuk ám el, de nem ám, jó lesz az még a szomszédba átmenni, a célnak még épp megfelel, na de emberek közé, már csak az ünneplőset kell használni, persze csak akkor, ha éppen van a házban.
Na szóval, most elhatároztam, hogy nekem az idén lesz egy klassz sapim, már csak azért is, mert meguntam Férjuram 21 éve tartó piszkálását, miszerint: Anya, tegyél már a fejedre valamit! Ezt a drágát nemrég vettem le a fejemről, csak úgy, szokatóban volt eddig rajtam, na meg megijesztettem a Kedvest:o) De már marhára melegem lett, így megszabadultam tőle - egy időre.

Maradt még egy kis fonal, készítek hozzá egy hajléktalan kesztyűt, meg egy sálat. Bár arra már utánpótlást kell rendelni. De tetszik ez a fonal, úgyhogy behörcsögölök belőle.

2010. január 7., csütörtök

Ajándékok II.

Ahogy a múltkor ígértem, itt vagyok ismét. Bár ahogy szerbe-számba szedtem a fényképezni valókat, megállapítottam, hogy nem sok maradt hátra, ezt igazán megejthettem volna egyben is. Sebaj, így legalább a végén tudok mutatni már egy idei termést is:o)

Tündimnek készült még a sapka-sál-kesztyű szett mellé ez a Nina-kendő, aminek az érdekessége a fonal, Ercsu sk. festés. Elnézést a fotó minőségéért, sehogy sem sikerült jobbat készíteni, de azt hiszem, a lényeg látszik.

Karácsony után újabb meglepetés ért, egy csomagocskát kaptam Mankától. Ennek a kis pagoda biscornunak én lehetek a boldog tulajdonosa.

A csomagocska rejtett még néhány apróságot, egy szépséges kék színben pompázó madárkát, egy aprólékos munkával készített eperformájú tűpárnát néhány rózsás tűvel, illetve sok-sok Fimo-gombot és fonaltartót egy helyes kis bugyorkába zárva. Nagyon szép munka mind, egytől egyig. Nagyon szépen köszönöm, Manka!

Végezetül az idei év első kész termése: egy hajléktalan kesztyű, mely egy nagyon kedves blogbarátném kérésére készült. Már egyszer elkövettem egy pont ugyanilyet, arról elég szerencsétlen fotó készült, most igyekeztem jobban lekapni:o) Érdekessége a 2/2-es csőkötés, melynek megtanítását nem győzöm elégszer megköszönni Bettinek. Valóban csodásan rugalmas kezdést és véget kap a munkadarab, és nem egy ördöngősség.
Mondanom sem kell, hogy van a tarsolyomban néhány megkezdett, melyeknek zöme karácsonyi ajándéknak indult, de szokásomhoz híven ismét túlterveztem és túlvállaltam magam, egyszerűen képtelen voltam mindet befejezni. Ahogy készülgetnek, majd mutatom. Van továbbá két frissen megkezdett projektem, az egyiket hamarosan tudom mutatni, a másikat majd csak 21-e után:o)

2010. január 3., vasárnap

Ajándékok I.

Előbújtam már a kis barlangomból, és amint a cím is mutatja, hamarosan jövök még. Bevallom őszintén, nem igazán volt kedvem a fotózáshoz, képfeltöltögetéshez, helyette inkább olvastam. Elkapott a Twilight-láz második hulláma, és amíg ki nem végeztem a 3. kötetet, illetve a befejező rész kalózos számítógépes változatát, nem is igazán csináltam mást. Na de most, miután elfogyott a "kötelező olvasmányom", újra alkotási lázban égek, illetve mutogatnék egyet s mást.
Kezdem mindjárt az elején. Továbbra is jó kislány voltam, és bár - mint az ország elhagyatottabb keleti felén lakó emberke - én már csak a karácsonyi ünnep után tudtam örülni Ercsu barátnőm ajándékainak, ennek a csodaszép színű, sk. festett gyapjacskának, illetve sk. sáltűknek, valamint a ...
szintén sk. készítésű finomságoknak.
Anyósom ajándékai, amik csak félig-meddig az én munkáim. Sapkakötésben egyáltalán nem jeleskedem, így megkerestem az én Moncsi barátnőmet, és ügyleteltünk. Így készült el a Moncsis sapesz. Ebbe a Tunda névre hallgató, 50 %-ban gyapjú fonalkába beleszerelmesedtem (mibe nem?), a színvilága nagyon az enyém, így egy hirtelen ötlettől vezérelve rendeltem a Reatextől, és ünnep előtt kedden megérkezvén - ahogy időm engedte - sebtében nekiestem a Nina-kendőnek. Élvezetes és haladós volt a kötése, ami nem csoda, hisz 7-es tűvel támadtam:o) Nekem nagyon tetszik a végeredmény.

Fellebbentem a fátylat az egyik titokról, amiről ünnepek előtt gagyarásztam. Babookám Dane Shawl-ja, és ami különlegessé teszi ezt a kendőt, az alapanyaga, Ercsu sk. festése. Csodálatos, a fotó korántsem tudja visszaadni a színvilágát, pedig jónéhányat készítettem vakuval, és anélkül is. Míg készült, egyfolytában különböző fűszerek illatát éreztem, fahéj, kömény és hasonló színvilágú egyéb fűszerek. Sokat izgultam, hogy elég lesz-e a fonal, a végén vezércselhez folyamodva az utolsó két sort elcsaltam, hogy biztonságosan le tudjam láncolni a szemeket. Picike fonal maradt, ami pontosan elég lett...

ehhez a kis virághoz. A kitűzővé válását meghagytam Baboonak.


Mivel egy centiméter fonal sem maradt, egy hozzá hasonló színvilágú Lidis zoknifonalból készült ez a "hajléktalan" kesztyű. Tervezek még egy sapeszt, amolyan beret-félét, már "tárgyalok" a Mesterrel fonalügyben:o)

A sok gyapjú és gyapjútartalmú fonal megmunkálása közben azért műizéztem is, ez egy tiszta akril, szintén Lidis vastag fonal, a színvilága fogott meg. 8-as tűvel estem neki, és egy egszerű mezei sál, rojtokkal a végén, született Tündikémnek.

De hogy ne árválkodjon magában, készült hozzá sebtiben egy "hajléktalan" kesztyű, ami roppant hamar megvolt. Hiába, a vastag tű hatalma... csak a kezeim heverték ki nehezen.

A két ünnep közére maradt a szett harmadik tagja, Ahama régebbi bejegyzése és Tündi jelenlegi, kissé viharvert sapkájának ötlete nyomán, nagy nehezen, második nekifutásra elkészült ez a simlis sapesz. Szintén 8-as tűvel támadtam, a simlijét pedig 5-össel készítettem. Elég elfogadhatónak tűnik, holnap lesz a főpróbája:o)


Férjuramnak is még gyorsvágtában, ünnep előtt elkészült egy másik sapi, mert az előző kissé nem áll jól az okoskáján:o) Ez a hagyományos fazon, ilyeneket hord, csak azok piaci "ócsóságok". Erre azt mondta, hogy nem is meri hordani, mert ledorombítom a fejét, ha koszos lesz. Én meg mondtam Neki, egyszerű, Apa, vigyázni kell rá:o) Zárójelben megjegyzem, még nem volt a fején.


Hát, Kedveseim, mára csupán ennyi voltam, majd néhány napon belül folytatom, mert van ám még mit mutogatni:o)