Van egy jó receptem:o)

Végy
- 20 dkg (meg egy pici) "minek is van, hisz nem tetszik igazán" fantázianévre hallgató gyapjúfonalat, fogd össze két szálát
- 6-os horgolótűt
- 7-es körkötőtűt

és kezdj neki a munkának.

A képeken látható fonal-kötéstároló sül ki belőle.

Na szóval: az egész úgy kezdődött, hogy valamikor hajdanában, amikor Rikkerék piacra dobták a 2. eresztésű színátmenetes fonalaikat (mályva, zöldes, kékes), Gyöngyike természetesen azokból is behörcsögölt magának. Aztán amikor a Nina-Nöné kendő sorozatgyártásába fogott, ez a szín is porondra került. Bőszen kötögette a hosszú sorokat, de a látottakkal nem volt elégedett. Félretette a kötést, aztán folytatta tetszetősebb fonalakból. Rakosgatta, kerülgette ezt a zöldikét, de csak nem tudott megbarátkozni vele, túl soknak találta benne a fehéret. Az egyik blogban olvasta, hogy valaki próbálkozott a fehéreket eltüntetni egy kis zöldfestékkel, de nem emlékszik, hogy a végeredmény lencsevégre került-e. Mivel a festegetéssel még nem szimpatizál, a fonal váratott magára. Mígnem egyszer csak eddigi pályafutása során az összegyűlt tapasztalatok, információk isteni szikra formájában kipattantak a fejéből: kell neki egy nemezelt kötéshurcolászó, fonaltartó valami (ki tudja már, hányadik). Az ötletet tett követte, elő a jobb sorsra váró fonal, a célszerszámok, és megkezdődött a munka. Másfél nap alatt a 7-es tű csodákat művelt, 160 szem körkörös gyarapodása egy "malaclopóvá" formálódott. Igen nagy méretű táska készült. A fene vigye el Gyöngyike buta fejét, már megint hamarabb járt a keze, mint az esze, elfelejtette a végeredményt lefotózni, mivel másnap kora reggel már nyomta is a mosógépbe egy jó kis frottírtörölköző társaságában, és megadta neki a hőn áhított 60 fokos vízfürdőt.
Egy óra múlva a szeme igen-igen nagyra kerekedett, mikor is meglátta a végeredményt. Egy 22x40 cm-es, roppant csinos táskával találkozott össze.
A látottak nagyon megtetszettek neki, ezért elhatározta, hogy még és még... hisz fonal van bőven:o)
Ennyi volt a mese mára!

Ez is kipipálva:o)

Elkészültem ezzel a kis nyári felsővel is. Lehet, hogy már ebben a szezonban nem lesz felavatva, de jó tudni, hogy eggyel kevesebb félkész van a kosaramban.

Néhány adat róla:
- fonal: Barkáék mályva Gerlepárja
- tű: 5-ös KnitPro körkötőtű
- méret: L-es
- súlya: 36 dkg - ebből 12 dkg megy a Fonalfalóba

Majdnem egészében körbekötéssel készült. Azért majdnem, mert az alján a már nálam kiválóan bevált Laminaria-csillagmintát nem vállaltam be körkötéssel, így 5 cm varrás van benne:o) Aztán később egy hirtelen ötlettől vezérelve a nyaki-vállrészen úgy voltam vele, majd elkészül egyszer, így bepróbálkoztam. Lassította a munkamenetet, hogy a szemeket fordítgatnom kellett, mert a "három szembe hármat kötök" jobban esett a szemek hátsó lábába öltve. A kezdésnél és a befejezésnél a már szintén jól bevált csőkötést alkalmaztam. Nem lehetek elég hálás Bettinek, amiért a tudását megosztotta velem (is). Aki még nem ismeri, jó szívvel ajánlom, hogy tanulja meg innen, nincs több kínlódás a pulcsik leláncolásának rugalmasságával.

Ami még különlegesség az előző, narancsos színű hasonló felsőhöz képest, azt pedig Szihajnak köszönhetem. A nyakrész kialakítása nem a hagyományos módon készült (szemek leláncolása, majd minden 2. sorban fogyasztás), hanem a középső jónéhány szem segédtűre került, aztán pedig az ív kialakításakor mindig az aktuális szemek a segédtűre kerültek a többihez. Ez azért tetszetős nekem, mert a csillagmintás felsőrész készítésekor tulajdonképpen folytattam a kötést, nem kellett újból körben fölszedni a szemeket. Hú, ebbe jól belebonyolódtam, remélem, azért érthető:o) Köszönöm Szihaj, hogy megosztottad a tudásodat itt! (Egy másik felsőnél pedig a raglánodat fogom kipróbálni)

A kollázs utolsó elemén látható képeket is szeretném bemutatni. Ritka pillanat volt tavaly a családom életében, hogy egyszerre mind a négyen lencsevégre kerültünk, köszönhető ez egy dunaparti farönknek: o) Ezt az eseményt Ágim kihasználva a fotót és egy frappáns, személyekre szabott jellemzést elküldött Hokatának, aki egy csodálatos akvarellt készített a családunkról. Ez volt a mi házassági évfordulós ajándékunk.

Még a szerdai napról ...

egy-két gondolat, illetve fotók.

Annyira megtetszett ama bizonyos, a múlkoriban bemutatott ananászmintájú poncsó, hogy egy kipattant szikrától vezérelve Bucikánál szépséges "zöldséges" színű tolnai fonalra adtam le megrendelést, miután nagy nehezen megtaláltam Katica egyik blogjában, hogy mely színeket kedveli. Tavaly a kéket kilőttem, idén csakis zöldben lehetett gondolkozni:o) Fejlődőképes vagyok, már most tudom, hogy jövőre milyen színben tervezgethetek. Remélem, addig nem megy el a kedve tőle:o) Na szóval, elkészült a zöld horgolt poncsó, ami egy cseppet sem néz ki rosszabul, mint a múltkori natúr színű, sőt...
Ezek a szépségek pedig az én ajándékaim:
- egy isteni fincsi, puha, gyönyörű színű angóra gombócocska. Én még talán ilyen pihe-puhaságot nem is fogdostam. Jaj, de hazudós vagyok, hisz Irenka hozott magával mutizni-tapizni valókat, és azok között is voltak hasonló puhaságok.
- egy nagyon igényesen kivitelezett kötött-horgolt táska, tip-top kis darabocska, és mellé egy táskarendező. Vége a táskákban uralkodó kupinak:o)
Még tavaly láttam is Katica blogjában, hogy készített magának egy ilyen rendszerezőt, meg is irigyeltem kellőképpen, de az én hiányos varrástudásom, illetve "nemszeretetem" győzött, így nem próbálkoztam. Utólag: jobb is:o)

Lányok, nagyon köszönöm az ajándékokat, és a szép délelőttöt.

Csak úgy ...

bepötyögök néhány sort. Nem szoktam fotó nélkül, pláne meg csak úgy postolni, sőt, most még mutogatni valóm sincs. Illetve lenne egy, de lusta vagyok feltölteni.

Csak szeretném mondani, hogy szuper napom volt, viszont mostanra halálosan elfáradtam, sajog a derekam, a lábaim majdnem leszakadnak. És még nincs vége a napnak, két hordó savanyúság vár a lakhelyére. Csupán annyi a bibi, hogy az ágyam is várna rám, de a savanyú fontosabb, mert ő megfonnyad, én meg... legfeljebb elalszom, amíg dobálom őket a hordóba:o)

Délelőtt randizni voltam, olasz Katicával (bocsi, Katica, de én így hívlak:o) és Irenkával találkoztunk a Fórumban, jót beszélgettünk, tapiztunk és nézegettünk. Sajnos, rövid volt ez a 2 óra hossza, de majd jövőre folytatjuk, ugye Lányok? Fotót, mihelyst Irenkától megkapom, fellövöm. (megjegyzem, az ajtóból visszafordultam a fotómasináért, csak éppen kártya nem volt benne, ez Nöné:o)

Jelentem, a szeptemberi talira főpróbát tartottam, kipróbáltam Limara töki pomposát és krumplis pogácsáját. Lányok, mennyei! Készüljetek rá!
Amúgy a főpróba apropóját Emberem névnapja adta, fiainkat (dolgozóink) vendégeltük meg. A vizsgán átmentek, mármint a Limaraságok:o)

Jellemző: ma az összes kedvencem igen-igen termékeny volt, nem győzöm a bejegyzéseket, fotókat olvasni és csodálni. Mindenki munkája gyönyörű, irománya tetszetős, kommentelni nincs energiám, majd talán holnap.

Debrecenbe kéne menni...(2) (javított)

Kedves bökögetős Hölgyek!

A szeptemberi bocskaikerti találkozó logisztikai megbízottjaként Anyukám parancsára prezentálom a hivatalos vizuális útmutatót, mely segítséget nyújt szerény hajlékunk megközelítéséhez. Mivel térképkészítést nem okítanak nálunk az egyetemi felsőoktatásban, ezért gondoltam, rövidebb jelmagyarázatot is csatolok a biztonság kedvéért.

A térkép elsősorban az autóval érkezőknek nyújt segítséget: bármilyen irányból Debrecenbe érkezvén a 4-es főút irányában kell haladni, azt elérve pedig le nem térni róla, tehát menni rajta végig a városon keresztül Nyíregyháza/Záhony irányába. Ezt követve a Kassai úton kell elhagyni a várost -amit már a térkép is igyekszik jelölni- és kb 12-13 km-en keresztül eseménytelenül autózni és gyönyörködni a táj szépségében. Bocskaikertet elérve haladni kell egészen a falu egyetlen rendőrlámpájáig, mely előtt a szélső sávba való kitérés után jobbra kell lefordulni, majd még azzal a lendülettel balra, elhaladva a falu főterén jobbról a boltok, balról pedig a parkoló között a Debreceni utcán. Innentől kezdve e-mailes segítségnyújtás:o) Részletes térkép és további pontosítás kérésre:o)

A viszontagságok elkerülése érdekében érdemes GPS-t segítségül hívni, ha valaki rendelkezik vele, de szerintem e nélkül is biztonságosan, és időben megközelíthető a helyszín. :)

Az esetlegesen busszal érkezők kedvéért feltüntettem a térképen a buszmegállót, ahonnan szintén a fentebb leírt módon lehet eljutni hozzánk. A megálló Bocskaikertben a 2., a jegyet is így érdemes kérni a sofőrnél, tehát Bocskaikert-központig, vagy ha esetleg kezdő új sofőrt sodorna az alföldi szél valaki útjába, akkor érdemes megemlíteni a Vakegér vendéglőt, ha jól tudom, a jegyen ez a megnevezés szokott szerepelni. A távolsági busz megállója Debrecenben megtalálható a Buszvégállomáson-ha minden igaz, 4. kocsiállás-, az Erzsébet utcán az optika előtt, a Hajnal utcán a Reál üzletnél, az Árpád téren és a GÖCS-nél.
A vonattal érkezőkről pedig Anyu gondoskodik.

Még egy dolog: mivel úgy tűnik, hogy a résztvevők közül elég sokan most találkoznak először, ezért segítségképpen készítünk mindenkinek egy kis névtáblát, mely az első egy-két órában hasznos lehet majd a nagy sürgés-forgásban. Ha mindenkinek tetszik az ötlet, az Anyunak küldött üzenetben lehet jelezni, hogy ki milyen becenévvel szeretne szerepelni rajtuk. Valahogy így nézne majd ki a dolog:

Egyenlőre ennyi, ha bárkinek kérdése van, Anyának lehet jelezni e-malilban, mi pedig fejünket összedugva igyekszünk majd megválaszolni azokat.

üdvözlettel,

Ági
(az idősebb lány :) )

Debrecenbe kéne menni ...(1)

... kötőstalin kell részt venni!!!

Mint ahogyan már többen olvastátok Ercsunál, most az ország keleti felén, Debrecenben, egészen pontosan 15 km-rel távolabb, kis falumban, nálam, Bocskaikertben szervezünk kötős-bökős találkozót 2010. szeptember 11-én. Szeretettel várok Mindenkit, akinek ez az időpont szabad, és nem riad el a távolságtól!!!

Az időpont hosszas egyeztetés végeredménye, mindenképpen szerettem/tük volna, ha az erdélyi Lánykák is el tudnak jönni, Annamari, Csilla, Kriszta.

A helyszín sokáig képlékeny volt, Irenka levelezgetett különböző, rendezvények lebonyolítására alkalmas helyszínekkel. Végül megállapítást nyert, hogy nem valók azok nekünk:o)
Így - Férjuram és Leánykám - javaslatára (szégyenlem, de nekem eszembe sem jutott) úgy döntöttünk, hogy nálunk lesz a legalkalmasabb, nem kell állandóan az órát nézni, hogy meddig is van engedélyünk, mennyibe is kerül ez nekünk stb. Aki már Debrecenig elautókázott, az a pár km nem jelenthet akadályt! Aki pedig távolsági busszal, vonattal érkezik, fuvarozást vállalok/lunk:o)

Részletek, térképek később!

Jó ez így Mindenkinek?

Lilulok, zöldülök, ezer színben játszom...

... de nem ám azért, mert az Emberem meggyepált a pénzköltés miatt:o) Ilyen gyönyörűségeim vannak:
Régi-régi vágyam teljesült, lett nekem is csodaságos, hosszan átmenetes német fonalam, nem is egy gombóc. Egyszerűen imádom, nem győzök betelni a látványával. Kata, nagyon szépen köszönöm!

Bucika kérésemre szépséges "ződséget" festett nekem, ugyanis az előző bejegyzésben bemutatott horgolt poncsót szép ződben is megálmodtam:o)

Álljon itt egy fotó a családunkban megjelenő vírus fertőzéséről: Ágim barkaságai:o)
További jelentés a fonalkupacok mögül:o)

Szeretném megmutatni legújabb szerelmemet. Igaz, még nem sok látszik belőle, de azért kivehető, hogy hamis csavart minták és egyéb likacskák ismétlődnek körbe-körbe. Rákattantam most a körözésre, jó ez így.
Szeretném felhívni a figyelmeteket erre a nagyon fincsi bambusz-pamut fonalra, amit sajnos már nem gyártanak, hozzáférés a készlet erejéig ITT. Nagyon szépen lehet kötni, akár hegyes tűvel is, annak ellenére, hogy millió szálacskából van sodorva.
Annyit sajnálok csupán, hogy nem készítettem próbakötést (mikor is szoktam?), így nem ismertem meg korábban a textúráját, hanem "bumm bele" felszedtem a 180 szemet "cső"-ül, és már körözni is kezdtem. Nagyon jó tartású képződményem lett, ami talán kardigánnak alkalmasabb lenne, mint topnak. De sebaj, jön az utánpótlás:o)
Egyébként EZT a felsőt próbálom meg elkövetni, amolyan nönésen, mert van egy-két apróság, ami ebben a modellben nem igazán tetszik.
Aztán itt egy újabb barkaság, egy régebbi munkám, a narancsos Mandarin nagytesója, nekem. Így utólag már bánom, hogy valami szolid mintát nem tettem bele, jobban látnám, hogy haladok a kötésével. Szeretem nagyon ezt a Gerlepár fonalat, olyan kis könnyű, finom tapintású.
Végül egy kendőkezdemény, Melinda egyik szolidabb vadócából, tihanyi vásárfia. Igazán egyszerű kis kendőcske lesz, amolyan "hanyagul a nyakamba hajítom" fazon, innen az Azzu's shawl.
Most egy kicsit túltengtem, csupán csak azért, mert csütörtökön elmegyek egy kicsit magyarságoskodni Kunszentmiklós-Bösztörpusztára. Ti meg - már akik nem jöttök - csak szépen, csendben alkossatok, de majd csak hétfőn mutizni ám, hogy le ne maradjak:o) Nem ám úgy, mint a múltkor, amikor nem voltam egy hétig, annyi új bejegyzés és gyönyörködni való született, hogy alig győztem végignézni mindenkit.

Apropó: Kivel fogok találkozni ITT? Mondhatnám akár azt is, hogy "Gyertek Lányok ..." pusztába-pusztába! Ha eljöttök, nem bánjátok meg, azt garantálom:o)

Véééééégre ...

elkészült Ágim csipkekardija! Már nagyon-nagyon untam, majd hogy nem utáltam a végét. Barkáék Gilice kajszibarack színéből készült 4-4,5-es kötőtűvel. Igen, nem tévedés, a fonák sorokat kisebb tűvel készítettem:o) Egész pontosan 31,1 dkg-ot nyom, de azt a 0,1 dkg-ot levonjuk az 5 db gyöngyház gombra:o)
Ez a szépség itten pedig egy hirtelen felindulásból született. Történt ugyanis, hogy csütörtök este megláttam itt, aztán elvándoroltam a megjelölt blogba, és rögtön szerelembe estünk egymással, mármint a poncsó és én. Mivel Barbi olyan kedvesen ajánlotta, hogy elküldi a mintát, én, mint fő hörcsögölő, rögtön bespájzoltam:o) Aztán a kajszi csipkekardi összedolgozása éppen nem derogált, így gyors elhatározással előkaptam a Rikker-féle natúr pihe-puhaságot, meg egy 4-es horgolótűt, és nekiestem, mint ló a töknek. Lehet, hogy a kezdő sorokat kissé nönésítettem, de ez már megszokott dolog. Muszáj vagyok valamit belevinni magamból is, nem igaz? Ripsz-ropsz, róttam a köröket, olykor a csuklómat megtornáztattam (elég nehezen viselte az erőteljes horgo-mozdulatokat), még pénteken délután-este foglalkoztunk egymással egy kicsikét, míg végül szombat reggel a fincsi Perwol-os fürdőben találta magát. A blokkolás hagy némi kívánni valót maga után, szívesen vennék poncsó blokkolásra ötleteket. 13,9 dkg-ot nyom a kicsike:o)
Végezetül itt van egy szatyorka, pamut-műszál-len keverékű turkálós fonalból készült 5-ös tűvel, majdnem 10 dkg a súlya. Még a tihanyi közös szatyor projekt kapcsán kezdtem a Lányokkal, aztán rövid időre félretéve két este befejeztem.
Muszáj UFO-tlanítani, mert nem férek a házban a sok fonaltól.
Szortíroztam, rakosgattam a fonalkészletemet, de mindig hamar beleunok, hisz az idő alatt mennyi sort megköthetnék. Végeredmény: a fonalkupacok nemhogy kisebbednének, még nőnek. Mondjuk nem is csoda, hisz állandóan új kupaclakó érkezik:o)

Sok-sok szépség:o)

Érik-érik-érlelődik bennem a blogbejegyzés már napok óta, csak valahogy mindig elmaradt. Vagy fotóim nem voltak, vagy az időm volt kevés, vagy éppen kedvem nem volt. Megesik az ilyesmi.
Nagyon sok jó történt velem az elmúlt napokban, érett már valami rossz is, de erről majd később.

Kezdjük a legelején: Összességében 2 egész, és két fél, csodálatos napot töltöttem blogbarátnéim nem akármilyen társaságában Tihanyban. Több mint 6 órás volt az odautam, de megtenném ismét, akár máris:o) Nagyon klassz volt, de erről már néhányan igen színvonalas összefoglalót készítettek, én már nem ragozom tovább, csupán annyit: MEGÉRTE!!!!!!!

Következő: találkoztam egy nagyon kedves virtuális barátnémmal, aki nem blogol, de csodaszépen x-elget és kötöget. E-mailben már néhány hónapja csacsorászgatunk, de szerdán élőben is megismerhettük egymást. Nagyon-nagyon jól éreztem magam a Társaságában, egy probléma volt: roppant kevés idő állt a rendelkezésünkre. Sebaj, legközelebb másképp szervezzük, ugye Marcsi?

A találkozós korszak záróakkordjaként pénteken Irenkával turcizni voltunk, mint ahogyan Ő ezt már klasszul le is jegyezte. Én is megmutogatom, hogy mikre tettem szert. A blogger továbbra sem akarja azt, amit én, így a szövegelésem előtti képpel kezdem: ők képviselik a zoknifonal szekciót. Halkan súgom meg, hogy hagytam még ott jó néhány gombóckát, hengerkét, amiknek nem találtunk párját, illetve már hiányzott belőle. Azt gondolom, ezekkel elleszek néhány hónapig:o)


Ezekből a kékségekből sikerült egy nagyobb mennyiséget begyűjtenem, belőlük már lesz valami. Még találgatás tárgyát képezi, de valami meleg, téli holmira gondolok, hisz finom, puha, középvastag gyapjacska.
Ők is gyapjak, irtó kevesek, de nagyon kívánkoztak a kosaramba, így jöttek velem:o)
Végül a pamutszekció, mennyiségre ők sem számosak, de egy-kettőjük különlegesnek ígérkezik, így engedtem a kísértésnek.

Csudijó volt a délután Irénkével! Ismétlés következik:o)

Aztán - mint már említettem - kívánkozott nagyon valami rossz, hááát, nem tudtam ellene mit tenni, bekövetkezett: összetörtem az autómat. Szerencsére csak őt, én, illetve a másik kocsi utasai megúsztuk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy falumbéli ismerőssel "csókolóztam" össze, így az amúgy is halálra ijedt pillanatomban nem ugatták le a fejemet. Mert hát... én voltam a ludas. Kicsit zsebbenyúlós mulatság lesz, és több mint 2 hétig nem lesz a fenekem alatt autó. Elég lesz visszaszoknom a távolsági buszozásra, ha utam lesz Debrecenbe, illetve a gyalogolás sem esett jól már tegnap sem:o(( Ez van, a lényeg, hogy itt vagyok.

Végezetül egy kis állatság:o)
Így könnyű elviselni a hőséget:o) Tiszta Hawai a kacsáink élete.
Íme a korábbi bejegyzéseim kicsit csúnyácska szereplői, immár teljes pompájukban, benimfásodva, de még a kuckójukban.

Jövök még - remélem - hamarosan egy-két kötöményemmel, ahhoz viszont egyedül kevés vagyok:o)