Vagyogatok...

még ha nem is nagyon látszik. A számítógépezést megpróbálom minimálisra csökkenteni, hogy tudjak minél többet alkotgatni. Hát... bevallom őszintén, nem mindig sikerül.
Tegnapelőtt jött le a tűimről ez a szépséges csodaságosság, aminek a mintán túli különlegességét Erika saját festésű fonala adja. A színek nem az igaziak, de mit is várjak el a sötét, borongós időben történő fényképezéstől. Leánykám holnapi névnapi ajándéka lesz, egy újabb nyakbavaló. Két fiókja van tele kendőkkel és sálakkal:o) Hátha be tudja még ezt is szuszakolni, amikor éppen nem használja:o)

Ez a baktus már korábban kész lett, csak egymagában nem akartam fotózni és töltögetni. Naaaagyon nem szeretem sem a fotózást, sem a töltögetést, szerintem azért is jelentkezek ritkán bejegyzéssel. Na szóval, ez a baktus a világ legegyszerűbb, de annál inkább mutatós kis darabja. Naná, hogy én sem hagyhattam ki. Választásom a már korábban dícsért Tundra névre hallgató feles gyapjúra esett. Imádom ezt a fonalat, be is hörcsögöltem belőle egy szép kis mennyiséget:o)

Gondoltam, csinálni kellene a szélére valami csipkeféleséget, de aztán elvetettem, ez a fonal nem igazán alkalmas légies csipkecsodák készítésére, elég vastag, ezt 7-es tűvel követtem el.

Vannak a tűimen még hasonló szépségek, szám szerint 2 csipkés szélű sál, de majd csak készen mutatom őket.

Na, és van egy pulcsi is megkezdve, de azzal kicsit szenvedek:o( Pedig magyar nyelvű a leírás, szép is lesz, a minták sem bonyolultak, de a formára kötéssel akadnak némi problémáim. Ő lett volna az Ágnes napi ajándék, de... bontanom kell majd egy keveset, ezért láttam már, hogy nem leszek kész időben vele, így készült a csipkés sál sk. ajándék gyanánt.