Bánatos vagyok!

Jesszusom, ahogy ránéztem az időmérőre, elkapott a bánat érzése. Nagyon rövid az idő a szeretett ünnepig! És én még semmivel nem vagyok kész!!! Csak ide kapok, oda kapok, ez is félig, az meg még sehogy sem, csak a fejemben. Vészesen telnek a napok. Egyszerűen nincs időm alkotni, néha pár perc, de szó szerint, lopott idő a kötésre. És még csak egy hét telt el a méregtelenítésből. Borzasztó hosszú idő alkotás nélkül, minden délután fél 3-tól este 9-ig csak izzadás, vízivás, zuhany és pisilés. Még legalább egy hét, ha minden jól megy. A háztartásom is szalad, most hónap elején sok az adminisztráció, ügyintézés, állandóan jövök-megyek délelőttönként, aztán gyors főzés, szendvicskészítés, zöldségaprítás, táskapakolás, és már el is érkezett a fél 3, az indulás ideje. Este 9-kor beesés a lakásajtón, mosógép indul, Gyöngyike bevágja magát a kanapéra, köt 2 sort, és már majd elalszik. Hogy lesz ebből ajándékhalom? Remélem, terveim legalább 50 %-a azért megvalósul. Ma reggel nagyon meghatódtam, amikor elolvastam Leánykám bejegyzését, és sokkal jobb kedvem kerekedett. Örülök, hogy Ő örül, és örülök, hogy kedves blogos Barátnénk boldogságot csempészett a monoton hétköznapokba! Köszönöm Neked, drága Noémi!