Ajándékok I.

Előbújtam már a kis barlangomból, és amint a cím is mutatja, hamarosan jövök még. Bevallom őszintén, nem igazán volt kedvem a fotózáshoz, képfeltöltögetéshez, helyette inkább olvastam. Elkapott a Twilight-láz második hulláma, és amíg ki nem végeztem a 3. kötetet, illetve a befejező rész kalózos számítógépes változatát, nem is igazán csináltam mást. Na de most, miután elfogyott a "kötelező olvasmányom", újra alkotási lázban égek, illetve mutogatnék egyet s mást.
Kezdem mindjárt az elején. Továbbra is jó kislány voltam, és bár - mint az ország elhagyatottabb keleti felén lakó emberke - én már csak a karácsonyi ünnep után tudtam örülni Ercsu barátnőm ajándékainak, ennek a csodaszép színű, sk. festett gyapjacskának, illetve sk. sáltűknek, valamint a ...
szintén sk. készítésű finomságoknak.

Anyósom ajándékai, amik csak félig-meddig az én munkáim. Sapkakötésben egyáltalán nem jeleskedem, így megkerestem az én Moncsi barátnőmet, és ügyleteltünk. Így készült el a Moncsis sapesz. Ebbe a Tunda névre hallgató, 50 %-ban gyapjú fonalkába beleszerelmesedtem (mibe nem?), a színvilága nagyon az enyém, így egy hirtelen ötlettől vezérelve rendeltem a Reatextől, és ünnep előtt kedden megérkezvén - ahogy időm engedte - sebtében nekiestem a Nina-kendőnek. Élvezetes és haladós volt a kötése, ami nem csoda, hisz 7-es tűvel támadtam:o) Nekem nagyon tetszik a végeredmény.

Fellebbentem a fátylat az egyik titokról, amiről ünnepek előtt gagyarásztam. Babookám Dane Shawl-ja, és ami különlegessé teszi ezt a kendőt, az alapanyaga, Ercsu sk. festése. Csodálatos, a fotó korántsem tudja visszaadni a színvilágát, pedig jónéhányat készítettem vakuval, és anélkül is. Míg készült, egyfolytában különböző fűszerek illatát éreztem, fahéj, kömény és hasonló színvilágú egyéb fűszerek. Sokat izgultam, hogy elég lesz-e a fonal, a végén vezércselhez folyamodva az utolsó két sort elcsaltam, hogy biztonságosan le tudjam láncolni a szemeket. Picike fonal maradt, ami pontosan elég lett...

ehhez a kis virághoz. A kitűzővé válását meghagytam Baboonak.

Mivel egy centiméter fonal sem maradt, egy hozzá hasonló színvilágú Lidis zoknifonalból készült ez a "hajléktalan" kesztyű. Tervezek még egy sapeszt, amolyan beret-félét, már "tárgyalok" a Mesterrel fonalügyben:o)

A sok gyapjú és gyapjútartalmú fonal megmunkálása közben azért műizéztem is, ez egy tiszta akril, szintén Lidis vastag fonal, a színvilága fogott meg. 8-as tűvel estem neki, és egy egszerű mezei sál, rojtokkal a végén, született Tündikémnek.

De hogy ne árválkodjon magában, készült hozzá sebtiben egy "hajléktalan" kesztyű, ami roppant hamar megvolt. Hiába, a vastag tű hatalma... csak a kezeim heverték ki nehezen.

A két ünnep közére maradt a szett harmadik tagja, Ahama régebbi bejegyzése és Tündi jelenlegi, kissé viharvert sapkájának ötlete nyomán, nagy nehezen, második nekifutásra elkészült ez a simlis sapesz. Szintén 8-as tűvel támadtam, a simlijét pedig 5-össel készítettem. Elég elfogadhatónak tűnik, holnap lesz a főpróbája:o)

Férjuramnak is még gyorsvágtában, ünnep előtt elkészült egy másik sapi, mert az előző kissé nem áll jól az okoskáján:o) Ez a hagyományos fazon, ilyeneket hord, csak azok piaci "ócsóságok". Erre azt mondta, hogy nem is meri hordani, mert ledorombítom a fejét, ha koszos lesz. Én meg mondtam Neki, egyszerű, Apa, vigyázni kell rá:o) Zárójelben megjegyzem, még nem volt a fején.

Hát, Kedveseim, mára csupán ennyi voltam, majd néhány napon belül folytatom, mert van ám még mit mutogatni:o)