Sok-sok szépség:o)

Érik-érik-érlelődik bennem a blogbejegyzés már napok óta, csak valahogy mindig elmaradt. Vagy fotóim nem voltak, vagy az időm volt kevés, vagy éppen kedvem nem volt. Megesik az ilyesmi.
Nagyon sok jó történt velem az elmúlt napokban, érett már valami rossz is, de erről majd később.

Kezdjük a legelején: Összességében 2 egész, és két fél, csodálatos napot töltöttem blogbarátnéim nem akármilyen társaságában Tihanyban. Több mint 6 órás volt az odautam, de megtenném ismét, akár máris:o) Nagyon klassz volt, de erről már néhányan igen színvonalas összefoglalót készítettek, én már nem ragozom tovább, csupán annyit: MEGÉRTE!!!!!!!

Következő: találkoztam egy nagyon kedves virtuális barátnémmal, aki nem blogol, de csodaszépen x-elget és kötöget. E-mailben már néhány hónapja csacsorászgatunk, de szerdán élőben is megismerhettük egymást. Nagyon-nagyon jól éreztem magam a Társaságában, egy probléma volt: roppant kevés idő állt a rendelkezésünkre. Sebaj, legközelebb másképp szervezzük, ugye Marcsi?

A találkozós korszak záróakkordjaként pénteken Irenkával turcizni voltunk, mint ahogyan Ő ezt már klasszul le is jegyezte. Én is megmutogatom, hogy mikre tettem szert. A blogger továbbra sem akarja azt, amit én, így a szövegelésem előtti képpel kezdem: ők képviselik a zoknifonal szekciót. Halkan súgom meg, hogy hagytam még ott jó néhány gombóckát, hengerkét, amiknek nem találtunk párját, illetve már hiányzott belőle. Azt gondolom, ezekkel elleszek néhány hónapig:o)


Ezekből a kékségekből sikerült egy nagyobb mennyiséget begyűjtenem, belőlük már lesz valami. Még találgatás tárgyát képezi, de valami meleg, téli holmira gondolok, hisz finom, puha, középvastag gyapjacska.
Ők is gyapjak, irtó kevesek, de nagyon kívánkoztak a kosaramba, így jöttek velem:o)
Végül a pamutszekció, mennyiségre ők sem számosak, de egy-kettőjük különlegesnek ígérkezik, így engedtem a kísértésnek.

Csudijó volt a délután Irénkével! Ismétlés következik:o)

Aztán - mint már említettem - kívánkozott nagyon valami rossz, hááát, nem tudtam ellene mit tenni, bekövetkezett: összetörtem az autómat. Szerencsére csak őt, én, illetve a másik kocsi utasai megúsztuk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy falumbéli ismerőssel "csókolóztam" össze, így az amúgy is halálra ijedt pillanatomban nem ugatták le a fejemet. Mert hát... én voltam a ludas. Kicsit zsebbenyúlós mulatság lesz, és több mint 2 hétig nem lesz a fenekem alatt autó. Elég lesz visszaszoknom a távolsági buszozásra, ha utam lesz Debrecenbe, illetve a gyalogolás sem esett jól már tegnap sem:o(( Ez van, a lényeg, hogy itt vagyok.

Végezetül egy kis állatság:o)
Így könnyű elviselni a hőséget:o) Tiszta Hawai a kacsáink élete.
Íme a korábbi bejegyzéseim kicsit csúnyácska szereplői, immár teljes pompájukban, benimfásodva, de még a kuckójukban.

Jövök még - remélem - hamarosan egy-két kötöményemmel, ahhoz viszont egyedül kevés vagyok:o)