2009. március 28., szombat

Azok a boldog szép napok ...




















Csatlakoztam Szarvasmici játkékához, és megmutatom, hogyan is néztem ki majd 21 évvel ezelőtt.
A ruhát nem én varrtam, de még csak nem is én terveztem. Ezekhez a dolgokhoz sajnos azóta sincs tehetségem. De nagy hőstett volt abban az időben, hogy kevéske pénzünkből mennyit szánunk ruhára. A mi pénztárcánknak megfelelő kölcsönző kevés volt a városban, és amelyikbe eltévedtünk, igen szerény választékkal rendelkezett. Ha jól emlékszem, talán 2800 Ft-ért sikerült kiválasztani ezt a ruhát, aminek egyetlen szépséghibája volt, hogy derékban, csípőben kissé szorított, mondhatni, alig tudtam magamra feltépni. De jött a nagy elhatározás, amelyet tett követett, és az esküvő napjára (elég nagy rizikó volt ez a vállalkozás) belefogytam a ruhába. És tetszettem magamnak! Aztán az érdekesre sikeredett vacsorákon - a szülők megegyezésének hiánya miatt két helyen volt vacsora - a sok finomság csipegetése, de tényleg csak csipegetése után alig vártam, hogy leszedjem magamról a ruhát, mert rettenetesen szorított.









A csokrom 21 szál gyönyörú vörös rózsából állt azért, mert az esküvő előtt 6 nappal töltöttem be a 21. évemet.




Azért mindkét vacsoránt volt egy-két táncika is, épp ezért a ruha alja kissé viharvert állapotba került néhány botlábú táncosnak köszönhetően (én is a csapathoz tartoztam). A szakadt ruhácskát nagyon szégyelltem, épp ezért újdonsült férjecskémre bíztam annak visszavitelét:o))

7 megjegyzés:

nöné írta...

Köszönöm a kedvességedet. Igen, azért 21 év nagy idő, a két család úgy ahogy elvolt egymás mellett. Sajnos a kegyetlen sors közbeszólásával már nem az igazi a dolog (Apukám és Anyósom elmentek).
Köszönöm a játékot, könnyű dolgom volt, mert kreatívkodó Nagylányom egyik házassági évfordulónkra ezt a képet beszkennelve alkotott nekünk, így nem volt nehéz az előkeresése és feltöltése. És ha kissé szokatlannak tűnő dolog is a kétfelé való lagzizás, jó volt most újra felidézni az emlékeket.

Anice kötős blogja írta...

Nagyon csinosak vagytok együtt. Hát ritka amikor a lagzi feszültségmentes, ahányon voltam, minden volt valami extra érdekesség.
Szemüveged azóta?

nöné írta...

Már 10 éve nincs, lézerrel megműtötték, azóta tökéletes.

Naomi írta...

Gyönyörű menyasszony voltál, csini a rucid és a csokrod is!

nöné írta...

Köszönöm, Noémi!

Timici írta...

Istenem milyen fiatalon mentél férjhez!!! de milyen jól választottál;o)
én is szemüveges vagyok és nagyon szeretnék ilyen lézeres szemműtétet, talán egyszer...

nöné írta...

Timikém, a műtétet nem bántam meg, szuper. Igaz az ára is, akkor 155e Ft volt a két szemem. Manapság nem tudom, mit kérnek érte. Megéri, mert látva és érzékelve a szemüvegek árát (a Lányoknak sajna kell) megtérült. Igaz, sokáig kontaktlencsés voltam, de az sem volt olcsó kényelem.

Korai férjhez menetel: a megboldogult szocializmusban a nőket még nem annyira izgatta az önmegvalósítás, a karrierépítés, nem küszködtek annyira a saját lakáshoz való jutásért, nem hezitáltak annyit a gyerekvállalással. Én egyáltalán nem bántam meg, a mérleg nyelve a pozitív oldalra leng ki, voltak küszködések, kínlódások, most amikor egy kicsikét lehetne levegőt venni és többet családozni, a lányok kirepülőben, így a következő 21 év a kettőnké lesz.