Játék

Hogy én se maradjak ki a játékból, Libuska meghívott.

Szabályok:

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

Bevallom őszintén, nagyon nehéz volt számomra ez a feladat. Akármennyire is gondolkoztam, igazán ütős, szép élmény nem jutott az eszembe. Talán nem is volt? Kellemetlen annál inkább, de azzal nem rontom a játék hangulatát. Álljon itt egy olyan emlék, ami napjaink egyre rohanóbb világában nagyon sokszor eszembe jut. Régen (30 évvel ezelőtt) nagyon szegények voltak a szüleim. Albérletben éltünk, nagy spórolás volt a saját lakás beugrójára. Divat terén én mindig kullogtam az osztálytársaim után, ha nekik Levis farmerük volt, én akkor kaptam meg életem első Trapper farmerét. Ennek ellenére minden szombaton vagy vasárnap hármasban irány a debreceni Nagyerdő, vidámparki és állatkerti látogatással egybekötve. Az úton állandó volt a kirakodó vásár, és nem telt el olyan hétvége, hogy ne kaptam volna valami apróságot, többnyire gyűrűt (gyűrűmániás vagyok azóta is). És a nap megkoronázása egy éttermi ebéd volt vagy a Vígadóban vagy a Csokonai Színház melletti, ma Gödör néven emlegetett Hajdúsági Étteremben. A Levis farmeresek életéből valószínű, hogy hiányzott ez az élmény. Csak azt sajnálom, hogy mi ezt nem tettük meg a lányainkkal. Bár manapság anyagilag lehet, hogy megengedhetnénk, de a mindennapi rohanás, az idő hiánya gátat szab. Ha belegondolok, az elmúlt évtizedben alig-alig voltunk négyesben valahol. Hát, ez BORZASZTÓ!!!

Csupán ennyi tellett tőlem. Amennyire időm engedi a nézelődést, nem igazán találtam már senkit, aki ne osztotta volna meg velünk egy-egy élményét, így most sajnos nem tudok megnevezni senkit.