Hétvégi terméseim

A hétvégén meglátogattuk a horgásztanyánkat egy jó kis pihenés és téliesítés szándékával. Vittem magammal kötnivalókat. Most nagyon visszafogott voltam, csupán 3 megkezdettemet csomagoltam be. Az egyik közülük a Nina-féle kendő, amibe rettenetesen szerelmes vagyok. Mikor megláttam, azonnal tudtam, hogy ha sikerül fordítást szereznem, melyik fonalból készítem el. A választásom erre a török, viszonylag hosszan átmenetes vékonyságra esett. A vastagsága (vékonysága) szerintem nem engedi meg az 5-ös tűt, épp ezért 4-essel böktem bele, 200 szemre. Haladtam is annak rendje-módja szerint a Máriának köszönhető leírás alapján, aztán kicsit elakadtam, ugyanis a fordítás nem esett egybe az én elképzelésemmel. Persze ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a fordítás a ludas, inkább bennem lehet a hiba, hisz sokszor apró dolgokon akadok el. Olyankor mindjárt kétségbe esek, és billentyűt ragadva Erikát zargatom a kérdéseimmel. Aztán - mivel nem hagy nyugodni a dolog - a levélírás után újra átnézve a leírásokat, általában megtalálom a titkok nyitját. Igen, ezt a hibámat - hamarabb jár a szám és kezem, mint az eszem - még mindig nem sikerült kinőnöm. Így ezt a kötést félretettem. Aztán vasárnap este csak nem hagyott nyugodni a dolog, mentem a fejem után. Még mindig nem érzem, hogy jó lesz, úgyhogy megint leálltam. Aztán a Tökéletes katona c. film alatt - igen-igen, én ilyeneket is naaaagyon szeretek nézni, persze csak a fiúkák miatt (családom kétségbe is vonja a férfiideáljaimat:o) - kattogott a kötőtűkön kívül az agyam is, és előkotortam ezt a festő asszony által összepartizánkodott fonalkát, és beleböktem az 5-ös tűimet. Úgy gondoltam, ezzel a tűmérettel és fonallal hamarabb haladok, és a végeredményt hamarabb meglátom. Nem is olyan rossz ez a fonal ilyen tömör mintával. Itt ugyebár csupán a színek játéka a lényeg, mintára nem kell figyelni.

Babookám barátnője, Kriszta, megtalálta azt a pulcsimintát, amit szívesen viselne, ha megkötném neki. A két lány ügyesen vásárolt fonalat, Szegeden a Mars téren van egy jó kis boltocska, telis tele gyönyörű fonalakkal. Én még nem merészkedtem be, a családom nagy örömére:o) Erre a 45 % gyapjút és 55 % polyacrylt tartalmazó Eroica névre hallgató fonalra esett a választás. Nagyon klassz kötni ebből a fonalból. Rendhagyó módon az ujjával kezdtem, és az egyikkel el is készültem.

És reményeim szerint ilyen lesz a pulcsi, ha elkészül. Forrás: Sabrina special No. 14.

Van ám egy majdnem kész művem is, ez a kézmelegítő. A párjának még a hüvelykujjából kilóg a 3 tű, de 16 szemre 4-5 sor van hátra, szóval mindjárt kész:o) A fotók nagyon szerencsétlenek, milyenek is lennének, hisz én készítettem őket:o)

Most egyenlőre ennyi. Mihelyst kész a Nina-kendő valamelyik változata, jelentkezni fogok.