Poncsóm története

Hát, Kislányok, nagy baj történt. Nagyon-nagyon szép poncsót akartam, és lett helyette egy fotelban ülős takaró:o) Azt is szándékomban állt készíteni, így megoldódott. Szóval, hol is kezdjem. A második darab fele volt még kész néhány napja, és hirtelen felindulásomban éjt nappallá téve tegnap éjjel 2-kor majdnem befejeztem, ma reggel készre hirdettem a darabokat. De hogy milyen szikra lobbant az agyamban, nem tudom, a két darabot szépen beáztattam és blokkoltam. Bár ne tettem volna! És bárcsak a mai napon áramszünet helyett vízszünet lett volna!
Legnagyobb hibám, hogy hamarabb jár a szám és kezem, mint az eszem. Már az a kevéske persze, ami van. Óriási lett!!! Sebaj, elkezdtem a hosszából visszabontani (ez van a fotón), próbálgatás segítség nélkül, még bontogatás, megjött a segítség, próba, és a végeredmény... siralmas. Óriási nyakkivágás, de akkora, hogy azt egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan lehetne formássá varázsolni.

Tanulság 1.: gyapjúból entrelac-technikával bármit kötni készülők szigorúan blokkolt próbakötés után, gondos számolást követően vágjanak bele a munkába!!! Ellenkező esetben így járnak, mint én. Csupán annyi megjegyzést teszek még, hogy szokásomtól eltérően készült próbakötés, DE nem volt blokkolva. Még arra lennék kíváncsi, hogy ha nem mosom ki, hanem majd csak teljes kész állapotban, mekkora lett volna?

Tanulság 2.: Kérdezz a nálad tapasztaltabbtól!

Végkövetkeztetés: NEM adom fel!