2009. április 24., péntek

Félkészen, de...





















talán viselhetően néz ki. A nyakát megdolgoztam, még a két téglalap összedolgozásán szépítek egy picit holnap, mert ma még nem ettem, és a szemem is nagyon jojózik. Borzasztó tudok lenni, nem hagyott a dolog nyugodni, addig-addig gondolkodtam rajta, hogy elővettem, és egy picit lehiggadva újra tű alá tettem. Mintha csak az életem függne tőle, annyira izgatta a fantáziámat.

Mára elteszem, megyek reggelizni-ebédelni-vacsorázni.

12 megjegyzés:

Anice kötős blogja írta...

Bizonyára nagyon meleg!
Kapucni?

Kati írta...

Nekem tetszik!:)
Meg az is, hogy nem adtad fel!!!

Kriszta írta...

Egyáltalán nem lett ez olyan szörnyű ahogyan beharangoztad, sőt!!! Szerintem igazán viselhető! A kapucni ötlete nekem is tetszik, vagy esetleg hosszabbra lehetne a nyakrészt, közben a négy sarkon fogyasztva.... hmm... de így is nagyon jó, attól is függ, hogy neked mennyire érzékeny a nyakad.
Én is pont ilyen vagyok, képes vagyok étlen szomjan megszállottan csinálni, ha valami nem hagy nyugodni :D

Naomi írta...

Tudtam...tudtam, hogy megoldod!!! Nagyon ügyes vagy!!!...és a kitartásod!
..és cseppet sem mellékesen jegyzem meg, hogy nagyon jól összehoztad!!!

Melinda írta...

Óóóóó, hát nincs itt semmi gond, kérem szépen!:)) Izgatottan várom, milyen lesz legvégül! Tök jó, hogy ilyen kitartó vagy, gratulálok!:x

Névtelen írta...

Nagyon ügyi vagy! Gondoltam hogy nem lesz sokáig a zacskóban :)

Névtelen írta...

Hálisten, mire ideértem már lezajlott az egész dolog! Sajnáltam volna, ha kitartó munkádról egy kegyetlen bontással le kell volnamondanod. És a kérdezd a tapasztaltakat-hoz: immár téged is lehet kérdezni! ;-)

nöné írta...

Kislányok, köszönöm!

Névtelen írta...

Hàt, èn biztos bevàgtam volna màr a sarokba.
Tudom milyen bosszantò, mikor az ember elkèpzel egy dolgot, aztàn valami teljesen màs jon ki belole... de nagyon jòl megoldottad. Igy a kèpen jòl nèz ki.

Moncsi írta...

Na, örülök, hogy "jobban" vagy, és tényleg nem is lett akkora, mint írtad, szerintem pont méret. Nem is mertem írni, vártam, hogy számolsz 10-ig, ennyit dolgoztál vele, csak nem "rakod a kutya alá". Apa mindig azt kérdezi, ha újat lát a kezemben, ez most melyik kutya alá készül. Jól esik, hogy így tud biztatni, hiába, 16 év nagy idő, én már semmin nem sértődök meg.

Amanda írta...

Én is bevágtam volna a sarokba! Jó, hogy Te nem tetted. A végére szépen kialakult! Szabad irigykedni?!

nöné írta...

Moncsi: na, azért a kutyuska alá ne!!! Imádom a kutyáinkat, de udvari kutyuskák, csak nem ilyen finom pihe-puha cifra takarót kelene alájuk tenni.

Amanda: szabad, de még mindig nincs kész teljesen. Az alját is dolgozom, de sajnos kicsit ritkán szedtem fel a szélszemeket, úgyhogy megint bontok, de azért már nem vagyok mérges magamra annyira nagyon. Ma nem hiszem, de holnap tényleg befejezem.
Tegnap este újat kezdtem:o))) De már okultam, remélem.