Anyák napja és egyebek

Kreatív Nagylányom most sem bírt magával, és ezekkel a szépségekkel örvendeztetett meg engem Anyák napja alkalmából. Tündikém most nem volt alkotói hangulatban, így egy Danielle Steel könyvvel lepett meg. Most már nagyon-nagyon időszerű lenne végre, hogy olvassak is, mert csak gyűlnek-gyűlnek az olvasnivalók.

Megint csapongó kedvemben vagyok, most a horgolásba szerelmesedtem bele. Ágikám megkért, hogy horgoljak néhány virágot, hogy kitűzőt készíthessen belőlük. Elővettem az akril fonalkészletemet, és számomra kissé szokatlan színösszeállításban ezek a virágok készültek:

A gyapjaim között is nézelődtem, és a két sárga kombinációjával is készült egy kis virág, amit a narancsos "sivatagi csodára" tűzve - mint sáltű - egyből beindult a fantáziám. A két Patons kendőnkből maradt ki egy kevéske fonal, és rögtön azokból is virágokat gyártottam. Így most már nem csak Kricsár-féle sáltűnk, hanem Nöné-féle virágtűnk is van a kendőkhöz.

Ezeket a nagyi-négyzeteket még nem tudom, hogy mire fogom használni, még gyártok néhányat, és majd kitalálom. Jó készíteni őket, olyan kis egyszerűek. Egyébként az tetszik nagyon a horgolásban, hogy nem kell annyira számolgatni, figyelni a mintáknál - legalábbis ezeknél a projekteknél - bármikor letehetem, tudom utána folytatni mindenféle gondolkodás nélkül.

Nem olyan rég Éva a blogjában közzétett egy horgolt kendőmintát, ami rögtön megtetszett, és a fantáziám megint beindult. A nagyon színes vékonyka fonalkáim erre a kendőre tökéletesek lesznek, így rögtön el is kezdtem az egyikből.

Elég sűrű a minta, a fonal is vészesen fogy, ezért az utolsó színes gurigából egy vastagabb tűvel kezdtem kísérletezni , ez az eredmény. Nekem tetszik, és bármennyire fájlalom, le fogom bontani a zöldes-feketét, és szintén ezzel a vastag tűvel fog elkészülni egy-egy vékony nyakba-vállra való kendőcske.

A kötéshez sem lettem teljesen hűtlen, lassacskán kötögetek minden megkezdett munkámat, egyszer csak a végére érek mindegyiknek. Numero 1. viszont ez a csipkeponcsó, amit néhány napja kezdtem el. Remélem, ennek a méretei már jók lesznek, és nem járok úgy, mint az entrelac-poncsóval. Akarok végre a világoskék farmereimhez hűvös nyári napokra egy kék színű poncsót.

A legújabb imádnivalók

Tudom, kissé szokatlan dolog egy kötött dolgokkal foglalkozó blogban ilyen képeket mutogatni, de azt gondoltam, megosztom Veletek az éppen aktuális kis imádnivalóimat.

Ilyenek vagyunk 2 naposan:
















Nagyon nehéz a világra jövetel:

Félkészen, de...

talán viselhetően néz ki. A nyakát megdolgoztam, még a két téglalap összedolgozásán szépítek egy picit holnap, mert ma még nem ettem, és a szemem is nagyon jojózik. Borzasztó tudok lenni, nem hagyott a dolog nyugodni, addig-addig gondolkodtam rajta, hogy elővettem, és egy picit lehiggadva újra tű alá tettem. Mintha csak az életem függne tőle, annyira izgatta a fantáziámat.

Mára elteszem, megyek reggelizni-ebédelni-vacsorázni.

Poncsóm története

Hát, Kislányok, nagy baj történt. Nagyon-nagyon szép poncsót akartam, és lett helyette egy fotelban ülős takaró:o) Azt is szándékomban állt készíteni, így megoldódott. Szóval, hol is kezdjem. A második darab fele volt még kész néhány napja, és hirtelen felindulásomban éjt nappallá téve tegnap éjjel 2-kor majdnem befejeztem, ma reggel készre hirdettem a darabokat. De hogy milyen szikra lobbant az agyamban, nem tudom, a két darabot szépen beáztattam és blokkoltam. Bár ne tettem volna! És bárcsak a mai napon áramszünet helyett vízszünet lett volna!
Legnagyobb hibám, hogy hamarabb jár a szám és kezem, mint az eszem. Már az a kevéske persze, ami van. Óriási lett!!! Sebaj, elkezdtem a hosszából visszabontani (ez van a fotón), próbálgatás segítség nélkül, még bontogatás, megjött a segítség, próba, és a végeredmény... siralmas. Óriási nyakkivágás, de akkora, hogy azt egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan lehetne formássá varázsolni.

Tanulság 1.: gyapjúból entrelac-technikával bármit kötni készülők szigorúan blokkolt próbakötés után, gondos számolást követően vágjanak bele a munkába!!! Ellenkező esetben így járnak, mint én. Csupán annyi megjegyzést teszek még, hogy szokásomtól eltérően készült próbakötés, DE nem volt blokkolva. Még arra lennék kíváncsi, hogy ha nem mosom ki, hanem majd csak teljes kész állapotban, mekkora lett volna?

Tanulság 2.: Kérdezz a nálad tapasztaltabbtól!

Végkövetkeztetés: NEM adom fel!

Ekkora balféket!

o:)))))))))
o:(((((((((















Még jövök!

Napsütéses nyereményeső

A Blogbajok megérte 100. bejegyzését, ennek tiszteletére Gina játékot hirdetett. Részletek itt találhatók.

Szeretem ezt a blogot böngészgetni, sok hasznos információval lettem gazdagabb általa. Köszönjük, hogy létrejött!

Gail-féleség

Ne ijedjetek meg, nem újabb sk. Gailt mutatok, azért az már túlzás lenne, nem akarom tovább borzolni az idegeket:o)))

Csupán most Ercsu kérésére kalászos minták után kutakodva találtam rá erre a szépségre.

Nem vetettem össze a Gail mintájával, de első ránézésre olyasféle. Aki tudja, használja egészséggel! A képek így első ránézésre fertelmesek, de nyomtatás után tökéletesek, kipróbáltam.

Azért teszem ide fel bátran, mert nem valakitől csentem, hanem egy ezer éves "80 olasz kötött modell" című kiadványomban akadtam rá, és gyorsan beszkenneltem.

Mint lentebb már látható volt, nekem a gépelés bármi másnál gyorsabban megy, ezért szkennelés helyett inkább begépelem a pulcsi elkészítéséhez szükséges, még hiányzó információkat:

Hozzávalók: 40 dkg fehér gyapjúfonal, 80 db gyöngy, 3-as és 3,5-ös kötőtű.

Kötésminták: 2/1-es patentminta (1 motívum 3 szem)

1. sor: *2 fordított, 1 sima*

2. és minden következő sor: folyt. a fotón

Jó munkát hozzá!

Akkor ahogy ígértem ...

megmutatom legfrissebb kész művemet, a Shetland kendőt. Imádom ezt a mintát kötni is, és nézegetni is, szerintem csodaszép. Sokan meg is kötögetjük többször is. Méreteit tekintve nem egy "Moncsis" darab, csupán 75x170 cm-esre sikeredett. A vége felé a madzagom kicsúszott a tűből, nem győztem a szemek után szaladni, míg végre sikerült felszednem egy teflontűre, mert a másik bambusz 6-osom foglalt. Mivel rossz szokásom, hogy a félkészeimet sor közben rakom le (általában két bealvás között), így nem volt kedvem a félkész sort befejezni. A teflontűvel pedig ezt a gyapjút nekem kín szenvedés kötni. Így alig vártam, hogy kész legyek vele. És persze megint elfelejtettem strigulázni, hogy hányszor ismételtem a mintát. Jó lenne pedig rászoknom ezeknél a fejből is köthető mintáknál, hogy legközelebb is tudjam, mit hogyan készítettem.

Azon gondolkoztam kötés közben, hogy a tolnai gyapjúból még nem is kötöttem eddig olyan igazi normális méretű kendőt. Mind a Baltic, mind a "sivatagi csoda", mind pedig az Ene's scarf valami plusz dologgal megnöveli a fonalfogyasztást. Ebbe egész pontosan 16,7 dkg fonal ment bele.

A kendő ajándékba készült, ugyanis május 1-én vendégségbe hívott minket egy nagyon kedves házaspár, ahol a férj az én párom "munkabarátja". A feleséggel talán kétszer találkoztam, így még nem sok mindent tudok róla. Annyit tudok, hogy a haja szőkésbarna, ezért választottam ezt a színt, szerintem illik a hajszínéhez. Ennek a színnek amúgy sem lehet ellenállni, legalábbis nekem nem sikerült. Rögtön rendeltem is utánpótlást, hogy a készletemben a kb. fél kg mennyiség meglegyen. Biztos, hogy fogok kötni belőle magamnak valamit.

A fotós tehetségem ismét rejtve maradt, alig sikerült ezt a néhány, talán normálisnak mondható fényképet elkészíteni. Most nem süt ezerrel a napocska, (még korán van), vakuzni pedig nem akartam, mert az nem adja vissza jól a színt.

Most úgy döntöttem, hogy ablakpucolásba kezdek, remélem, nem ragadok itt sokáig. Mert a gyakorlat általában ez, így miután kiblogolom magam, már rohanhatok a napi dolgokat intézni, az extra dolgokhoz pedig már nincs kedvem:o)))

Félkészeim

Nehogy azt gondoljátok ám, hogy világgá mentem! Vagyok én, nézegetem is az új csodás alkotásokat, néha kommentelek is, de egy kisebb alkotói válság után most kezdek újjászületni.

Néhány napig nem nagyon volt kedvem kötést a kezembe venni. Elszomorodtam, hogy az entrelac poncsóm lassan halad. Azt gondolná az ember, hogy a 10 szemes négyzetek kötése milyen gyors, pedig nem az. Bizonyára azért, mert állandóan forgatni kell a munkát, és amikor már előrehaladott állapotok uralkodnak, kissé nehézkesebb. Pedig én már aztán tudok gyorsan kötni, igaz, a Moncsi szintjére még nem érkeztem el:o)) Nagyon belehúzott az utóbbi időben, és szerintem most vagy pihizik, vagy valami oltári nagy durranás van készölőben. Meg nálam az is nagy gond, hogy ami páros, nehézkesen készül el. Míg az első darab elkészítése izgalommal teli, már a másik darab kicsit uncsi. Ez van! Így állok jelenleg eme remekművel:















Közben elkezdtem egy Baltic Blossomot és egy Spring Thingset, ezek még elég kezdetleges állapotban vannak:















Sikerült jól beleválasztanom a Batman-ujjú mellényke fonalába. Nem akartam sok pénzt és időt áldozni (persze Baboo megérdemelné), így a ReaTexből rendeltem, elsősorban szín, majd anyag alapján. Így döntöttem a Katrin névre hallgató 73 % műszál, 27 % pamut összetételű fonal mellett. Nagyon rendesek voltak, mert vasárnap este rendeltem, hétfő reggel utaltam, és néhány kedves sorból álló megjegyzésemre szerda kora délelőtt a csomagom megérkezett. Nem szokás addig küldeni a motyót, amíg a pénzt nem látják, de Szegedre utaztam, utána pedig horgászósat játszottam, így megkértem őket, hogy soron kívül küldjék. Igen ám, de amikor megláttam, hogy ez a fonal buklés, picit elment a kedvem tőle. Utálom a buklét kötni, a minta nem igazán látszik rajta, nem tudom egyenletesen sem kötni a szemeket, szóval, beleválasztottam. A lényeg persze az, hogy Baboonak nagyon tetszik.
Hogy a nyavalygásomat tetézzem, nem is szeretem kötni, mert "könyvelni" is kell kötés közben:















Most itt tartok vele, egy félkész eleje:















Hogy a nappaliban lassan meg se lehessen mozdulni, ebből a pihe-puha gyapjúból pedig egy poncsó-félseséget szeretnék kreálni ezzel a kendőmintával. Hogy mi fog kisülni belőle, még nem tudom.















Az élvezeteket tovább fokozva tegnap előttig bírtam ellenállni a Naomitól kapott szépséges pamutfonalnak, így ebből egy nyári felső van születőben, reményeim szerint a 30 dkg fonal utolsó centiméterének felhasználásával bele is fogok férni.















De a fentiek kötögetése mellett az agyam állandóan tekereg, kattog, most éppen egy csipkeponcsó jár a fejemben, olyan Ercsu-féle alkotás. Ehhez nézelődök minta után, net-en, saját könyvben, egyenlőre ebből a mintából csináltam próbakötést, Hardenburgia Shawl néven fut a net-en.
A minta nagyon tetszik, de túl szellősnek találom poncsónak.















Mára ennyi, de holnap is jövök ám! Ugyanis másfél sor van vissza egy ajándékba készülő Shetland kendőből, amit vasárnap kora este kezdtem el, és teljes gőzerővel éjszakába nyúlóan kötögettem. Csodaszép a színe, tolnai 3-asból készül, holnap mutatom.

További szép napot, jó kertészkedést és kötögetést mindenkinek! Én egyenlőre hál'istennek a kerten túljutottam.

Játékra fel!

Kötős Lányok, játékra fel!
Gabella vállalkozásba kezdett, és Knit Pro kötőtűket fog forgalmazni. Emellett, mint komoly üzletasszony, játékos kedvét is megmutatja nekünk.
Részletek itt!

Nyeremény: "Symfonie Wood Kezdő szett" kötőtűkészlet a Knit Pro-tól.
Jelentkezési határidő: május 3. éjfél!

Ismét gazdagabb lettem...

egy csodával! Nagyon-nagyon kedves varrós blogbarátnőm, Naomi lepett meg egy csodás saját készítésű ajándékkal, ezzel a szépséges táskával. Nagyon finom és precíz munka van rajta, és képzeljétek, még a zipzár irányát is eltalálta, ahogyan én szeretem.
Kaptam még szépséges pamut fonalat, amiből magamnak fogok valamit készíteni. Ennek megvalósítása csupán az időmtől függ. És egy csodálatos saját készítésú, finom pihe-puha tollacskával díszített lapocskát, amibe szívhez szóló sorokat írt nekem, és csak nekem.
Drága Noémi! Nagyon nagy örömöt szereztél nekem! Azt kívánom, hogy két kezed soha ne szűnjön meg alkotni, és mindig csak sok-sok boldogságot szerezzél alkotásaiddal!

Kedves Lányok, Asszonyok!
Mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket, jó pihenést és alkotást, és mindenkinek annyi locsolót kívánok, amennyit ő szeretne!

Viszlát leghamarabb kedd délután!

Még mindig gépelés

Úgy látszik, ez a játék kihívás minden korosztály számára, aki egy kicsikét is kapcsolatban van a számítógéppel. Tündi lányomat is megihlette, csak eddig nem ért rá kipróbálni. Mivel tegnap sikeresen túljutott a történelem-művészettörténet kisérettségi vizsgán, este maga elé kapta a klaviatúrát, és egy kevéske gyakorlás után ezt produkálta:

53 words

Speedtest

Nem is olyan rossz eredmény ez, vakon gépelési ismeretek nélkül. Azért valljuk be őszintén, a mai fiatalok nagy-nagy ördöngősséggel kezelik a számítógépet. Két-három ujjal is tudnak olyan sebességeket produkálni, hogy bárki megirigyelheti őket.

Persze én is két sor kötögetése közben újra megpróbáltam, én pedig most erre az eredményre jutottam:

103 words

Speedtest

Ha már a színes játékban eredményem említést sem érdemel (valami 15-öt írt ki), legalább ebben villogtassam "tehetségemet", csupán csak azért, hogy az önbizalmam erősödjön:o)))

Kora reggeli püfölés

Én ennyit tudtam így " kora reggel" püfölni:o)

Kipróbálhatjátok itt.


81 words

Speed test

Ez sem rossz, ugye?

Már meg ebbe vagyok teljesen beleszerelmesedve:o) Timici tegnapi kommentjével a fülembe tette a bogarat, irgum-burgum! A narancsos-zöldest félretettem, mert szerencsére itt a tavasz, és meleg sálra egyenlőre nincs szükség. Csipkekendő projekt szintén elpakolva, hisz van már Baboonak és nekem is, amit a vállunkra tudunk ölteni. Tündikémmel megdumcsiztam, hogy a tavaszi színkavalkádot átnevezzük őszi színkavalkáddá, tehát az is félretéve. A Katica-féle batman ujjú mellényke kabát alatt nem szerencsés viselet, tehát az is be a sufniba, egyenlőre. Szerencsére nem sokat kötöttem még belőle, valószínű, hogy beszerzek hozzá valami más összetételű fonalat, mert a 100 %-os pamut nekem nem igazán tetszik, kötni sem szeretem, a csipkeminta sem olyan szép belőle, szerintem. Tudtok ötletet adni, miből érdemes hűvös nyári napokra top felé mellénykét készíteni? De ne legyen tiszta műizé ám:o))

Szóval visszatérve Timicihez, elrebbentette egy két darabból álló poncsó ötletét. Igen rövid gondolkodás után fonaltekerés, egy régi gyári poncsó előkutatása, méricske és már kezdtem is.

Emlékszem, egyszer olvastam Gabella blogján, hogyan kell a méreteket kiszámítani. Meg is találtam, kinyomtattam és terveztem. Persze a "matekos" eszem és a térbeli látásom hiánya megint "segítségemre" volt. Elterveztem, elszámítottam magam. De nem vészes, orvosolható. De még az is lehet, hogy nem lesz rá szükség, remélem, ez a pihe-puhaság is legalább olyan jól tartja magát megfeszítve, mint a többi gyapjú.

Azért jó kis meló lesz ez, két méretes darabot kell elkészíteni, és valahogy nem halad olyan gyorsan, mint a csipkekendők. És, mint az a fotón is látszik, a segédletre még ennyi sor megkötése után is szükségem van, csak úgy, a biztonság kedvéért.

És ez milyen?

A tegnapi nagy közvéleménykutatás eredményeképpen a Gail-kezdeményemet félretettem szűkösebb időkre.

Erika javaslatát megfogadva kipróbáltam az entrelac technikát. Régóta szemezgettem már vele, csak mindig halogattam a kipróbálását, mert első látásra nagyon bonyolultnak tűnt, illetve a csipkecsodák jobban lenyűgöztek. Aztán tegnap délután eljött az ideje, ennyire jutottam.

Érdekes, tetszik!

Rákerestem a net-en a témára, és igazából egy, számomra használható anyagot találtam, ki is nyomtattam, és magam elé téve a tudományt nekikezdtem. Eleinte furcsának tűnt, hogy is vannak ezek a háromszögek és négyzetek, de a végére nagyon belejöttem. Csak még azt kellene kitalálni, hogy ha már ilyen sokat megkötöttem, mi legyen belőle. Azért lett ilyen méretű, mert a leírás szerint dolgoztam. Már most bánom, hogy nem kevesebb négyzettel haladtam, mert akkor egy sál lehetne belőle. De ez ahhoz szerintem széles, viszont pulcsinak, mellénynek keskeny. Majd lesz belőle valami, még az is lehet, hogy lebontom, és újrakezdem (bár azt nagyon nem szeretem).

A hasznos leírást itt találtam. Próbáljátok ki Ti is!

Azok a boldog szép napok ...

Csatlakoztam Szarvasmici játkékához, és megmutatom, hogyan is néztem ki majd 21 évvel ezelőtt.

A ruhát nem én varrtam, de még csak nem is én terveztem. Ezekhez a dolgokhoz sajnos azóta sincs tehetségem. De nagy hőstett volt abban az időben, hogy kevéske pénzünkből mennyit szánunk ruhára. A mi pénztárcánknak megfelelő kölcsönző kevés volt a városban, és amelyikbe eltévedtünk, igen szerény választékkal rendelkezett. Ha jól emlékszem, talán 2800 Ft-ért sikerült kiválasztani ezt a ruhát, aminek egyetlen szépséghibája volt, hogy derékban, csípőben kissé szorított, mondhatni, alig tudtam magamra feltépni. De jött a nagy elhatározás, amelyet tett követett, és az esküvő napjára (elég nagy rizikó volt ez a vállalkozás) belefogytam a ruhába. És tetszettem magamnak! Aztán az érdekesre sikeredett vacsorákon - a szülők megegyezésének hiánya miatt két helyen volt vacsora - a sok finomság csipegetése, de tényleg csak csipegetése után alig vártam, hogy leszedjem magamról a ruhát, mert rettenetesen szorított.

A csokrom 21 szál gyönyörú vörös rózsából állt azért, mert az esküvő előtt 6 nappal töltöttem be a 21. évemet.

Azért mindkét vacsoránt volt egy-két táncika is, épp ezért a ruha alja kissé viharvert állapotba került néhány botlábú táncosnak köszönhetően (én is a csapathoz tartoztam). A szakadt ruhácskát nagyon szégyelltem, épp ezért újdonsült férjecskémre bíztam annak visszavitelét:o))

Mit szóltok hozzá?

Tegnap délután gombolyítás után nekiláttam a hőn szeretett Gail kötéséhez ebből a hihetetlenül pihe-puha fonalkából. Ti mit szóltok a színvilághoz? Nagyon őszinte véleményt kérek szépen! A fotó színhűre sikeredett. Bevallom őszintén, nekem vegyesek az érzéseim. De emlékszem, a Pattonsból készült kendőnél is így éreztem, és Ti erősítettetek meg abban, hogy szép, és azóta nekem is nagyon tetszik. Ez a kendőcske viszont annál lényegesen sötétebb színekben pombázik, és talán ezért olyan furák az érzéseim.

A továbbra is Cicca névre hallgatók fekete ördögfajzatot muszáj volt megörökíteni a világ számára. Hihetetlen ez a macskusz, mint egy kisbaba, úgy fekszik, és fittyet hány a vaku villogására. Mintha csak azt mondaná: mit szórakozol már velem, eredj inkább böködni!