Egy újabb játék és sok-sok apróság

Kedves Olvasó, egy napi hideg élelemmel helyezkedj el a számítógéped előtt, mert megérkeztem, és nem érem be egy mondanivalóval:o)

Manka kipécézett egy játékra . A szabály a következő : fogd a könyvet , amit éppen olvasol , nyisd ki a 161.oldalon és másold be a blogodba az 5. mondatot.Add tovább a játékot 5 embernek.

Nos, ezt a könyvet karácsonyra kaptam az Anyósomtól, Penny Vincenzi: Fájdalmas titkok. Érdekesnek ígérkezik, a borítóról egy mondat: "Vajon mi késztet arra egy anyát, hogy elhagyja gyermekét?" Haladok, haladgatok vele, MÁR a 129. oldalon járok! Bevallom őszintén, igen ritkán veszem a kezembe (mostanság nem nagyon érek rá olvasni), de azért még a cselekményre emlékszem ám! És akkor jöjjön az a bizonyos mondat:

"Sajnálom - mondta Helen."

Én is sajnálom, nem egy igazán izgalmas mondat:o)

De azért látható (direkt került rá a fotóra) a könyvjelzőmön, hogy kötős énemet olvasás közben sem tagadom meg:o) Tulajdonképpen nincs is igazi könyvjelzőm, pedig hány és hány ötletet láttam már a blogokat olvasgatva. Na, majd egyszer, a 10. ötéves tervbe hátha bekerül.

A játékot továbbadnám Csillának, Krisztának, Christine-nek, Naominak, Gabellának.

És a fotón még sejlik egy-két dolog, amivel mostanság foglalatoskodok. És azért csak sejlik, mert még TITOK! Csupán annyit róla, hogy kalandozgatok különféle technikákban, egyedül a TŰ, ami fix dolog. Majd fotók később!

Moncsi! Ezek az uborkák nem akarnak elfogyni!

A Titaniával jelenleg így állok, és gyanítom, hogy sokáig így is fogok. Jelenleg a ruhatárunkból nem hiányzik, engem inkább a kezdésének módja izgatott rettenetesen. Erika barátném nagyon precíz magyarázata és képes útmutatója oly tökéletesre sikeredett, hogy az alapján gyerekjátéknak tűnt a dolog.

A múlt héten egy csodás randit bonyolítottunk le Katicával, aki most épp itthon nyaral. Egy végtelenül szimpatikus, aranyos barátnét ismertem meg Benne. Persze ez egy percig nem volt kétséges, hisz imádom olvasni mindkét blogját, szeretem a stílusát, csodálom a sokrétű és szép munkáit. Remélem, a személyes találkozásokat meg tudjuk majd oldani a jövőben is itthonléte alatt. Ééééés kaptam szépséges olaszhoni fonalkákat és egy-két apróságot, íme:

Én pedig a legutóbb bemutatott kész munkámat, a kék poncsót Neki készítettem, csak titokzatoskodtam eddig.

Szolgálati közlemény: Csipianyu, Kedves, jelenleg horgolt négyzetundorom van, de néhány napon belül én is elkészítem a magam négyzetét a közös takaróhoz!

És ha már Csillát megemlítettem, a világért sem hagynám ki ezt a fotót! Ezt a baglyocskát Tőle kaptam. Még egyszer nagyon köszönöm. Itt szoktam szemezni vele napjában többször is a számítógépem előtt, persze már amikor éppen énfelém fordítja magát:o)

És a végére két nyálcsorgatós kép. A kifliket néhány napja sütöttem, amolyan kétszínű tésztából. Azért azt megállapítottam, hogy ezeknek a receptleírásoknak nem mindig kell hinni ám! Az eredeti verzióban könnyen felejthető volt, de majd a következőt picit másképp csinálom.

Recept: Fehér tésztához: 20 dkg főtt, melegen áttört burgonya, 40 dkg finomliszt, 1 dl víz, 1-1 mk. só és cukor, 2,5 dkg élesztő, 5 dkg van. Piros tésztához: 1 nagy fej vöröshagyma, 5 dkg vaj, 1 ek. pirospaprika, fél mk. őrölt kömény, 15 dkg, főtt, melegen áttört burgonya, 40 dkg finomliszt, 1 dl víz, 1 mk. ső és cukor, 2,5 dkg élesztő.

A piros tésztához: a hagymát a vajon üvegesre sütjük, majd meghintjük a pirospaprikával, őrölt köménnyel, és hűlni hagyjuk. A kétféle tésztát külön-külön bedagasztjuk (nagyon jó a tészta állaga). Letakarva 1 órát kelesztjük. Mindkét tésztából egy-egy rudat sodrunk, majd 20 egyenlő résztre daraboljuk. Meggömbölyítgetjük őket, picit meghúzogatjuk, és egy piros-egy fehér tésztát egymásra fektetve vékonyra nyújtjuk, és kifliket sodrunk belőlük. Enyhén sós vízzel megkenjük őket, bevagdossuk, meghinthetjük köménnyel, és előmelegített sütőben 200 fokon 15-20 perc alatt szép pirosra sütjük.

Saját tapasztalat: a tésztát nálunk gyakorlatilag mind én ettem meg, a csipet-csapatnak nem igazán ízlett, igen, igazuk volt, sótlan volt. De én megettem:o) Talán még több vöröshagyma is mehet bele.

Ilyen idilli környezetben szoktunk pocsázni, illetve már aki szokott a Családomból. Bevallom őszintén, énrám nem jellemző. Miért is? A válasz rém egyszerű, elfelejtettem úszni (soha nem is tudtam igazán)! Ja, és vizes lesz a hajam:oDD

Végezetül egy jó tanács: ne hagyjatok egy bejegyzésre ennyi mondani- és mutogatnivalót, mert az egész estétek rámegy!